33. RÉSZ.

Manasse és Amon országlása Júdában.

Tizenkét esztendős vala * Manasse, mikor uralkodni kezdett volt, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jérusálemben.

2. Fselekedék pedig gonoszúl az Úr szemei előtt a Pogányoknak utálatosságok szerint, kiket az Úr az Izráel fijai elől kiüzött vala.

3. Mert a magas oltárokat ismét megépíté, mellyeket Ezékiás az ő attya az * előtt elrontott vala; és oltárokat emele a bálványoknak, berkeket is # plántála, és tisztelé az égnek minden seregeit, és szolgála azoknak.

4. Oltárokat raka * az Úr házában is, mellyről az Úr mondotta vala: # Jérusálemben lészen az én nevem örökké.

5. Rakata, mondom, oltárokat az égnek minden seregeinek, az Úr házának mindkét pitvariban.

6. Fijait is átvitte a tűzön * a Hinnom fijának völgyénbe: és az időnek forgásához hallgat vala, jövendőmondásokkal, varázslásokkal, és szemfényvesztésekkel él vala, ördöngösöket és jövendőmondókat szerzett vala magának: Sok egyéb gonoszságnak is találója vala az Úr szemei előtt, hogy őtet haragra felindítaná.

7. A faragott bálványt, mellyet csináltatott vala, felemelé az Úr házában, mellyrőlmondott vala Isten Dávidnak, és az ő fijának Salamonnak: E * házban és Jérusálemben, mellyet választottam az Izráelnek minden nemzetségei közzűl, helyheztetem az én nevemet mind örökké;

8. És nem üzöm ki * az Izráelt e földről, mellyet adtam volt a ti atyáitoknak; de így, ha ők is mind # megtartándjátok, a mellyeket nékik Mózes által parancsoltam, minden törvényemet, czeremóniáimat és ítéletimet.

9. Nagy botránkozással lőn azért Manasse Júdának és Jérusálemnek, több gnsozságot cselekedvén a Pogányoknál, kiket az Úr kigyomlált vala az Izráel fijai elől.

10. És noha megszólította vala * az Úr Manassét, és az ő népét; de hallani sem akarák.

11. Rájok hozá azért az Úr az Assiriabeli Király seregének Hadnagyait, kik Manassét megfogák, * és vasba vervén,megkötözék őtet két lánczczal, és Babilóniába vivék.

12. Mikor pedig volna nagy erős fogságban: az ő Urához Istenéhez felfohászkodék, * és magát igen megalázá az ő attyainak Istene előtt.

13. És könyörge néki: és megkegyelmeze néki,ésmeghallgatván * könyörgését, meghozá őket Jérusálembe az ő országába. Akkor esmére meg Manasse, hogy az Úr volna az igaz Isten.

14. Ezekután a Dávid városa kivűl való kerítést megépíté, Gihonnak napnyugot felől való része felé, a pataktól fogva a halkupa bémeneteléig, Ofelt is körűlvéteté magas kerítéssel és vete seregek hadnagyait Júdnak minden erős városaiba.

15. És elrontván az idegen isteneket és a bálványt az Úr * házából, és minden oltárokat, mellyeket rakatott vala az Úr házának hegyén, és Jérusálemben: kihányatá azokat a városon # kivűl.

16. Megépíté pedig az Úr oltárát, és áldozék rajta engesztelő és háláadó-áldozatokkal, és megparancsolá a Júdának hogy szolgálnának az Izráel Urának Istenének.

17. Mindazáltalmég akor a nép áldozik vala a magasságokon: * de csak az ő Urának Istenének.

18. Manassénak pedig több lett dolgai, Istenéhez való könyörgése: a Prófétáknak is intések, * kik szólnak vala néki az Izráel Urának Istenének képében, ímé, meg vagynak íratva az Izráel Királyainak históriái között.

19. Az ő könyörgése pedig, és az Isten mint kegyelmezett volt meg néki és minden bűne és az ő nagy vétke; és a helyek, mellyekben magas oltárokat rakott volt, berkeket és báványokat állatott volt, minekelőtte megalázta volna magát: ímé meg vagynak íratva a Hózai beszédei között.

20. És meghala Manasse az ő attyaival és eltemeték őtet az ő * házában: és uralkodék Amon az ő fija helyette.

21. Huszonkét esztendős vala * Amon, mikor uralkodni kezdett vala: és két esztendeig uralkodék vala Jérusálemben.

22. És cselekedék nagy bűnt az Úr előtt mint szintén az ő attya Manasse cselekedett vala: mert minden bálványoknak, mellyeket az ő attya Manasse szerzett vala, áldozik vala Amon, és azoknak szolgál vala.

23. Meg sem alázá magát az Úr előtt mint az ő attya Manasse, hanem inkább neveli vala Amn a bűnt.

24. Pártot ütének pedig aző szolgái ő ellene, és őtet ugyan házában megölék.

25. A földnek pedig népe levágá mind azokat, a kik Amon Király ellen támadtak vala, és Királlyá tevé a földnek népe Jósiást az ő fiját helyette.