31. RÉSZ.
Ezékiás az isteniszolgálatnak helyreállatását elvégzi.
Mikor pedig immár elvégezték volna ezeket: kiméne mind az egész
Izráel népe, a ki találtathaték Júdának városaiban, és eltörék a * bálványokat
és a berkeket kivágák: és elronták a kápolnákat és az oltárokat egész Júdából,
Benjáminból, Efraimból és Manasséból, míg mind elvéteznék: azután visszatérének
az Izráel minden fijai, kiki az ő örökségébe és városaiba.
2. Továbbá Ezékiás a Papokat és a Lévitákat elrendelé az ő *
oszlások szerint, kit-kit mind az ő szolgálatja szerint, a Papokat és a
Lévitákat a tüzes áldozatokra, és a háláadó-áldozatokra, hogy szolgálnának és
hálákat adnának, és dícsérnék az Istent az Úr táborának kapuiban.
3. A Király részét is elrendelé, hogy ő sajátjából adna a tüzes
áldozatokra, min reggeli, mind estvéli tüzes áldozatokra, * a szombatnapoknak,
a hónapok első napjainak, az Innepeknek tüzes áldozatira, a mint meg volna
írattatva az Úr törvényében.
4. Meghagyá a népeknek is, a Jérusálemben lakozóknak, hogy megadnák
a Papoknak és a Lévitáknak részeket, hogy az Úr törvényének véghezvitelében
serényebbek lennének.
5. Melly dolognak híre mikor elment volna: az Izráel fijai, a
búzának, a bornak és olajnak, a méznek és minden mezei vetésnek zsengéjét
bőséggel megadák: és mindenből a tizedeet nagy bőséggel meghozák.
6. Az Izráel fijai is és a Júda fijai, kik lakoznak vala a Júda
városaiban, ők is elhozák a barmokból és
juhokból a tizedet: és a szent tizedeket is, mellyek az ő Uroknak
Isteneknek szenteltettek vala; és asztagokba rakák.
7. A harmadik hónapban kezdék az asztagokat rakni, és a hetedik
hónapban végezék el.
8. Oda menvén pedig Ezékiás és a Fejedelmek, láták az asztagokat:
és áldák az Urat, és az ő népét az Izráelt.
9. Megkérdé pedig Ezékiás a Papokat és a Lévitákat az asztagok
felől.
10. Kinek felelvén Azáriás * a Főpap, a Sádók nemzetségéből való,
monda: Miolta az Úr házába kezdék az ajándékokat hozni: eleget ettünk, meg is
maradt sok benne; mert az Úr megáldotta az ő népét, és a megmaradt sokaságot
is.
11. Meghagyá pedig Ezékiás,hogy az Úr házában csinálnának
tárházakat; és megcsinálák.
12. Béhordák azért a zsengéket, a tizedeket, az Istennek
szenteltetteket is nagy hívséggel, és vala ezeknek gondviselője Konáni Lévita,
és második, ennek attyafia, Simei.
13. Jéhiel pedig és Azáriás, Náhát, Asáel, Jérimot, Józabá, Eliel,
Ismákia, Máhát és Benája, gondviselők valának. Konániának és ennek attyafiának
Simeinek birodalma altt, az Ezékiás Király parancsolatjából és Azáriáséból, ki
az Isten házának főgondviselője vala.
14. Kóré Lévita pedig a Jemma fija, ki ajtónálló vala napkelet
felől, gondviselője vala az Istennek szabad akarat szerint való ajándékinak,
hogy osztogatná az Úrnak ajándékit, és a szentséges állatokat.
15. Ő mellette valának pedig ezek: Eden, Minjámin, Jésua, Semája,
Amária, és Sekánia a Papok * városaiban, nagy hívséggel; hogy az ő
attyokfiainak oszlások szerint, mind nagynak, mind kicsinynek egyaránt
sáfárkodnának.
16. (Az ő nemzetségekben való férjfiú magzatokon kivűl, kik
volnának három ezstendősök és nagyobbak) mindennek, valaki az Úr házába
bémegyen vala a nappali szolgálatra, az ő szolgálatjok, rendtartások, és
oszlások szerint.
17. Hogy sáfárkodnának,mondom, a Papi nemzetségnek az ő attyaiknak
házok szerint; a Lévitáknak is, a kik húsz esztendősök és fellebb valók
volnának, az ő rendtartások és * oszlások szerint.
18 És ezeknek nemzetségeknek, minden apró magzatjaiknak,
feleségeiknek, fijaiknak és leányaiknak és az egész gyülekezetnek, minekutánna
a szent állatokról való gondviselés tisztibe szentelték volna magokat.
19. Az Áron fijainak is, és a Papoknak az ő városaikhoz tartozó
hostátokban, minden városban valának bizonyos nevű emberek, hogy anának minden
férjfiú magnak részt kik a Papok közzűl volnának, azonképen a Lévitáknak is
egész nemzetségeknek.
20. És így cselekedék Ezékiás egész Júdában: A mi jó, igaz és
állandó vala az ő Ura Istene előtt, azt míveli vala.
21. Az Úr háza szolgálatjának minden dolgában pedig, mellyet
elkezdett vala, a törvényben és parancsolatokban keresi vala az ő Istenét; és
mivelhogy tiszta szívéből míveli vala azt, annakokáért jó szerencsés volt.