25. RÉSZ.

Amásia országlása Júdában.

Huszonöt esztendős korában kezdett vala Amásia * uralkodni, és huszonkilencz esztendeig uralkodék Jérusálemben; az ő annyának neve Jéhoaddán vala Jérusálemből való.

2. És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt: de nem tiszta szívvel.

3. Lőn pedig azután, * hogy országában megerősödék: megölé az ő szolgáit, kik a Királyt az ő attyát megölték vala.

4. De azoknak fijaikat meg nem öleté, hanem a szerint cselekedék, a mint a törvényben a Mózes könyvében meg vagyon írattatva, mellyben az Úr így parancsolt volt, mondván: meg ne * ölettessenek az atyák a fiakért, és a fiak is meg ne ölettessenek az atyákért, hanem kiki az ő saját bűnéért ölettessék meg.

5. Öszvegyüjté annakfelette Amásia a Júda népét, és választa közzűlök az atyáknak házoknépei szerint egész Júdában és Benjáminban Ezeredeseket és Századosokat: és megszámlálá őket húsz esztendősöktől fogva és a kik feljeb valának és talála azok közzűl válogatott fegyverfoghatókat, kopjásokat és paizsosokat, háromszáz ezeret.

6. Annakfelette bérle az Izráeliták közzűl százezer erős férjfiakat, száz tálentom ezüstben.

7. Eljöve pedig az isten embere ő hozzá mondván: Óh Király; az Izráel népe veled el ne menjen: mert az Úr nem lészen az Izráellel, tudniillik az Efraimnak minden fijaival.

8. Ha pedig kétes vagy benne, ám menj elő, készülj a viadalhoz: de ugyan megveret Isten téged az ellenség előtt: mert Isten hatalmában vagyon mind a segítség, mind a * megveretés.

9. Akkor monda Amásia az Isten emberének: Mit míveljünk a száz tálentom ezüst felől, a mellyet immár megadtam az Izráel népének? És felele az Isten embere: Az Úr néked annál sokkal többet adhat.

10. Kiválasztá azért azokat Amásia, a kik Efraimból jöttek vala ő hozzá, hogy mennének helyekre: Melly dologért igen megharagvának a Júda népére, és megtérének helyekre nagy búsulva.

11. Amásia pedig megbátorodván, kiindítá népét, és méne a sós völgybe; és megvere a Seir * fijai közzűl tízezeret.

12. Ismét a Júda fijai tízezer elevent fogának, kiket vivének egy magas kőszikla tetejére, és onnan nyakrafőre letaszigálák őket, és mind elszakadozának.

13. A melly seregeket pedig megtérített vala * Amásia, hogy ő vele ne mennének a hadba: Júdának városaira ütének Samariától fogva mind Bethóronig: és levágván háromezert azok közzűl, nagy sok nyereséget vivének el.

14. Lőn azután, hogy Amásia megtére az Edomiták * megverésekből: a sSeir fijainak isteneit elhozá # és Isten gyanánt tisztelé azokat, kik előtt magát meghajtja vala, és azok előtt jóillatot tészen vala.

15. Ezokáért megharagvék az Úr Amásiára, és bocsáta Prófétát hozzá, és monda néki: Miért imádád annak a népnek isteneit, kik meg nem szabadíthatták az ő népeket a te kezedbeől?

16. Lőn pedi, mikor e képen szólott volna néki, monda a Király néki: Valyon tanácsosa vagy é te a Királynak? Hallgas, * mert gonoszúl jársz. Megszünék azért a Próféta, minekutánna ezt mondotta volna: Látom hogy az Isten el akar téged veszteni mivelhogy # ezt míveléd, és tanácsomat nem fogadád.

17. Amásia pedig a Júda Királya tanácsot tartván, követet külde * Joáshoz a Joákház fijához, ki Jéhunak fija vala, az Izráel Királyához, mondván: Nossza szálljunk szembe egymással!

18. Akkor Joás az Izráel Királya illyen választ tőn Amásiának a Júda Királyának: A Libánus hegyén való tövis külde a Libánuson való czédrusfához, hogy ezt mondanák: A te leányodat add az én fiamnak feleségűl; azonközben azon elmenvén egy fenevad, melly a Libánuson lakik vala, eltapodá azt a töviset.

19. Te magadban így gondolkodtál: Megverém az * Edomitákat, azért fuvalkodtál fel magadban, hogy dicsekedjél. Kérlek maradj otthon, miért szerzesz magadnak veszedelmet, hogy mint te s mind Júda elvesszen általam.

20. De ugyan nem nyughaték Amásia: mert Isten elvégezte vala,hogy az ellenség kezébe adná őtet, * mivelhogy az Edomitáknak isteneit imádták volna.

21. Felindula azért Joás az Izráel Királya, és szembe szállának egymással, ő és Amásia a Júda Királya, Beth-sémesnél, melly Júdában vagyon.

22. És Júda megveretteték az Izráeltől, és kiki mind szalada az ő sátorához.

23. Amásiát pedig a Júda Királyát a Joás fiját, ki Joákház fija volt, Joás az Izráel Királya elfogá Bethsémesben, és vivé őtet Jérusálembe, és Jérusálemnek kőfalát letöré az Efraim kaputól fogva, mind a szegeletnek kapujáig négyszáz singnyire.

24. És mind az aranyat, mind az ezüstöt, és mindenféle edényeket, a mellyek találtatának az Isten házában az * Oben-Edom birtoka alatt, és a Király házának kincsei között, a főfő népeknek fijaival egyetemben, mind Samariába vivé.

25. Éle pedig Amásia a Joás fija, a Júda Királya, minekutánna meghala * Joás a Joákház fija az Izráel Királya, tizenöt esztendeig.

26. Amásiának pedig több lett dolgai elsők és utolsók, avagy nincsenek é megíratva a Júda és az Izráel * Királyainak könyvökben?

27. Mert attól fogva, hogy Amásia az Úrtól * elszakada, mikor Jérusálemben ellene támadtak volna, Lákisba szalada: és küldének utánna Lákisba, és ugyan ott megölék őtet.

28. És elhozák onnét lovakon, és eltemeték őtet az ő attyai * között, Júdának városában.