34. RÉSZ.

Az istenes Jósiás uralkodása Júdában: a törvénykönyve megtaláltatik.

Nyolcz esztendős vala Jósiás, * mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harminczegy esztendeig Jérusálemben.

2. És cselekedék jó dolgot az Úr előtt, s jára az ő attyának Dávidnak * útain, nem hajol vala sem jobbkéz felé sem balkéz felé:

3. Mert az ő királyságának nyolczadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni aző attyának Dávidnak Istenét: tizenkettődik esztendejében pedig a Júdát és Jérusálemet kezdé * megtisztítani a magas oltároktól és berkektől, a bálványoktól és öntött képektől.

4. Leronták ő előtte a Baálimok oltárait is, * és azokon való faképeket lehányatá: a berkeket is mind a bálványokkal és öntött képekkel egyetembe öszverontatá és apróra töreté, és elhinteté # azoknak porát azonak temetőhelyeken, a kik az előtt azoknak áldoztak vala.

5. A Papok csontjai is * megégeté azoknak oltárain és megtisztítá a Júdát és Jérusálemet.

6. Manassénak, Elfraimnak és Simeonnak városaiban is, mind Nafthaliig, köröskörűl mindeneket elronta.

7. Lehányatá azért az oltárokat, a berkeket, és a bálványokat öszverontván, mind porrá téteté, és minden faképeket kiveszte Izráelnek minden földéből, azután megtére Jérusálembe.

8. Királyságának pedig tizennyolczadik esztendejében, minekutánna a földet és a házat megtisztítá: elküldé Sáfánt az Asália fiját, és Maaséját a város Fejedelmét, és Joát a Joákház fiját a Kanczelláriust az ő Ura Istene házának megépítésére.

9. Kik Hilkiáshoz a Főpaphoz menvén, az Isten házában való pénzt, mellyet gyűjtöttek vala a Manasse, Efraim és a megmaradott * egész Izráel fijaitól, az egész Júdától, és Benjámintól: kézhez adák az ajtónálló Léviták, mikor megtértek Jérusálembe.

10. Adák, mondom, a pénzt a mivesekhez látóknak kezekbe, kik az Úr házának gondviselői valának, és abból fizetnek vala a miveseknek a gondviselők, azoknak, a kik munkálkodnak vala az Úrnak házán, hogy annak romlását megépítenék, és megerősítenék a házat.

11. És adának pénzt az ácsoknak és a kőmiveseknek, hogy * vennének faragott köveket, és foglalni való fákat és gerendáknak valókat a házaknak megépítésére, mellyeket elrontottak vala a Júda Királyai.

12. Kik nagy hívséggel mivelnek vala az ő dolgokban, kiken pallérkodnak vala, Jáhát és Obádia Léviták, a Mérári fijai közzűl * valók: és Zakairás, Mésullám a Kéhátiták fijai közzűl valók, kik szorgalmaztatják vala őket. E Léviták közzűl pedig mindenik az éneklő szerszámokhoz jól tud vala.

13. A teherhordozókon pedig (mert kénszerítők valának a miveseken mindenféle dolgoban) pallérkodnak * vala a Léviták közzűl rendelt Íródeákok, igazgatók, és ajtónállók.

14. Továbbá mikor kihoznák az Úr házába bégyüjtött pénzt: Megtalálá Hilkia pap az Úr törvény * könyvét, mellyet Mózes által kiadott volt.

15. Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak az Íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak.

16. Vivé pedig Sáfán a könyvet a Királynak, a dolgot is megbeszélé néki, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak;

17. Mert az Úr házában talltatott pénzt egybetakarítván, adák azt a palléroknak és a míveseknek kezekbe.

18. Megjelenté annakfelette Sáfán Íródeák a Királynak mondván: Hilkia Pap nékem egy könyvet ada: és elolvasa benne Sáfán a Király előtt.

19. Mikor pedig a Király hallotta volna a törvénynek beszédit: ruháit meghasogatá.

20. És parancsola a Király Hilkia Papnak, és Ahikámnak a Sáfán fijának, Abdonnak a Mika fijának, és az Íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a Király szolgájának, mondván:

21. Menjetek el, és kérdjétek meg az urat én képemben, és az Izráelnek és a Júdának maraékai képében, e megtaláltatott könyvnek beszédei felől: mert az Úrnak nagy haragja vagyon, a melly mi reánk szállott, azért hogy a mi atyáink nem tartották meg a Úrnak beszédét, hogy mind a szerint cselekedtek volna, a mint e könyvben meg volt iratva.

22. Elméne azér Hilkia és a Király embere Húlda * Prófétaasszonyhoz a Sallum feleségéhez, ki Thókéhát fija vala, ki Hasrának a ruhák gondviselőjének fija vala: (ez asszony pedig lakik vala Jérusálemben a másodrészen) és úgy szólának néki.

23. Ki monda nékik: Így szól az Izráel Ura Istene: Mondjátok meg a férjfiúnak, a ki titeket hozzám küldött.

24. Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre, és a rajta lakozókra, azaz, mind az átkokat, mellyek meg vagynak iratva a könyvben, mellyet olvastak a Júda Királya előtt:

25. Mivelhogy elhagytak engemet, és az idegen isteneknek temjéneztek hogy engemet felgerjesztenének haragra, az ő kezeiknek minden cselekedeti által: mellyért az én haragom gerjedett ez helyre, és el sem oltatik.

26. A Júda Királyának pedig, ki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok: Így szól az Izráelnek Ura Istene: E beszédekre, mellyeket hallottál:

27. Mivelhogy a te szíved meglágyula, és magadat megalázád az Isten előtt, mikor hallád az ő beszédeit e helye ellen és ennek lakosia ellen;mivelhogy, mondom, magadat megalázád előttem,és ruháidat meghasogatád, sírál is előttem: én is téged meghallgattalak, ezt mondja az Úr.

28. Ímé én téged e te atyáid közzé takarítlak, és tételetel a te * koporsódba békességben, és nem látják a te szemeid a # veszedelmet, mellyet én hozok ez helyre, és ennek lakóira. Kik ezt e szerint a Királynak megbeszélék.

29. Akkor a Király elküldé, és öszvegyüjteté a Júdának * és Jérusálemnek minden Véneit.

30. És felméne a Király az Úr házába, és ő vele a Júdának minden férjfiai és Jérusálemnek lakosai, tudniillik a Papok, a Léviták, és az egész község nagytól fogva kicsinyig: És elolvasá fülök hallására a Szövetség könyvének * minden beszédeit, mellyet találtak vala az Úr házában.

31. Azután felállván a Király az ő helyében, fogadást * tőn az Úr előtt, hogy ő az Urat követné és hogy parancsolatit, bizonyságtételeit és szerzéseit teljes szívéből és teljes lelkéből megőrizné, cselekedvén a Szövetségnek beszédeit, mellyek megírattak abban a könyben.

32. És felfogadtatá * e dolgot minden Jérusálembeliekkel, és mind a Benjáminból valókkal: és cselekedének a Jérusálembeliek az Istennek, az ő attyaik Istenének szövesége szerint.

33. Akkor kiveszte Jósiás # mindenutálatos bálványokat, mellyek valának az Izráel fijainak minden földökben, és kénszeríte mindent, valaki találtatik vala Izráelben, hogy szolgálna az ő Urának Istenének: és az ő egész életében el nem szakadának az ő attyaiknak Urától Istenétől.