6. RÉSZ.

Salamon a templomot felszenteli.

Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő * homályban lakoznék.

2. Én pedig lakóházat csinálék néked, és olly helyet, mellyben * lakozzál mind örökké!

3. Fordítá azért a Király az ő * orczáját az Izráel egész Gyülekezetére, és megáldá őket; (az Izráel egész Gyülekezete pedig fenn áll vala.)

4. És monda: Áldott az Izráelnek Ura Istene, ki szólot volt az ő szájával az én atyámnak * Dávidnak: és hatalmas kezével meg is teljesítette, mondván:

5. A naptól fogva, hogy kihozám az én népemet az Égyiptom földéből, nem választottam egy várost is az Izráel minden nemzetségeiből, a háznak építésére, mellyben az én nevem lenne: a képen egyéb férjfiat sem, hogy lenne az én népemnek az Izráelnek Vezére.

6. Hanem választottam * Jérusálemet, hogy az én nevem abban tiszteltetnék: és választám Dávidot, hogy lenne Vezére az én népemnek az Izráelnek.

7. Volt pedig az én atyámnak * Dávidnak szívében, hogy építene az Izráel Ura Istene nevének házat;

8. De az Úr azt mondotta Dávidnak az én atyámnak: Mivelhogy szívedben eltökéletted,hogy nékem házat csinálj, jól tetted, hogy olly szándékkal voltál:

9. De te nem csinálsz nékem házat, hanem a te fijad, ki a te ágyékodból * származik, ő csinál az én nevemnek házat.

10. Azért az Úr megteljesítette az ő mondását, mellyet szólott volt; mert felkelék az én atyám Dávid helyett, és ülök az Izráelnek királyiszékiben, a mint az Úr megmondotta volt: és a házat is megcsináltam az Izráel Ura Istene * nevének.

11. Holott helyheztettem a ládát, mellyben az Úrnak szövetsége * vagyon, mellyet szerzett volt az Izráel fijaival.

12. Megálla * pedig Salamon az Úr oltára előtt, az Izráel egész Gyülekezete előtt, és kezeit kiterjesztette vala.

13. (Mert Salamon egy széket csináltatott vala rézből, mellyet helyheztetett vala a tornácznak közepén: mellynek hossza öt sing, szélessége öt sint, magassága három sing vala): Felálla, mondom, abba, és térdeire esvén az egész Izráel Gyülekezete eőtt, kezeit az ég felé kiterjeszté.

14. És monda: Óh Izráelnek * Ura Istene, nincsen hozzád hasonló Isten sem mennyen sem földön, ki megőrized a te fogadásodat és kegyelmességedet a te szolgáidhoz, kik te előtted tökéletes szívvel járnak!

15. Ki megőrized a mit szólottál volt a te szolgádnak az én atyámnak Dávidnak:a mint száddal szólottál volt, azonképen hatalmas kezeddel bétöltéd, a mint e mai napon látjuk.

16. Most azért, óh Izráelnek Ura Istene, teljesítsd bé, a mit a te shzolgádnak Dávidnak az én atyámnak szólottál volt, mondván: Nem * fogy el előlem a te magodból való férjfiú, ki az Izráelnek királyiszékiben üljön; de úgy,ha # a te fijaid is az ő útjokat megőrizéndik: azaz, hogy ha az én törvényemben járándanak, a mind én előttem te jártál.

17. Most kérlek mégis, óh Izráelnek Ura Istene, bizonyíttassék meg a te beszéded, mellyet szólottál volt a te szolgádnak Dávidnak:

18. (Jóllehet, avagy lakozhatnék é valósággal az Isten e földön az emberek között? Ím az * egek és az egeknek egei téged bé nem foghatnak, mennyibel kevésbé e ház, mellyet csináltam?)

19. Hogy tekints a te szolgádnak könyörgésére és imádságára, óh én Uram Istenem, meghallgatván kiáltását és könyörgését, mellyel könyörög a te szolgád előtted!

20. Hogy a te szemeid éjjel és nappal e házra figyelmezzenek, e helyre, mellyről mondottad volt, hogy a te nevedet * abban helyhezteted, meghallgatván könyörgését a te szolgádnak, mikor e helyen könyörgene.

21. Hallgasd meg azért a te szolgádnak, és a te népednek az Izráelnek könyörgését, mellyel könyörgeni fognak e helyen; te, mondom, meghallgassad a te mennyei lakhelyedből, és meghallgatván őket, kedvezz nékik.

22. Mikor valaki vétkezéndik az ő felebarátja ellen, és annak hitet * veténd hogy megesküdtesse azt, és esküvése te elődbe jutand e házba a te oltárod eleibe:

23. Te meghallgassad a mennyből, és vidd véghez, és tégy igaz ítéletet a te szolgáid között, az istentelent megbüntetvén az ő hamissága szerint; és az igazit megigazítván, megfizetvén néki az ő igazsága szerint.

24. Ha mikor a te néped az Izráel az ellenségtől * megverettetik, mivelhogy te ellened vétkeztek volt; és megtérvén vallást tésznek a te nevedről, könyörgenek és imádkoznak te előtted e házban:

25. Te meghallgassad a mennyből, és légy kegyelmes a te népednek az Izráel bűnének, és őket hozzad meg e földre, mellyeet adtál nékik és az ő attyaiknak.

26. Mikor az ég bézároltatik, * hogy eső ne legyen, mivelhogy vétkeztek volt te ellened; ha ez helyen könyörögnek, és vallást tésznek a te nevedről, és megtérnek bűnökből, minekutánna őket megsanyargatándod:

27. Te meghallgassad a mennyből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és a te népednek az Izráelnek, minekutánna őket megtanítándod az igaz útra, a mellyen járjanak, és esőt adja a te földedr, mellyet adtál a te népednek örökségűl.

28. Ha mikor éhség * lejénd e földön, döghalál mikor lejénd, aszály, vagy ragya, sáska, vagy csrebogár mikor lejénd; vagy mikor az ő elensége őtet megszorítándja az ő birodalmának földében: akár miféle csapás és nyomorúság lejénd;

29. Minden könyörgést és minden imádságot, mellyet akármelly ember lejénd, akár a te egész néped az Izráel, minekutánna kiki eszébe vejéndi az ő csapását és nyavalyáját, és kezeit e házban * kiterjeszténdi:

30. Te meghallgassad a mennyből, a te lakhelyedből, és légy kegyelmes nékik, és kinek-kinek mind az ő érdeme szerint fizess * úgy, mind kinek szívét látod, (mert csak te egyedűl látod által az emberek fijainak szíveket;)

31. Hogy féljenek tége járván a te útaidon míg élnek e földnek színén, mellyet adtál volt a mi atyáinknak.

32. Sőt még az idegeneket is, * a kik nem a te néped közzűl az Izráel közzűl valók, hanem messzünnen jöttek a te nagy nevedért, és a te hatalmas kezedért, és a te kiterjesztett karodért, mikor ide jutván könyörgnek a házban:

33. Te meghallgassad a mennyből a te lakóhelyedből, és a szerint cselekedjél, a mint az idegen kiáltott te hozzád; hogy megesmérjék a földnek minden népei a te nevedet, és tiszteljenek téged a mint a te néped az Izráelt, és hogy megtudják, hogy a te nevedről neveztetik e ház, mellyet én építettem.

34. Ha mikor a te néped haddal kimenénd az ő ellenségeire azon az úton, mellyen elbocsátod őket; ha könyörögnek néked e város felé, mellyet választottál, és e ház felé * fordulván, melyet a te nevednek csináltam;

35. Te meghallgassad az ő könyörgéseket és imádságokat, és tégy ítéletet érettek.

36. Ha veténdnek ellened, (mert az ember sincsen, a ki nem * vétkeznék), és reájok megharagudván, az ellenség kezébe adándod őket, és őket fogságba vijéndik azok, a kiktől megfogattak, messze földre vagy közelre.

37. Ha az idegen földön, a hol fogva tartatnak, magokat eszekbe veszik, és megtérvén, az ő fogságoknak helyén könyörgéndenek néked, és ezt mondándják: Vétkeztünk, hamisan és gonszúl cselekedtünk.

38. És megtéréndenek te hozzád teljes szívekből és teljes lelkekből az ő fogásgoknak földében, a hol őket fogva tartják, és köknyörgéndenek ez ő földök felé fordulván, mellyet adtál volt az ő attyaiknak, és e város felé, mellyet választottál magadnak, és e * ház felé, mellyet a te nevednek építettem:

39. Meghallgassad akkor az ő * könyörgéseket és imádságokat a mennyből a te lakhelyedről, és viseld gondjokat, és légy engedelmes a te népednek, a melly ellened vétett volna.

40. Most azért, óh én Istenem, legyenek a te szemeid nyitva, és füleid figyelmetesek e helyben lett könyörgésre.

41. És most kelj fel, * óh Úr Isten, a te nyugodalmadba, # te és a te hatalmasságodnak ládája: A te Papjaid, óh Úr Isten, öltöztessenek fel & segítséggel, és a te szenteid örvendezzenek minden jóban.

42. Óh Úr Isten, ne utáld meg a te megkenetett Királyodnak orczáját: emlékezzél meg Dávidhoz a te szolgádhoz való nagy irgalmasságaidról!