14. RÉSZ.
Asának a Júda Királyának országlása.
Elaluvék pedig Abija az ő attyaival egyetemben, és eltemeték őtet a
Dávid városában; Uralkodék pedig helyette az ő * fija Asa, kinek idejében tíz
esztendeig lőn nagy csendesség e földön.
2. És Asa mind azt cselekedé, a mi jó és igaz vala az ő Ura Istene
előtt:
3. Mert elrontá az idegen istenek * oltárait és azoknak kápolnáit;
a bálványokat is eltöré, a berkeket is levágatá;
4. És megparancsolá a Júdának, hogy az ő attyaiknak Urát Istenét
keresnék meg, és cselekednék az Isten törvényét és parancsolatját.
5. Kiveszté, mondom, Júdának minden városaiból a magasságbeli
oltárokat, és a képeket; és az ő idejében az ország lőn nagy nyugalomban.
6. Annakfelette erős városokat is építe Júdában, mivelhogy
nyugodalomban volna a föld, had sem volna ez esztendőkben sehonnan ő ellene;
mert az Úr nyugodalmat adott vala néki.
7. Mert ezt mondja vala Júdának: Építsük meg a városokat, és vegyük
körül kerítéssel, tornyokkal, kapukkal, zárokkal, míg a föld birodalmukban
vagyon: mert a mi Urunkat Istenünket megkerestük és nyugodalmat adott nékünk
minden felől. Annakokáért építenénk, és lőn jó előmenetelek.
8. Vala pedig Asa hada, melly paizzst és kopját visel vala Júdából
háromszázezer; a Benjáminból paizsosok és ívesek kétszáz nyolczvan ezeren
valának: mind ezek erős vitézek.
9. Kijöve pedig ő ellenök ama * Szerecsen Zérah, tízszézezer
emberrel és háromszáz szekérrel és méne Marésáig.
10. Kiméne pedig Asa is ő ellene, és viadalhoz készülének a Sefáta
völgyben Marésa mellett.
11. Akkor felkiálta Asa az ő Urához Istenéhez, és monda: Óh Uram, *
nehéz néked megsegéllened vagy sokakat, vagy azokat, kiknek erejek nincsen!
Segélj meg minket, óh mi Urunk Istenünk: mert benned vagyon minden bizodalmunk,
és a te nevedben jöttünk e számtalan sok népre! óh Uram, te vagy a mi Istenünk,
ne vegyen ember te rajtad erőt.
12. Megveré az Úr azért a Szerecseneket Asa és Júda előtt, és
elfutának a Szerecsenek.
13. Kiket igen űze Asa az ő hadával szintén Gerárig, és elhullának
a Szerecsenek közzűl sokan, annyira hogy egy sem maradna elevenen bennek: mert
az Úr előtt ls az ő serege előtt igen megrontatának; és hozának tőlök sok
nyereséget.
14. Annakfelette megrontanák Gérár körül való minden városokat;
mert az Úr őket igen megrettentette vala, és mind feldúlák a városokat: mert
sok ragadomány vala azokban.
15. A barmok sátorában lakozókat is levágák, és elhajtának sok
juhokat és tevéket, és Jérusálembe megtérének.