ESZTER KÖNYVE.

1. RÉSZ.

Assvérus Király megveti Királynéasszonyt Vástit.

Vala Assvérus idejében, (ez az Assvérus a ki uralkodik vala Indiától fogva Szerecsenországig száz és huszonhét tartományokon.)

2. A napokon, mikor Assvérus Király ülne az ő birodalmának királyiszékiben, melly vala Súsában a Király lakhelyén:

3. Birodalmának harmadik esztendejében lakodalmat szerze minden Fejedelmeinek, és szolgáinak: Persiának pedig, és Médiának Hatalmasai, Főemberei és a tartományoknak Fejedelmei előtte valának.

4. Ő pedig mutogatja vala az ő országa dicsőségének gazdagságait, és az ő nagy méltóságának tisztességét sok nappokon, tudniillik száz nyolczvan napokon.

5. És mikor elmúltak volna azok a napok, tőn a Király az egész népnek, ki Susánban a Király lakhelyén találtatik vala kicsinytől fogva nagyig, hét nap lakodalmat, a Király palotája kertének pitvarában.

6. Fejér, zöld és hiáczintusszínű veres kárpitok függenek vala bíborból és bársonyból csinált köteleken, ezüst karikákan, és márványkőből csinált oszlopokon; arany és ezüst ágyak valának renddel vettetve, a vers bársonyszínű piros márványkőből rakatott pádimentomon.

7. Isznak vala pedig arany poharakból, és különb-különbféle poharakból, és a fő bor bőven vala a Királynak * méltósága szerint.

8. Az italban való törvények pedig e vala, hogy senki senkit ne kénszerítene: mert így hagyta vala a Király az ő háza Gondviselőinek, hogy kinek-kinek mind akaratja szerint cselekednének.

9. Vásti Királynéasszony is lakodalmat szerze az asszonynépeknek az Assvérus Király királyi házában.

10. Hetedik napon, mikor a bortól megvidámult volna a Királynak szíve, parancsola Méhumánnak, Biztának: Hárbonának,és Bigtának, és Abagtárnak, Zetárnak és Karkásnak, az ő hét Hopmesterinek, kik szolgálnak vala Assvérus Király előtt.

11.Hogy a Királynéaaszonyt Vástit hoznák a Király eleibe az ország koronájában, hogy megmutatná a népeknek és a Fejedelmeknek az ő szépségét; mert szép ábrázatú vala.

12. És nem akara a Királynéasszony Vásti menni a Királynak parancsolatjára, miként az ő Hpmesterinek parancsolt vala: kin igen megharagvék a Király és az ő haragja felgerjede benne.

13.És monda a Király a bölcseknek és tudósoknak, kik elmúlt időket tudnak vala; (mert illyen szokása vala a Királynak, hogy valaminek kellene lenni, minden törvény és ítélet tudóknak tanácsokra bocsátaná.

14. Legközelebb való tanácsosai pedig valának Karséna, Sétár, Admata, Társis, Méres, Marséna, Mémukán, Persiának és Médiának hét * Fejedelmei, kik szüntelen a Király előtt valának, kik fők valának az országban.

15. Törvény szerint mit kellene cselekedni Vásti Királynéasszony felől; mivelhogy nem fogadta volna Assvérus Királynak a Hopmesterek által izent beszédét.

16. És monda Mémukán a Király előtt, és a Fejedelmek előtt: Nem csak a Király ellen vétkezett Vásti Királynéasszony, hanem minden Fejedelmek ellen, és minden népek ellen, valakik vannak Assvérus Királynak minden * tartományiban;

17. Mert kihirdettetik a Királynéasszonynak cselekedete minden asszonynépek között, és lészen, hogy megutálják az ő férjeket szemek előtt, mikor azt mondják: Assvérus Király parancsolta vala, hogy Vásti Királynéasszonyt bévinnék hozzá, és nem ment.

18. És az napon Persiának és Médiának Fejedelm asszonyai, kik hallándják a Királynéasszonynak cselekedeteit, ezent fogják mondani a Király minden Fejedelminek: és elég nagy utálat esik a férjfiakon, és azoktól harag lészen feleségek ellen.

19. Ha azért a Királynak tetszik, mondjon királyi szentencziát, és írattassék a Persiai és Médiai törvények közzé, mellyet senki fel * ne bontson: hogy soha többé nem jő Vásti Assvérus Király eleibe, és hogy az ő országát adja a Király olly házas társának, ki jobb legyen ő nálánál.

20. És meghallják a Király cselekedetét, mellyet cselekedik az ő egész országában, melly igen nagy, és minden asszonyok tisztességet tesznek az ő férjeknek, mind nagynak, mind kicsinynek.

21. És tetszék e tanács a Királynak és a Fejedelmeknek: és a Király a Mémukán beszéde szerint cselekedék.

22. És leveleket külde a Királynak minden tartományiba, tartományról tartományra, annak szokott írása szerint, és minden nemzetnek, annak nyelve szerint; hogy minden férjfia uralkodnék az ő házában, és beszélené meg kiki az ő nemzetségének nyelvén.