22. RÉSZ.
Dávid oktatja Salamont és a Főrendeket a templom építtetése felől.
Monda Dávid: Ez az Úrnak, az Istennek háza, * és az Izráelnek tüzes
áldozatjára való oltár is itt vagyon.
2. Megparancsolá azért Dávid, hogy öszvegyüjtének az Izráel földén
való jövevényeket, * kiket kővágókká tőn, hogy faragni való köveket vágának,
hogy az Isten házát megcsinálnák.
3. Továbbá bőséges vasat szerze Dávid szegeknek, ajtóknak és
foglalásoknak: rezet is * bőségesen szerze inden mérték nélkűl.
4. Számtlaan czédrusfákat is: mert a Sídon és Tírus * városbeliek
czédrusfákat bőségesen hordanak vala Dávidnak.
5. Akkor monda Dávid: Az én fiam Salamon, * gyermek és igen gyenge,
az Úrnak pedig felette igen nagy házat kell építeni, mellynek híre neve
elterjedjen ez egész földön: elkészítek azért mindeneket néki. Dávid azért
mindeneket nagy bőségesen megszerze, minekelőtte meghala.
6. Hivatá azért Dávid az ő fiját Salamont és meghagyá néki, hogy az
Izráel Urának Istenének házat * csináltatna.
7. És monda Dávid Salamonnak: Édes fiam, én elgondoltam vala *
szívemben, hogy az én Uram Istenem nevének házat építsek:
8. De az Úr szóla nékem illyenképen: Sok vért ontottál * és sokat
hadakoztál; nem csinálsz az én nevemnek házat! mert sok vért ontottál ki a
földre én előttem.
9. Ímé fiad lészen néked, kinek csendessége lészen: mert
nyugodalmat adok néki minden körűle vaó ellenségeitől: azért neveztetik *
Salamonnak! mert békességet és # nyugodalmat adok az Izráelnek az ő idejében.
10. Ő cisnál az én nevemnek * házat: ő lészen nékem fiam, # és én
néki lészek attya, és megerősítem az ő országának királyiszékit, az Izráelen
mind örökké.
11. Most édes fiam az Úr veled lészen; és szerencsés lészes, és te
építed meg a te Uradnak Istenednek házát, a mint ez előtt * meeg nem mondotta
felőled.
12. De adjon az Úr néked értelmet és bölcseséget, mikor néked
parancsol az Izráel felől, hogy a te Uradnak Istenednek törvényét megőrizzed.
13. Akkor jól lészen dolgot, * mikor a parancsolatokat és az
ítéleteket megőrizénded, és megcselekedénded, a mellyeket az Úr Mózes által
parancsolt volt az Izráelnek: légy bátor, légy erős, ne félj s ne rettegj!
14. Ímé én is az én szegénységem szerint készitettem * az Úr
házának építésére száz # ezer tálentom aranyat, és ezerszer való ezer tálentom
ezüstöt, rezet s vasat mérték nélkűl, mert igen bőven vagyon; fákat is, köveket
is szerzettem; te is szerezz ezekhez.
15. Vagynak néked sok míveseid, kővágóid, kő- és fafaragóid, és
mindenféle dologban bölcs mesterembereid.
16. Az aranynak, ezüstnek, vasnak és réznek száma nincsen: azért
kelj fel, láss hozá, és az Úr legyen veled.
17. Megparancsolá pedig Dávid az Izráel minden Főembereeinek, hogy
ők is segítséggel * lennének az ő fijának Salamonnak, ezt mondván:
18. A vagy nincsen é a ti uratok Istentek ti veletek, ki néktek *
békességet adott köröskörűl? Mert az én hatalmam alá adá e földnek lakosait, és
meghódoltattuk e földet az Úr előtt, és az ő népe előtt.
19. No azért keressétek a ti Uratokat Istenteket teljes szivetek és
lelkete szerint, és felkelvén, az Úr Istennek szentséges helyét csináljátok
meg, hogy vigyétek az Úr szövetségének ládáját, és az Istennek szenteltetett
edényeket a házba, melly építtetik az Úr nevének.