31. RÉSZ.

Ezékiás az isteniszolgálatnak helyreállatását elvégzi.

Mikor pedig immár elvégezték volna ezeket: kiméne mind az egész Izráel népe, a ki találtathaték Júdának városaiban, és eltörék a * bálványokat és a berkeket kivágák: és elronták a kápolnákat és az oltárokat egész Júdából, Benjáminból, Efraimból és Manasséból, míg mind elvéteznék: azután visszatérének az Izráel minden fijai, kiki az ő örökségébe és városaiba.

2. Továbbá Ezékiás a Papokat és a Lévitákat elrendelé az ő * oszlások szerint, kit-kit mind az ő szolgálatja szerint, a Papokat és a Lévitákat a tüzes áldozatokra, és a háláadó-áldozatokra, hogy szolgálnának és hálákat adnának, és dícsérnék az Istent az Úr táborának kapuiban.

3. A Király részét is elrendelé, hogy ő sajátjából adna a tüzes áldozatokra, min reggeli, mind estvéli tüzes áldozatokra, * a szombatnapoknak, a hónapok első napjainak, az Innepeknek tüzes áldozatira, a mint meg volna írattatva az Úr törvényében.

4. Meghagyá a népeknek is, a Jérusálemben lakozóknak, hogy megadnák a Papoknak és a Lévitáknak részeket, hogy az Úr törvényének véghezvitelében serényebbek lennének.

5. Melly dolognak híre mikor elment volna: az Izráel fijai, a búzának, a bornak és olajnak, a méznek és minden mezei vetésnek zsengéjét bőséggel megadák: és mindenből a tizedeet nagy bőséggel meghozák.

6. Az Izráel fijai is és a Júda fijai, kik lakoznak vala a Júda városaiban, ők is elhozák a barmokból és  juhokból a tizedet: és a szent tizedeket is, mellyek az ő Uroknak Isteneknek szenteltettek vala; és asztagokba rakák.

7. A harmadik hónapban kezdék az asztagokat rakni, és a hetedik hónapban végezék el.

8. Oda menvén pedig Ezékiás és a Fejedelmek, láták az asztagokat: és áldák az Urat, és az ő népét az Izráelt.

9. Megkérdé pedig Ezékiás a Papokat és a Lévitákat az asztagok felől.

10. Kinek felelvén Azáriás * a Főpap, a Sádók nemzetségéből való, monda: Miolta az Úr házába kezdék az ajándékokat hozni: eleget ettünk, meg is maradt sok benne; mert az Úr megáldotta az ő népét, és a megmaradt sokaságot is.

11. Meghagyá pedig Ezékiás,hogy az Úr házában csinálnának tárházakat; és megcsinálák.

12. Béhordák azért a zsengéket, a tizedeket, az Istennek szenteltetteket is nagy hívséggel, és vala ezeknek gondviselője Konáni Lévita, és második, ennek attyafia, Simei.

13. Jéhiel pedig és Azáriás, Náhát, Asáel, Jérimot, Józabá, Eliel, Ismákia, Máhát és Benája, gondviselők valának. Konániának és ennek attyafiának Simeinek birodalma altt, az Ezékiás Király parancsolatjából és Azáriáséból, ki az Isten házának főgondviselője vala.

14. Kóré Lévita pedig a Jemma fija, ki ajtónálló vala napkelet felől, gondviselője vala az Istennek szabad akarat szerint való ajándékinak, hogy osztogatná az Úrnak ajándékit, és a szentséges állatokat.

15. Ő mellette valának pedig ezek: Eden, Minjámin, Jésua, Semája, Amária, és Sekánia a Papok * városaiban, nagy hívséggel; hogy az ő attyokfiainak oszlások szerint, mind nagynak, mind kicsinynek egyaránt sáfárkodnának.

16. (Az ő nemzetségekben való férjfiú magzatokon kivűl, kik volnának három ezstendősök és nagyobbak) mindennek, valaki az Úr házába bémegyen vala a nappali szolgálatra, az ő szolgálatjok, rendtartások, és oszlások szerint.

17. Hogy sáfárkodnának,mondom, a Papi nemzetségnek az ő attyaiknak házok szerint; a Lévitáknak is, a kik húsz esztendősök és fellebb valók volnának, az ő rendtartások és * oszlások szerint.

18 És ezeknek nemzetségeknek, minden apró magzatjaiknak, feleségeiknek, fijaiknak és leányaiknak és az egész gyülekezetnek, minekutánna a szent állatokról való gondviselés tisztibe szentelték volna magokat.

19. Az Áron fijainak is, és a Papoknak az ő városaikhoz tartozó hostátokban, minden városban valának bizonyos nevű emberek, hogy anának minden férjfiú magnak részt kik a Papok közzűl volnának, azonképen a Lévitáknak is egész nemzetségeknek.

20. És így cselekedék Ezékiás egész Júdában: A mi jó, igaz és állandó vala az ő Ura Istene előtt, azt míveli vala.

21. Az Úr háza szolgálatjának minden dolgában pedig, mellyet elkezdett vala, a törvényben és parancsolatokban keresi vala az ő Istenét; és mivelhogy tiszta szívéből míveli vala azt, annakokáért jó szerencsés volt.