2. RÉSZ.

Nehémiás a Királytól levelet vévén, a Jérusálemi kerítésnek építéséhez fog.

Én pedig a Királynak pohárnokja valék, és lőn a Nisán nevű hóban, Artaxerxes Királynak huszadik esztendejében,mikor a Király eleibe bort kellene vinnem, felvivén a bort, adám a Királynak: Nem voltam pedig ő előtte az előtt * ollyan szomorú.

2. Monda azért nékem a Király: Miért szomorú a te orczád, holott beteg nem vagy? Nem egyéb ez, hanem a te szívidben való gonosz: és felette igen megfélemlém.

3. Akkor mondék a Királynak: Éljen örökké a Király! miért nem volna szomorú az én orczám ha az a város, mellyben az én atyáimnak koporsóik vagynak, elpusztíttatott, és annak kapui tűz miatt megemésztettek?

4. És monda nékem a Király: Mi dolgot kívánsz? Akkor könyörgék * a mennynek Istenének.

5. És mondék a Királynak: Ha jónak tetszik a Királynak, és ha kedves t előtted a te szolgád; kívánom, hogy bossás engemet Zsidóországba, az én atyáim temetőhelyeknek városába, hogy újonnan építsem meg azt.

6. Monda nékem a Király: (a Királynéasszonyis pedig együtt ül vala vele.) Meddig lészen a te járásod, és mikorra jösz vissza? és tetszék a Királynak, és elbocsáta engemet, minekutánna néki bizonyos időt mondottam volna.

7. Akkor mondék a Királynak: Ha jónak tetszik a Királynak: adjanak levelet nékem az Iródeákok a tartománynak Tiszttartóihoz, melly vagyon a folyóvízen túl, hogy általbocsássanak engem mind addig, míg Júdeát érem.

8. És adjanak levelet Asáfnak a Király erdeje Ispánjának, hogy adjon gerendáknak való fákat a ház kapuinak megépítésére, melly a templom mellett vagyon, és a város falainak, és a háznak, mellyben lakjam. És megaád mind ezeket nékem a Király, az én Istenemnek hozzám való jóakaratja szerint.

9. És menék a vízen túl való tartománynak Tiszttatóihoz, és megadám nékik a Király levelét: bocsátott vala pedig velem a Király Főembereket a seregből, és lovagokat;

10. Mikor pedig a Hórónitbeli * Sanballát és Tóbiás, ki az Ammon nemzetségéből való szolga vala, meghallották volna ezt: semmiképen nem tetszék ez nékik, hogy valaki jött volna, ki az Izráel fijainak javokra igyekeznék.

11. Azután juták Jérusálembe,hol levék harmadnapig.

12. Felelék pedig én éjszaka, és egynéhány férjfiak velem egyetembe; és meg nem jelentém senkinek, mit indított volna az én Istenem az én szívemben, hogy cselekedném Jérusálemmel: nem vala pedig semmi barmom egyéb velem, hanem a mellyen ülök vala.

13. És kimenék a völgynek kapuján éjjel a lassan folyó Silóáhnak patakja felé, és a ganéj kapu felé; és meglátogatám Jérusálemnek kőfalait, mellyek elrontattak vala, és kapuit mellyek a tűz miatt megemésztettek vala.

14. Azután általmenék a forrásnak kapujára, és a Király halastójára, holott nem vala helye az alattam való barom járásának.

15. Felmenék azért éjjel a patakon, és megnézegetém a kőfalt: ezekután visszatérék a völgynek kapujára, és a szállásra menék.

16. A Főemberek pedig nem tudják vala, hová mentem vala, és mit mívelnék; mert sem a Zsidóknak, sem a Papoknak, sem a Főembereknek és Hadnagyoknak, sem a munkások pallérainak ez ideig semmit nem jelentettem vala.

17. Mondék annakokáért nékik: Ti magatok látjátok, melly nagy nyavalyában vagyunk: mert Jérusálem elpusztult, és annak kapui tűzzel megégettettek: jertek, építsük meg Jérusálem kőfalait, hogy ne legyünk ezután gyalázatosak.

18. Megjelentém pedig nékik az én Istenemnek hozzám való jó akaratját, és a Királynak beszédit is, mellyeket szólott vala nékem: annakokáért mondának: Keljünk fel és építsük meg. És megerősíték magokat e jóban.

19. Mikor pedig meghallotta volna a Hóronitbeli Sanballát, * és Tóbiás az Ammon nemzetségéből való szolga, és az Arábiabeli Gésem: csúfolnak vala és megutálnak vala minket, mondván: Micsoda ez, a mit míveltek? A vagy a Király ellen akartok e támadni?

20. Kiknek felelék és mondék: A mennynek Istene ád nékünk jó előmenetelt, és mi, kik ő szolgái vagyunk, felkelvén építünk; néktek pedig semmi közötök és igazságotoknincsne, sem emlékezetetek Jérusálemben.