8. RÉSZ.

Bildád megfeddi Jóbot, hogy az Isten igazságának ellene való dolgot szólana.

Akkor felele a Suákh városbeli Bildád, s monda:

2. Míglen szólasz e féléket? Lám ollyan a te szádnak beszéde, mint a sebes szél!

3. Nemde inkább az igaz ítéletet az erős Issten * elfordítaná é? avagy a Mindenható valaki igazságát elfordítaná é?

4. Ha a te * fijaid ő ellene vétkeztek, azért adta őket az ő istentelenségeknek büntetése alá.

5. De te ha szorgalmatosan az erős Istent * megeresnéd, és a Mindenhatótól bocsánatot kérnél.

6. Csak tiszta szívű és igaz légy: bizonyára felserkene éretted, és elvégezné a te igazságodnak hajlékát.

7. És a te előbbi állapotod igen vékony lenne, * úgy megnevekednék a te utolsó állapotod.

8. Mert kérlek, tekints a régi * időbeli emberekre, és készítsed te magadat a mi régi eleinkről való kérdezkedésre!

9. (Mert mi csak * tegnapiak vagyunk, és semmit nem kísértettünk; mert a mi életünknek napjai mint az árnyék e földön.)

10. Valyon nem tanítnak é meg azok téged? avagy nem mondják é meg és szivek szerint beszélik é meg néked?

11. Valyon a káka felnevekedik és a nedves sár nélkűl? megnő é a sás a víz nélkűl?

12. Még mikor * zöldellik, ha fel nem szakasztják is, minden fúnek előtte megszárad.

13. Illyenek * mind azoknak ösvényeik, valakik az erős Istenről elfelejtkeznek: mert a képmutatónak # reménysége elvész.

14. Kit megcsal az ő reménysége és az ő bizodalma ollyan lészen, mint a * póknak háza,

15. Melly pók, mikor az ő házára ereszkedik, nem állhat meg; vagy mikor reá ragaszkodik, nem maradhat meg.

16. Viszont az istenfélő ollyan, mint a bő nedvességű * élőfa a Nap előtt, mellynek gyenge ága az ő kertében kiterjeszkedik;

17. Mellynek gyökerei nagy sűrúen öszvefonódnak és az ő urának palotájába benéz.

18. Hogyha pedig az ő ura elveszti azt az ő helyéről, úgyannyira, hogy a helye is megtagadja a fát, mondván: Én nem láttalak téged.

19. Ímé ez az ő életének öröme; mert más földben annál inkább gyarapodik.

20. Ímé az erős Isten a tökéletes embert nem utálja meg; de a gonoszoknak nem ád előmenetelt.

21. Még az Isten bétölti * nedveséggel a te szádat, és a te ajakidat örvendetes vígassággal.

22. A te reád törők pedig szégyenbe öltöznek, és az istenteleneknek sátorok sehol sem lészen.