8. RÉSZ.
Bildád megfeddi Jóbot, hogy az Isten igazságának ellene való dolgot
szólana.
Akkor felele a Suákh városbeli Bildád, s monda:
2. Míglen szólasz e féléket? Lám ollyan a te szádnak beszéde, mint
a sebes szél!
3. Nemde inkább az igaz ítéletet az erős Issten * elfordítaná é?
avagy a Mindenható valaki igazságát elfordítaná é?
4. Ha a te * fijaid ő ellene vétkeztek, azért adta őket az ő
istentelenségeknek büntetése alá.
5. De te ha szorgalmatosan az erős Istent * megeresnéd, és a
Mindenhatótól bocsánatot kérnél.
6. Csak tiszta szívű és igaz légy: bizonyára felserkene éretted, és
elvégezné a te igazságodnak hajlékát.
7. És a te előbbi állapotod igen vékony lenne, * úgy megnevekednék
a te utolsó állapotod.
8. Mert kérlek, tekints a régi * időbeli emberekre, és készítsed te
magadat a mi régi eleinkről való kérdezkedésre!
9. (Mert mi csak * tegnapiak vagyunk, és semmit nem kísértettünk;
mert a mi életünknek napjai mint az árnyék e földön.)
10. Valyon nem tanítnak é meg azok téged? avagy nem mondják é meg
és szivek szerint beszélik é meg néked?
11. Valyon a káka felnevekedik és a nedves sár nélkűl? megnő é a
sás a víz nélkűl?
12. Még mikor * zöldellik, ha fel nem szakasztják is, minden fúnek
előtte megszárad.
13. Illyenek * mind azoknak ösvényeik, valakik az erős Istenről
elfelejtkeznek: mert a képmutatónak # reménysége elvész.
14. Kit megcsal az ő reménysége és az ő bizodalma ollyan lészen,
mint a * póknak háza,
15. Melly pók, mikor az ő házára ereszkedik, nem állhat meg; vagy
mikor reá ragaszkodik, nem maradhat meg.
16. Viszont az istenfélő ollyan, mint a bő nedvességű * élőfa a Nap
előtt, mellynek gyenge ága az ő kertében kiterjeszkedik;
17. Mellynek gyökerei nagy sűrúen öszvefonódnak és az ő urának
palotájába benéz.
18. Hogyha pedig az ő ura elveszti azt az ő helyéről, úgyannyira,
hogy a helye is megtagadja a fát, mondván: Én nem láttalak téged.
19. Ímé ez az ő életének öröme; mert más földben annál inkább
gyarapodik.
20. Ímé az erős Isten a tökéletes embert nem utálja meg; de a
gonoszoknak nem ád előmenetelt.
21. Még az Isten bétölti * nedveséggel a te szádat, és a te
ajakidat örvendetes vígassággal.
22. A te reád törők pedig szégyenbe öltöznek, és az istenteleneknek
sátorok sehol sem lészen.