19. RÉSZ.
Dávid megveri az Ammont Joáb álta.
Lőn továbbá, meghala Náhás az Ammon fijainak * Királya, és
uralkodék az ő fija helyette.
2. És monda Dávid: Minden jóval lészek a Náhás fijához Hánunhoz;
mert az ő attya is jól tett volt velem. - Ennekokáért Dávid külde követekeet ő
hozzá, kik vigasztalnák őtet az ő attyának halála felől, és elmenének a Dávid
szolgái az Ammon fijainak földökbe Hánunhoz, hogy őtet vigasztalnák.
3. Akkor mondának az Ammon fijainak Főemberei Hánunnak: A vagy az t
álítod é, hogy Dávid tiszteli ezzel a te megholt atyádat a te szemeid előtt,
hogy küldött hozzád viasztalókat? A vagy nem azért jöttek é az ő szolgái
hozzád, hogy e föld felől jól megértekezzenek, tudakozzanak és megkémleljék?
4. Hozatá azért Hánum a Dávid szolgáit, és azokat megnyíreté, és
ruhájokat * félbe elmetélteté mind az ő alfelekig és elbocsátá őket.
5. Elmenének pedig és megbeszélék Dávidnak e dolgot e férjfiak
felől: és külde elejekbe, (mert azok a férjfiak felette nagy gyalázattal
illettek vala) és ezt izené a Király: Maradjatok Jérikóban, míg szakállatok
megnövénd, akkor jöjjetek hozzám.
6. Látván pedig az Ammon fijai, hogy éktelen dolgot fselekedtek
volna Dávidon; külde Hánum és az Ammon fijai ezer tálentom ezüstöt, hogy
fogadnának szekerekeet és lovagokat Mésopotámiból, a Siriai Maakából, és
Sobából.
7. Fogadának azért magoknak harminczkét ezer fegyvere szekeret,
Maakának Királyát is az ő népével egybe, kik eljövének és tábort járának
Medeaba ellenében: Az Ammon fijai is pedig öszvegyülének az ő városaikból, és
jövének az ütközetre.
8. Mellyet ávid mikor meghallott volna elbocsátá Jóábot * és minden
erős népét.
9. És az Ammon fijai kimenvén rendet állának a város kapuja előtt;
a melly Királyok pedig segitségre jöttek vala, külön valának a mezőn.
10. Látván pedig azt Joáb, hogy mind elől, mind hátul elensége
volna; válogata az egész Izráelnek erősei közzűl egynéhányat, és sereget
rendele a Siriabeliek ellen.
11. A több népet pedig bízá az ő attyafiára * Abisaira, mellyet
rendelének az Ammon fijai ellen.
12. És monda: Ha a Siriabeliek rajtam erőt vennének, nékem
segítséggel légy: ha pedig az Ammon fijai rajtad erőt vennénék, én is
megsegélek.
13. Légy erős, sőt legyünk * bátorságosok mindnyájan a mi
népünkért, és a mi Istenünk # városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, a mi néki
tetszik.
14. Indaula azért harczra Joáb és az ő hada a Siriabeliek ellen,
kik ő előtte mind megfutamodának.
15. Az Ammon fijai pedig mikor látták volna, hogy megfutamodtak
volna a Siriabeliek: ők is a Joáb * attyafia előtt, ki Abisai vala,
megfutamodának, és bészaladának a városba, Joáb is azután Jérusálembe méne.
16. Látván pedig a Siriabeliek hogy az Izráel előtt megverettettek
volna, küldének követeket, és kihozák a Siriabelieket, kik a folyóvízen túl
laknak vala, és Sófák, a Hadarézer seregeinek Hadnagya vala előljáró.
17. Megmondák ezt Dávidnak: ki öszvegyüjté az egész Izráelt és a
Jordán vizén általköltözvén hozzájok érkezék: és sereget rendele azok ellen
ütközetre: És mikor sereget rendelt volna Dávi a Siriabeliek elen, ők is
megütközének ő vele.
18. De a Siriabeliek megfutamondának az Izráel előtt; és levága *
Dávid azok közzűl hétezer szekeret és negyvenezer gyalogot; annakfellette
Sófákot is # a seregek Hadnagyát megölé.
19. Mikor pedig látták volna a Hadarézer szolgái, hogy az Izráel
miatt illyen igen megromlottak volna: megbékéllének Dáviddal és szolgálának
néki, és nem akarák többször a Siriabeliek megsegélleni az Ammon fijait.