4. RÉSZ.

Keserves nyomorúságok a Zsidóknak.

Márdokeus pedig, mihelyt megérté a mi lett vala; azonnal megszaggatá Márdokeus az ő ruháit, és gyázba öltözék, és hamut hinte fejére; és a városnak közepére méne; és nagy keserű kiáltással felkiálta.

2. És méne szintén oda a helyre, melly a Király kapuja előtt vala; mert nem szabad vala bémenni a Király kapuján gyász ruhában.

3. És minden tartományban, és minden helyen, valahová a Király parancsolatja és törvénye jutott vala, nagy sírások vala a Zsidóknak, és böjtök, és siralmok, és jajgatások, sokak gyászban és hamuban feküsznek vala.

4. Elmenvén pedig Eszternek leányai, és az ő Hopmesterei, megmondák néki, és igen bánkódék a Királynéasszony rajta: és ruhákat külde, mellyekbe felöltöztetnék Márdokeust, és a gyászt levonnák ő róla, és fel nem vevé.

5. Előhívatá azért Eszter Hatákot, ki egy vala a Király Hopmesterei közzűl, kit a Király az Eszter gondviselésére rendelt vala, és parancsola néki Márdokeus felől, hogy megtudná mi dolog volna ez, és miért cselekedné ezt.

6 Kimenvén azért Haták Márdokeushoz a város utczájára, melly a Király kapuja ellenében vala.

7. Megmondá néki Márdokeus valami történt vala rajta: és az ezüstnek megjelentett summáját, mellyet Hámán mondott vala, hogy ő adná a Király kincséhez, a Zsidók elvesztésekért.

8. Az írásnak is és rendelésnek mássát, mellyet Súsánban kiadtak vala az ő eltöröltetésekre, adá néki, hogy megmutatná Eszternek, és megjelentené néki; és mondaná meg, hogy a Királyhoz bémenne, és néki könyörgene, és előtte esedeznék az ő nemzetségéért.

9. Elméne azért Haták, és megmondá Eszternek a Márdokeus beszédit.

10. És felele Eszter Hatáknak, és meghagyá néki: hogy megmondaná Márdokeusnak:

11. Mindnyájan a Király szolgái, és a Király tartományinak népei tudják, hogy minden férjfia és asszony, valaki bémegyen a Királyhoz a belső pitvarba, a ki nem hivattatik, illyen törvénye vagyon, hogy megölettessék az attól megválva, a kire a Király az aranyvesszőt * kinyujtja, mert csak az él: én pedig nem hivattattam, hogy bémenjek a Királyhoz, immár harmincz naptól fogva.

12. És megmondák Márdokeusnak az Eszter beszédit.

13. Monda pedig Márdokeus, hogy mondanák meg Eszternek: Ne gondold a te szívedben, hogy te megmaradhatsz a Király házában a több Zsidókon kivűl;

14. Mert ha a mostani időben ezt elhallgatod, másonnan lészen könnyebségek és szabadulások a Zsidóknak: te pedig s a te atyáid háznépe elvesztek: és ki tudja, talán csak e mostani időért emeltettél Istentől a birodalomra?

15. Akkor megparancsolá Eszter, hogy megmondanák Márdokeusnak;

16. Menj el és gyüjts egybe minden Zsidókat, kik Súsánban találtatnak, és böjtöljetek érettem, és se egyetek, se igyatok harmadnapig, se éjjel, se nappal, és én is az én leányimmal így böjtölök: és e képen bémegyek a Királyhoz, (noha törvény ellen vagyon,) ha szintén el kell is vesznem.

17. Elméne azért Márdokeus, és mind a szerint cselekedék, a mint Eszter néki megparancsolta vala.