20. RÉSZ.

Jósafát diadalma a Pogányokon: Akháziával tett illetlen szövetsége.

És lőn ezekután, eljövének a * Moáb fijai és Ammon fijai, és velek egybe azok, kik az Ammonitákon túl laknak, Jósafátra hadakozni.

2. Eljövének pedig a hírmondók, és megmondák Jósafátnak mondván: A tengeren túl való tartományból jő nagy had reád, tudniillik Siriából: és * ám Haséson-Tamárban vagyon, melly az Engédi.

3. Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé buzgóságosan keresni, és hirdete az egész Júda országának böjtöt.

4. Azért felgyülének a Júda fijai, hogy az Urat megkeresnék, Júdának minden városaiból is összvegyülének, hogy az Urat megkeresnék.

5. És megálla Jósafát a Júdának és Jérusálemnek Gyülekezet iben, az Úr házában az új pitvar előtt.

6. És monda: Óh Uram, mi atyáinknak Istene! nem te vagy é egyedül Isten a mennyben, és ki uralkodol a pogányoknak minden országain? te kezedben vagyon az erősség és a hatalom, és senki nincsen ki ellened állhatna.

7. Óh mi Istenünk! nem te űzéd é ki e földnek lakóit a te néped előtt az Izráel előtt, és nem te adád é e földet lakásra Ábrahám a * te barátod magvának mind örökké?

8. Azért laktak e földön, és építettek azon a te nevednek szentséges * hajlékot mondván:

9. Ha mikor jövend mi reánk veszedelem. Isten itéletinek * fegyvere, vagy döghalál, vagy éhség, e házban elődbe állunk, (mert a te neved # e Házban vagyon,) azért mikor kiáltunk hozzád a mi nagy nyomorúságinkban, hallgas meg és szabadíts meg minket.

10. Most pedig ímé az Ammoniták és a Moábiták, és a Seir * hegyén lakozók, kinek földökön nem akarád hogy általmennének az Izráel fijai; mikor Égyiptomnak földéből kijövének: hanem mellőlök elmenének, és őket el nem veszték.

11. És ímé mivel fizetnek nékünk érette; mivelhogy e végre jőnek, hogy minket kiűzzenek a te örökségedből, emllyet nékünk örökségűl adtál vala.

12. Óh mi Istenünk, nem ítéled é meg őket? Mert nincsen bennünk annyi erő, hogy ellene állhatnánk e számtalan sokaságnak, melly reánk jő. Nem tudunk hová lennei, hanem csak te reád * néznek a mi szemeink.

13.És fejenként a Júda fijai állanak vala az Úr előtt, mind gyermekeikkel, feleségeikkel, és fijaikkal.

14. Akkor Jaházielre a Zakariás fijára (ki Benája fija, ki Jéhiel fija, ki Mattániás fija vala, és az Asáf * maradékai közzűl való Lévita vala) az Úrnak Lelke szálla, a Gyülekezet nek közötte.

15. És monda: Mindnyájan, kik Júdában és Jérusálemben lakoztok, és te Jósafát Király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e számtalan sok néptől: mert nem ti harczoltok velek, hanem az Isten.

16. Holnap szálljatok szembe velek! Ímé ők a Stz halmán fognak felmenni, és rájok találtok a völgynek véginél, a Járuel pusztájának ellenében.

17. Nem ti harczoltok velek hanem csak álljatok veszteg és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok, te júdának nemzetsége és ti Jérusálembeliek ne féljetek, meg se rettenjetek: Holnap menjetek rájok: mert az Úr veletek lészen.

18. Mellyet mikor Jósafát hallott volna, fejét arczal a földre lefüggeszté, a Júda népe is, és a Jérusálemnek lakói az Úr előtt hanyathomlok leborúlának, imádván őtet.

19. Felállának pedig a * Kéhátiták közzűl és a Kóriták közzűl valő Léviták, hogy az Izráel Urát Istenét felette nagy felszóval dícsérnék.

20. És mikor immár reggel felkészültek volna, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának onnan, megálla Jósafát és monda: Halljátok meg szómat Júda és Jérusálemben lakozók! Bizzatok a ti Uratokban Istentekben, és legyetek bátorságosak: Hidjetek a Próféták * beszédeinek, és jó szerencsések lésztek!

21. Tanácsot tartván pedig a néppel, előállítá az Úrnak énekkeseit és a szent Felségnek dicsérőit, hogy a haarczra menő nép előtt menvén, ezt mondanák! Tiszteljétek az * Urat; mert örökkévaló az ő irgalmassága;

22. Mikor pedig elkezdették volna az éneklést és a dícséretet: az Úr ellenséget szerze az Ammoniták és a Moábiták ellen, és a Seir hegyén lakozók ellen, kik jöttek vala Júdára, és ő magok * levágák egymást;

23. Mert támadának az Ammon és a Moáb fijai a Seir hegybeliek ellen, hogy őket mind egyik levágnák és elvesztenék; és mikor mind elvesztették volna a Seir hegybelieket; azután egymást segítik * egymás vesztésére.

24. Júda népe pedig méne Mispa felé, melly a pusztában vagyon, és mikor eltekintett volna a sokaágra, ímé csak elesett holtestet lát vala a földön: mert senki azhok közzűl el nem szaladhatott vala.

25. Elména azért Jósafát az ő népével, hogy azoknak jószágokban zsákmányt vetnének: és találának nálok temérdek gazdagságot, és a holttestekkel drága szép ruhákat, mellyeket lefosztának rólök, annyira, hogy alig vihetnék el, és harmadnapig kapdosák a nyereséget; mert felette sok vala.

26. Negyednapra pedig gyúlének a háláadásnak völgyébe; mivelhogy az Úrnak ott adának hálákat, azért azt a helyet háláadás völgyének nevezék mind a mai napig.

27. Megtére azért Júdának és Jérusálemnek egész népe a Jósafáttal az ő Fejedelmekkel egybe, Jérusálembe nagy örömmel, mert az Úr megvígasztalta vala őket az ő ellenségek veszedelmével.

28. Bémenének pedig Jérusálembe, náblum, hegedű és trombita zóval az Úr házába.

29. És az Istentől igen megrettentek vala minden országbeliek, mikor meghallották volna, hogy az Úr hadakozott volna az Izráel ellenségei ellen.

30. Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az ő Istene minden felől.

31. Uralkodék azért Júdán: Harminczöt * esztendős vala, mikor uralkodni kezde, és uralkodék jeruben huszonöt esztendeig; és az ő annyának neve Azuba vala, a Silhi leánya.

32. És Jmára Asának * az ő attyának útán, el sem távozék attól, cselekedvén azt, a mi az Úr szeme előtt kedves dolog vala.

33. De azért még a magas helyeket le nem rontották vala; a község is nem készítette vala meg az ő szívét az ő attyaiknak Istenéhez.

34. Jósafátnak pedig első és utolsó dolgai ímé meg vagynak iratva Jéhunak a Hanáni fijának könyvében, ki azokat béírta az Izráel Királyainak könyvökbe.

35. Azután Jósafát a Júda Királya megbarátkozék Akháziával az Izráel Királyával, ki nagy Isten * ellen való dolgot cselekedett vala.

36. Mindazáltal vele megbarátkozék, hogy hajókat * kész1tenének, emllyeken Társisba mennének, és megkészíték a hajókat Esiongáberben.

37. Prófétála azért Eliézer a Maresából való Dódava fija Jósafát ellen, mondván: Mivelhogy megbarátkoztál Akháézival, az Úr mind semmivé tett a te szándékodat. És a hajók mind elromlának, és nem mehetének Társisba rajtok.