20. RÉSZ.
Ezékiás életének meghosszabbítása: kincseinek mutogatásáért való
büntetése.
Akkor az időben halálra * betegedék Ezékiás, és hozzá méne Ésaiás
Próféta az Ámos fija, és monda néki: Ezt mondja az Úr: Rendeld el házadat, mert
meghalsz, és nem élsz.
2. Minekokáért arczal a falhoz fordula, és imádkozék az Úrnak,
mondván:
3. Kérlek, óh Uram, emlékezzél meg róla, hogy te előtted valósággal
és tökéletes szívvel jártam szüntelen, és hogy azt cselekedtem, a mi jó * volt
a te szemeid előtt: És síra Ezékiás felette igen.
4. Még pedig nem ment vala Ésaisá a középső tornáczig, mikor az
Úrnak beszéde lőn ő hozzá, mondván:
5. Térj meg, és mond meeg Ezékiásnak az én népem Fejedelmének: Ezt
mondja az Úr, Dávidnak a te agyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, és
láttam a te könyhullatásidat, imé én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy
az Úrnak házába;
6. És a te idődet tizenöt esztendővel meghosszabbítom, és
megszabadítlak téged és e várost az Assiriabeli Királynak kezéből; és
megoltalmazom e várost, én érettem és Dávidért * az én szolgámért.
7. És monda Ésaiás: Hozzatok egy kötés száraz figét ide. És
hozának, és azt a kelevényre köték és meggyógyula.
8. És mikor azt kérdené Ezékiás Ésaiástól: Micsoda jele lészen ogy
meggyógyít engemet az Úr; és felmegyek harmadnapra az Úrnak házába?
9. Felele Ésaiás: E lészen jeled az Úrtól, hogy ő megcselekeszi ezt
a dolgot, mellyről szólott néked: Azt akarod é, hogy az órának árnyéka
előmenjen tíz grádiccsal, vagy hogy visszatérjen tíz grádiccsal?
10. Felele Ezékiás: könnyű az árnyéknak tíz grádiccsal alászállani:
Nem akarom azt; hanem hogy hátramenjen az árnyék tíz grádiccsal.
11. Kiálta azért Ésaiás Próféta az Úrhoz, és visszatérité * az
árnyékot a mutatóórán, mellyet Akház csináltatott vala, azon grádicsokon,
mellyeken immár aláment vala tíz grádiccsal.
12. Akkor az időben Berodákh Baladán, Baladánnak a Babilóniai
Királynak fija külde levelet és ajándékokat Ezékiásnak: mert meghlalotta vala,
hogy beteg volt volna Ezékiás.
13. És engede az ő kivánságoknak Ezékiás, és megmutatá az ő * házát
nékik egészen, mellyben az ő válogatott jószágai valának, az ezüstöt, aranyat,
a fűszerszámokat, drága kenetet, és az ő edényeinek házát, és minden kincseit:
nem lőn semmi, mellyet meg nem mutatott volna nékik Ezékiás az ő házában és
minden birodalmában.
14. Béméne pedig Ésaiás Próféta Ezékiás Királyhoz, és monda néki:
Mit mondának ezek a férjfiak, és honnét jöttek hozzád? Felele Ezékiás: Messze
földről jöttek Babilóniából.
15. És monda: Mit láttak a te házadban? Felele Ezékiás: Mindent
láttak, valami az én házamban vagyon: Nem volt semmi az én tárházamban, mellyet
nékik meg ne mutattam volna.
16. Akkor monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úrnak beszédét:
17. Ímé eljő az idő, mellyben minden, valami a te házadban vagyon,
és valamit eltettek a te atyáid e mai napong, elvitetik Babilóniába, * semmi
meg nem marad, azt mondja az Úr.
18. A te fijaid közzűl is, kik tőled származnak és születtetnek, *
elvisznek és udvariszolgák lésznek a Babilóniai Király udvarában.
19. Monda pedig Ezékiás Ésaiásnak: Jó az * Úrnak beszéde, mellyet
szólál: És azután mona: Csakhogy békesség és csendesség legyen addig, míg élek!
20. Ezékiásnak pedig több * dolgai és minden erős volta, és miképen
csinálta légyen mind a halstót, mind a zsilipet, és mimódon vitte bé a vizeket
a városba, nemde nincsenek é megírva a Júdabeli Királyokról való Krónika
könyvben?
21. És elaluvék Ezéákiás az ő attyaival; és az ő fija Manasse
uralkodék helyette.