22. RÉSZ.
Jósiás királysága Júdában: A törvénykönyv megtaláltatik.
Nyolcz esztendős vala Jósiás * mikor uralkodni kezde, és
harminczegy esztendeig uralkodék Jérusálemben: az ő annyának pedig Jédida vala
neve, a Besekátból való Adajának leánya.
2. És kedves dolgot cselekedék az Úrnak szemei előtt, és jára az ő
attyának Dávidnak * minden útaiban, és nem hajla sem jobbra sem balra.
3. Lőn pedig Jósiás Királynak tizennyolczadik esztendejében,
elküldé a Király Sáfánt, Asaliának a Messullám fijának fiját az Íródeákot, az
Úr házához, mondván:
4. Menj fel Hilkiához a Főpaphoz és mond meg, hogy számlálják meg a
pénzt, melly az Úrnak házába bévitetett, mellyet az ajtó őrizők gyüjtöttek a
néptől.
5. És adják azt az Úr házában való pallérok a míveseknek kezekbe,
adják, mondom, a miveseknek, kik az Úrnak házában munkálkodnak, hogy a háznak
romlásait felépítsék.
6. Tudniillik az ácsoknak, az épitőknek és a kőmiveseknek, hogy
mind fákat, mind faragott köveket vegyenek a háznak * felépítésére.
7. De meg ne számláltassék nékik a pénz, az iródeáknak: A
Törvénykönyvet * megtaláltam az Úrnak házában. És Hilkia adá a könyvet
Sáfánnak, és olvasá azt.
8. Monda pedig Hilkia a Főpap Sáfánnak az iródeáknak: A
Törvénykönyvet * megtaláltam az Úrnak házában. És Hilkia adá a könyvet
Sáfánnak, és olvasá azt.
9. Elméne pedig Sáfán az iródeák a Királyhoz, és megvivé a
Királynak a választ, és monda: A te szolgáid egybeszedék a pénzt, melly a
házban találtatott, és adták azt az Úr házában munkálkodók pallérainak kezekbe.
10. És megmondá Sáfán az iródeák a Királynak; mondván: Egy könyvet
ada nékem Hilkia Pap. És olvasá azt Sáfán a Király előtt.
11. Mikor pedig hallotta volna a Király a törvény önyvének
beszédit, * megszaggatá az ő ruháit.
12. És parancsola a Király Hilkia Papnak és Ahikámnak a Sáfán
fijának és Akbórnak a Mikája fijának, és Sáfánnak az íródeáknak, és Asajának a
Király szolgájának, mondván:
13. Menjetek el, kérdjetek tanácsot az Úrtól én érettem és a
népért; tudniillik az egész Júdáért, e könyvnek beszédei felől, melly megtaláltatott;
mert nagy az Úrnak haragja, melly felgerjedett mi ellenünk, mivelhogy a mi
atyáink nem engedtek e könyv beszédeinek, hogy cselekedte volna mind úgy, a
mint megíratott nékünk.
14. Elméne azért Hilkia Pap és Ahikám, és Akbor és Sáfán és Asája
Hulda Próféta asszonyhoz, Sallumnak feleségéhez, ki Thékua fija volt: ki
Harhásnak a ruhák őrizőjének fija volt; (ő pedig lakik vala Jérusálemben a
második részen,) és szólának néki.
15. Ki monda nékik: Ezt mondja az Jérusálemnek Ur Istene: Mondjátok
meg a férjfiúnak, ki titeket hozzám küldött.
16. Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és e helyen
lakozókra, mind a könyvnek beszédei * szerint, mellyet olvasa a Júda Királya:
17. Azért hogy elhagytak engemet, és idegen isteneknek áldoztak
jóillattal, hogy engemeet haragra indítanának minden ő kezeknek
csinálmányaival: és felgerjedett az én haragom e hely ellen, meg sem oltatik.
18. A Júda Királyának pedig, ki elküldött titeket, hogy tanácsot
kérdjetek az Úrtól ezt mondjátok Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene: Mivelhogy
e beszédeket hallottad.
19. És mivelhogy meglágyult a te szíved, és megaláztad magadat az
Úr előtt, hallván azokat, mellyeket szólék e hely ellen és e helyen lakozók
ellen, hogy megpusztulna és átokban lenne; és megszaggatád a te ruháidat és
sírál előttem: Azért én is meghallgattalak, azt mondja az Úr.
20. Annakokáért ímé én takarítlak téged a te atyáidhoz és a te
koporsódba békességgel visznek téged és meg nem látják a te szemeid azt a nagy
* veszedelmet, mellyet én e helyre hozok. És meghozák a Királynak a választ.