5. RÉSZ.

Nehémiás a gazdagok fösvénységét feddi és a magájéból adakozik a szegényeknek.

Lőn pedig nagy kiáltása a népnek és az ő feleségeiknek az ő attyokfiai a Zsidok ellen;

2. Mert valának ollyak, kik azt mondják vala: Mivelhogy fiainkkal, leányinkkal egybe sokad magunkkal vagyunk; kénszeríttetünk pénzen venni gabonát, hogy együnk és éljünk.

3. Némellyek valának, kik azt mondják vala: Mind mezeinket, mind szőlőinket és házainkat zálogba hányjuk, hogy az éhségben gabonát vehessünk.

4. Valának viszontag ollyak, kik ezt mondanák: Kölcsön vettünk pénzt a Király adójáért a mi mezeinkre és szőlő örökségünkre:

5. Most pedig, a mi testünk ollyan becsületes, mint a mi attyánkfiainak testek, és a mi fianik ollyanok, mint az övéik is, és ímé mi szolgálat és rabság alá adjuk a mi fiainkat * és leányainkat: vagynak is immár ollyak a mi leányink közzűl, kik rabság alá vettettek, és nindsen erőnk arra, hogy őket megváltanánk; mivelhogy mind mezeinket, mind szőlőinket elzálogosítottuk.

6. Megharagvám azért felette igen, mikor azoknak kiáltásokat és e szókat hallanám.

7. És mikor magamban gondolkodtam volna erről: megfeddém a Főembeket és a Fejedelmeket, és mondék nékik: Ti a ti atyátokfiaira felette igen nagy terhet vetettetek. És szerzék ő ellenek felette nagy gyülést.

8. És mondék nékik: Mi szabadítottuk meg a mi atyánkfiait a Zsidókat, kik a Pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint: s ti pedig eladjátok é a ti atyátokfiait, és engedítek é, hogy nékünk eladattassanak? És hallgatának s nem tudának semmit felelni.

9. Akkor mondék: Nem jó dolog ez a mit cselekesztek: A vagy nem a mi Istenünknek félemében jártok é inkább, hogynem mint a mi ellenségink előtt a Pogányok előtt is, szidalmas cselekedetben? *

10. Én is, s az én attyámfiai, és az én szolgáim adtunk nékik pénzt és gabonát; hagyjuk el, kérlek ez * uzsorát!

11. Adjátok meg, kérlek, nékik ma az ő mezeiket, szőlőiket, olajkerteiket és házaikat: ennekfelette a pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát, mellyet ő rajtok szoktatok venni.

12. Felelének: Megadjuk, és semmit nem kivánunk tőlök, úgy cselekeszünk a mint mondod. Akkor egybegyüjtém a Papokat, és esküvéssel kénszerítém őket, hogy e beszéd szerint cselekednének.

13. Az én ruháimat is megrázám, és mondék: Így rézzon ki Isten minden embert az ő házából, az ő munkájából, és így legyenkirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti ezt a beszédet. És monda az egész Gyülekezet: Ámen! És dícsérik az Istent, és e beszéd szerint cselekedék a nép.

14. Sőt az naptól fogva, mellyen megparancsolta nékem a Király, hogy előttökjáró legyek a Júdának földén: Artaxerxes Királynak huszadik esztendejétől fogva, harminczkettődik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig: sem én, sem az én atyámfiai a Fejedelemséghez való kenyeret nem ettünk.

15. Az elébbi Hadnagyok pedig, kik én előttem voltak, terhelték a népet, és elvettek kenyerekből és borokból, és vettek rajtok mindennap negyven ezüst siklust; annakfelette az ő szolgáik uralkodtak a népen: én pedig nem cselekedtem úgy, az Istennek * félelméért:

16. Sőt még a kőfalon is építettem: mezőn való örökséget nem szerzettünk magunknak: szolgáim is mindnyájan a munkán jelen voltak.

17. Annakfelette a Zsidók, és másfélszáz Főemberek és a kik jőnek vala mi hozzánk a körűltünk való Pogányok közzűl; az én asztalomon esznek vala.

18. A mit pedig mindennap készítének vala; madarakat is készítenek vala nékem, és minden tizednap mindennek bor bőségesen adattatik vala: mindazáltal az én Fejedelemségemhez való kenyeret nem kértem: mivelhogy a népnek nehéz szolgálat volna az.

19. Emlékezzél meg rólam én Istenem nékem jómra, és mind azokról, mellyeket én e néppel * cselekedtem.