19. RÉSZ.

Dávid megveri az Ammont Joáb álta.

Lőn továbbá, meghala Náhás az Ammon fijainak * Királya, és uralkodék az ő fija helyette.

2. És monda Dávid: Minden jóval lészek a Náhás fijához Hánunhoz; mert az ő attya is jól tett volt velem. - Ennekokáért Dávid külde követekeet ő hozzá, kik vigasztalnák őtet az ő attyának halála felől, és elmenének a Dávid szolgái az Ammon fijainak földökbe Hánunhoz, hogy őtet vigasztalnák.

3. Akkor mondának az Ammon fijainak Főemberei Hánunnak: A vagy az t álítod é, hogy Dávid tiszteli ezzel a te megholt atyádat a te szemeid előtt, hogy küldött hozzád viasztalókat? A vagy nem azért jöttek é az ő szolgái hozzád, hogy e föld felől jól megértekezzenek, tudakozzanak és megkémleljék?

4. Hozatá azért Hánum a Dávid szolgáit, és azokat megnyíreté, és ruhájokat * félbe elmetélteté mind az ő alfelekig és elbocsátá őket.

5. Elmenének pedig és megbeszélék Dávidnak e dolgot e férjfiak felől: és külde elejekbe, (mert azok a férjfiak felette nagy gyalázattal illettek vala) és ezt izené a Király: Maradjatok Jérikóban, míg szakállatok megnövénd, akkor jöjjetek hozzám.

6. Látván pedig az Ammon fijai, hogy éktelen dolgot fselekedtek volna Dávidon; külde Hánum és az Ammon fijai ezer tálentom ezüstöt, hogy fogadnának szekerekeet és lovagokat Mésopotámiból, a Siriai Maakából, és Sobából.

7. Fogadának azért magoknak harminczkét ezer fegyvere szekeret, Maakának Királyát is az ő népével egybe, kik eljövének és tábort járának Medeaba ellenében: Az Ammon fijai is pedig öszvegyülének az ő városaikból, és jövének az ütközetre.

8. Mellyet ávid mikor meghallott volna elbocsátá Jóábot * és minden erős népét.

9. És az Ammon fijai kimenvén rendet állának a város kapuja előtt; a melly Királyok pedig segitségre jöttek vala, külön valának a mezőn.

10. Látván pedig azt Joáb, hogy mind elől, mind hátul elensége volna; válogata az egész Izráelnek erősei közzűl egynéhányat, és sereget rendele a Siriabeliek ellen.

11. A több népet pedig bízá az ő attyafiára * Abisaira, mellyet rendelének az Ammon fijai ellen.

12. És monda: Ha a Siriabeliek rajtam erőt vennének, nékem segítséggel légy: ha pedig az Ammon fijai rajtad erőt vennénék, én is megsegélek.

13. Légy erős, sőt legyünk * bátorságosok mindnyájan a mi népünkért, és a mi Istenünk # városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, a mi néki tetszik.

14. Indaula azért harczra Joáb és az ő hada a Siriabeliek ellen, kik ő előtte mind megfutamodának.

15. Az Ammon fijai pedig mikor látták volna, hogy megfutamodtak volna a Siriabeliek: ők is a Joáb * attyafia előtt, ki Abisai vala, megfutamodának, és bészaladának a városba, Joáb is azután Jérusálembe méne.

16. Látván pedig a Siriabeliek hogy az Izráel előtt megverettettek volna, küldének követeket, és kihozák a Siriabelieket, kik a folyóvízen túl laknak vala, és Sófák, a Hadarézer seregeinek Hadnagya vala előljáró.

17. Megmondák ezt Dávidnak: ki öszvegyüjté az egész Izráelt és a Jordán vizén általköltözvén hozzájok érkezék: és sereget rendele azok ellen ütközetre: És mikor sereget rendelt volna Dávi a Siriabeliek elen, ők is megütközének ő vele.

18. De a Siriabeliek megfutamondának az Izráel előtt; és levága * Dávid azok közzűl hétezer szekeret és negyvenezer gyalogot; annakfellette Sófákot is # a seregek Hadnagyát megölé.

19. Mikor pedig látták volna a Hadarézer szolgái, hogy az Izráel miatt illyen igen megromlottak volna: megbékéllének Dáviddal és szolgálának néki, és nem akarák többször a Siriabeliek megsegélleni az Ammon fijait.