18. RÉSZ.

Akháb elvesz a hadban: Jósafát az Úrtól megtartatik. Lásd 1 Kir. 22-ik részét is.

És mikor volna Jósafátnak nagy * gazdagsága és nagy híre neve: sógorságot szerze Akháb # Királlyal.

2. Azutánegynéhány esztendő elmúlván, aláméne Akhábhoz Samariába, és Akháb vágata néki és a vele való népnek sok juhokat, és ökröket, és felindítá őtet, hogy a Gieládban való * Rámóth városra menne fel vele;

3. Mert ezt monda Akháb az Izráel Királya Jósafátnak a Júda Királyának: Avagy nem jösz é el velem a Gileádba való Ráthra? Felele néki, és monda: A mint én, a képen te, és a mint a te néped, az én népem is úgy; és veled lészek én is a hadban.

4. Azután monda Jósafát az Izráel Királyának: Kérlek, kérj * tanácsot az Úrtól e mai napon.

5. Öszvehívatá azért az Izráel Királya az ő négyszáz Prófétáit, és monda nékik: Elmenjünk é a Gileádban való Rámóth városra a hadban, vagy ne menjek? Felelének: Elmenj, és az Isten a Király kezébe adja.

6. És monda v: Vagyon é itt ezeken kívűl az Úrnak * Prófétája, hogy attól tudakoznánk?

7. És monda az Izráel Királya Jósafátnak: Vagyon még egy, ki által az Úrtól tudakozhatunk: de én azt igen gyűlölöm; mert soha én felőlem jót nem prófétál, hanem mindenkor gonoszt: Ez Mikeás a Jimla fija. És monda Jósafát: Ne szóljon úgy a Király!

8. Szólíta azért az Izráel Királya egyet az ő szolgái közzűl és monda: Hívd ide hamarsággal Mikeást a Jumla fiját.

9. Továbbá az Izráel Királya és Jósafát a Júda Királya, ülnek vala mindketten az ő királyiszékekben, királyi ruhákban; ülnek vala, mondom, a Samaria kapuja előtt való mulatóhelyen; és a Próféták fejenként * prófétálnak vala ő előttök.

10. Csináltatott vala pedig magának Sédékiás,* a Kénaána fija vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel rontod meg a Siriabelieket, mígnem megemészted őket!

11. A több Próféták is mind a képen prófétálnak vala, mondván: Menj fel a Gieládba való Rámóthra, és dolgod jól lészen: mert az Úr azt a Király kezébe adja.

12. Melly követ pedig Mikeásért ment vala, így szól vala néki: Ím fejenként a Próféták valamennyin vagynak, mind egyaránt jót prófétálnak a Királynak; kérlek azért, hogy szólj te is úgy, mint azok közzűl egy, és szólj jót.

13. Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy egyebet nem szólok, hanem a mit az én Istenem * nékem mondánd!

14. Mikor azért jutott volna a Király eleibe, akkor monda a Király néki: Mikeás el kell é mennünk a hadba a Gileádban való Rámóthra, vagy ne menjek? És monda: Menjetek fel, és jó szerencsétek lészen, kezetekben adatnak azok.

15. És monda a Király néki: Mégis kénszerítlek téged hitedre, hogy semmit nékem egyebet ne szólj, hanem igazságot az Úr nevében.

16.Akkor monda: Látám, hogy az Izráelnek sokasága a hegyeken széllyel eloszol, mint a juhok, mellyeknek pásztorok nincsen; és azt mondá az Úr nékem: Nincsen ezeknek urok: Térjen meg kiki mind házához békével.

17. És monda az Izráel Királya Jósafátnak: Avagy nem mondám é néked, hogy nem fog nékem jót * prófétálni, hanem gonoszt?

18. Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr szavát. Látám az urat ülni az * ő királyiszékiben, és minden mennyei seregeket állani jobbkeze és balkeze felől.

19. És monda az Úr: Valyon * kicsoda hitethetné ek Akhábot az Izráel Királyát, hogy felmeeeenne, és a Gileádban való Rámóthnál elveszne? és ki egyet, ki mást szóla.

20.Akkor eljöve egy * lélek, ki megállván az Úr előtt, monda: Elhitetem és őtet. Az Úr pedig monda néki: Mimódon?

21. És felele: Kimegyek, és lészek hazug lélek minden ő Prófétáinak szájokban. Monda azért: Megcsalhatod és erőt vehetsz rajta; Eredj ki és úgy cselekdejél.

22. Ím azért most az Úr adta e hazug lelket * mind a te Prófétáidnak szájokba: azonközben az Úr gonoszt végezett felőled.

23. Akkor előállván Sédékiás * a Kénaána fija, arczul csapá Mikeást és monda: Az Úrnak Lelke mellyik úton ment el én tőlem te hozzád, hogy veled szólana?

24. Felele Mikeás: Ímé meglátod magad a napon,mellyen a te belső házadba mégy hogy magadat * elrejthessed.

25. Monda azért az Izráel Királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város Fejedelméhez, és Joáshoz a Király fijához:

26. Kiknek azt mondjátok: Ezt hagyja a Király: Vessétek ezt fogházba; ételt és italt * szűken adjatok néki, mig békével haza jövéndek.

27. És monda Mikeás: Ha békével meg térendesz; * tehát nem szólott az Úr általam néked. Ismét monda: Halljátok ezt fejenként!

28. Elindula azért az Izráel Királya és Jósafát a Júda Királya a Gileádban való Rámóth városra.

29. És monda az Izráel Királya Jósafátnak: Ím ruhámat megváltoztatom, és úhy megyek a viadalnak; te pedig ugyanezen öltözetedben maradj. És megváltoztata az Izráel Királya az ő ruháját, és a viadalnak állának.

30. Siriának Királya pedig meghagyta vala az ő szekerei Fejedelmeinek, mondván: Ne harczoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel Királya ellen.

31. őn pedig mikor meglátták volna a szeekerek Fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izráel Királya! És reá igazodának harczolni. Akkor felkiálta Jósafát, és az Úr * megsegéllé őtet és az Isten azokat róla elfordítá:

32. Mert mikor látták volna a szekerek Fejedelmei, hogy nem az Izráel Királya volna, eltérének ő róla.

33.Egy férjfiú pedig megvoná ívét, és löve csak szerencsére, és az ioz Királyát találá a pánczélnak ragasztásán. Monda azért az ő kocsisának: Térj meg, vigy ki engemet a táborból mert * igen megsebesítének.

34. Mivelhogy pedig a harcz mind az egész napon tarta: az Izráel Királya tartóztatja vala az ő szekereit a Siriabeliek ellen mind estvéig: És a napnak alámerülésekor meghala.