6. RÉSZ.
Salamon a templomot felszenteli.
Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő * homályban lakoznék.
2. Én pedig lakóházat csinálék néked, és olly helyet, mellyben *
lakozzál mind örökké!
3. Fordítá azért a Király az ő * orczáját az Izráel egész
Gyülekezetére, és megáldá őket; (az Izráel egész Gyülekezete pedig fenn áll
vala.)
4. És monda: Áldott az Izráelnek Ura Istene, ki szólot volt az ő
szájával az én atyámnak * Dávidnak: és hatalmas kezével meg is teljesítette,
mondván:
5. A naptól fogva, hogy kihozám az én népemet az Égyiptom földéből,
nem választottam egy várost is az Izráel minden nemzetségeiből, a háznak
építésére, mellyben az én nevem lenne: a képen egyéb férjfiat sem, hogy lenne
az én népemnek az Izráelnek Vezére.
6. Hanem választottam * Jérusálemet, hogy az én nevem abban
tiszteltetnék: és választám Dávidot, hogy lenne Vezére az én népemnek az
Izráelnek.
7. Volt pedig az én atyámnak * Dávidnak szívében, hogy építene az
Izráel Ura Istene nevének házat;
8. De az Úr azt mondotta Dávidnak az én atyámnak: Mivelhogy
szívedben eltökéletted,hogy nékem házat csinálj, jól tetted, hogy olly
szándékkal voltál:
9. De te nem csinálsz nékem házat, hanem a te fijad, ki a te
ágyékodból * származik, ő csinál az én nevemnek házat.
10. Azért az Úr megteljesítette az ő mondását, mellyet szólott
volt; mert felkelék az én atyám Dávid helyett, és ülök az Izráelnek
királyiszékiben, a mint az Úr megmondotta volt: és a házat is megcsináltam az
Izráel Ura Istene * nevének.
11. Holott helyheztettem a ládát, mellyben az Úrnak szövetsége *
vagyon, mellyet szerzett volt az Izráel fijaival.
12. Megálla * pedig Salamon az Úr oltára előtt, az Izráel egész
Gyülekezete előtt, és kezeit kiterjesztette vala.
13. (Mert Salamon egy széket csináltatott vala rézből, mellyet
helyheztetett vala a tornácznak közepén: mellynek hossza öt sing, szélessége öt
sint, magassága három sing vala): Felálla, mondom, abba, és térdeire esvén az
egész Izráel Gyülekezete eőtt, kezeit az ég felé kiterjeszté.
14. És monda: Óh Izráelnek * Ura Istene, nincsen hozzád hasonló
Isten sem mennyen sem földön, ki megőrized a te fogadásodat és kegyelmességedet
a te szolgáidhoz, kik te előtted tökéletes szívvel járnak!
15. Ki megőrized a mit szólottál volt a te szolgádnak az én
atyámnak Dávidnak:a mint száddal szólottál volt, azonképen hatalmas kezeddel
bétöltéd, a mint e mai napon látjuk.
16. Most azért, óh Izráelnek Ura Istene, teljesítsd bé, a mit a te
shzolgádnak Dávidnak az én atyámnak szólottál volt, mondván: Nem * fogy el
előlem a te magodból való férjfiú, ki az Izráelnek királyiszékiben üljön; de
úgy,ha # a te fijaid is az ő útjokat megőrizéndik: azaz, hogy ha az én
törvényemben járándanak, a mind én előttem te jártál.
17. Most kérlek mégis, óh Izráelnek Ura Istene, bizonyíttassék meg
a te beszéded, mellyet szólottál volt a te szolgádnak Dávidnak:
18. (Jóllehet, avagy lakozhatnék é valósággal az Isten e földön az
emberek között? Ím az * egek és az egeknek egei téged bé nem foghatnak,
mennyibel kevésbé e ház, mellyet csináltam?)
19. Hogy tekints a te szolgádnak könyörgésére és imádságára, óh én
Uram Istenem, meghallgatván kiáltását és könyörgését, mellyel könyörög a te
szolgád előtted!
20. Hogy a te szemeid éjjel és nappal e házra figyelmezzenek, e
helyre, mellyről mondottad volt, hogy a te nevedet * abban helyhezteted,
meghallgatván könyörgését a te szolgádnak, mikor e helyen könyörgene.
21. Hallgasd meg azért a te szolgádnak, és a te népednek az
Izráelnek könyörgését, mellyel könyörgeni fognak e helyen; te, mondom,
meghallgassad a te mennyei lakhelyedből, és meghallgatván őket, kedvezz nékik.
22. Mikor valaki vétkezéndik az ő felebarátja ellen, és annak hitet
* veténd hogy megesküdtesse azt, és esküvése te elődbe jutand e házba a te
oltárod eleibe:
23. Te meghallgassad a mennyből, és vidd véghez, és tégy igaz
ítéletet a te szolgáid között, az istentelent megbüntetvén az ő hamissága
szerint; és az igazit megigazítván, megfizetvén néki az ő igazsága szerint.
24. Ha mikor a te néped az Izráel az ellenségtől * megverettetik,
mivelhogy te ellened vétkeztek volt; és megtérvén vallást tésznek a te
nevedről, könyörgenek és imádkoznak te előtted e házban:
25. Te meghallgassad a mennyből, és légy kegyelmes a te népednek az
Izráel bűnének, és őket hozzad meg e földre, mellyeet adtál nékik és az ő
attyaiknak.
26. Mikor az ég bézároltatik, * hogy eső ne legyen, mivelhogy
vétkeztek volt te ellened; ha ez helyen könyörögnek, és vallást tésznek a te
nevedről, és megtérnek bűnökből, minekutánna őket megsanyargatándod:
27. Te meghallgassad a mennyből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak
és a te népednek az Izráelnek, minekutánna őket megtanítándod az igaz útra, a
mellyen járjanak, és esőt adja a te földedr, mellyet adtál a te népednek
örökségűl.
28. Ha mikor éhség * lejénd e földön, döghalál mikor lejénd,
aszály, vagy ragya, sáska, vagy csrebogár mikor lejénd; vagy mikor az ő
elensége őtet megszorítándja az ő birodalmának földében: akár miféle csapás és
nyomorúság lejénd;
29. Minden könyörgést és minden imádságot, mellyet akármelly ember
lejénd, akár a te egész néped az Izráel, minekutánna kiki eszébe vejéndi az ő
csapását és nyavalyáját, és kezeit e házban * kiterjeszténdi:
30. Te meghallgassad a mennyből, a te lakhelyedből, és légy
kegyelmes nékik, és kinek-kinek mind az ő érdeme szerint fizess * úgy, mind
kinek szívét látod, (mert csak te egyedűl látod által az emberek fijainak
szíveket;)
31. Hogy féljenek tége járván a te útaidon míg élnek e földnek
színén, mellyet adtál volt a mi atyáinknak.
32. Sőt még az idegeneket is, * a kik nem a te néped közzűl az
Izráel közzűl valók, hanem messzünnen jöttek a te nagy nevedért, és a te
hatalmas kezedért, és a te kiterjesztett karodért, mikor ide jutván könyörgnek
a házban:
33. Te meghallgassad a mennyből a te lakóhelyedből, és a szerint
cselekedjél, a mint az idegen kiáltott te hozzád; hogy megesmérjék a földnek
minden népei a te nevedet, és tiszteljenek téged a mint a te néped az Izráelt,
és hogy megtudják, hogy a te nevedről neveztetik e ház, mellyet én építettem.
34. Ha mikor a te néped haddal kimenénd az ő ellenségeire azon az
úton, mellyen elbocsátod őket; ha könyörögnek néked e város felé, mellyet
választottál, és e ház felé * fordulván, melyet a te nevednek csináltam;
35. Te meghallgassad az ő könyörgéseket és imádságokat, és tégy
ítéletet érettek.
36. Ha veténdnek ellened, (mert az ember sincsen, a ki nem *
vétkeznék), és reájok megharagudván, az ellenség kezébe adándod őket, és őket
fogságba vijéndik azok, a kiktől megfogattak, messze földre vagy közelre.
37. Ha az idegen földön, a hol fogva tartatnak, magokat eszekbe
veszik, és megtérvén, az ő fogságoknak helyén könyörgéndenek néked, és ezt
mondándják: Vétkeztünk, hamisan és gonszúl cselekedtünk.
38. És megtéréndenek te hozzád teljes szívekből és teljes lelkekből
az ő fogásgoknak földében, a hol őket fogva tartják, és köknyörgéndenek ez ő
földök felé fordulván, mellyet adtál volt az ő attyaiknak, és e város felé,
mellyet választottál magadnak, és e * ház felé, mellyet a te nevednek
építettem:
39. Meghallgassad akkor az ő * könyörgéseket és imádságokat a
mennyből a te lakhelyedről, és viseld gondjokat, és légy engedelmes a te
népednek, a melly ellened vétett volna.
40. Most azért, óh én Istenem, legyenek a te szemeid nyitva, és
füleid figyelmetesek e helyben lett könyörgésre.
41. És most kelj fel, * óh Úr Isten, a te nyugodalmadba, # te és a
te hatalmasságodnak ládája: A te Papjaid, óh Úr Isten, öltöztessenek fel &
segítséggel, és a te szenteid örvendezzenek minden jóban.
42. Óh Úr Isten, ne utáld meg a te megkenetett Királyodnak
orczáját: emlékezzél meg Dávidhoz a te szolgádhoz való nagy irgalmasságaidról!