19. RÉSZ.

Ésaiás vigasztalja Ezékiást: Sénakherib népe s maga is elvész.

Mikor pedig azokat * hallotta volna Ezékiás Király, megszaggatá az ő ruháit és zsákba öltözék, és béméne az Úr házába.

2. És elküldé Eliákimot a Király házának gondviselőjét, és Sebnát az íródeákot, és a Papoknak Véneit, kik zsákba öltöztek vala fel, Ésaiás Prófétához az * Ámos fijához;

3. És ők mondának néki: Ezt mondja Ezékiás: E nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és * káromlásnak napja: mert a fiak jutottak a szülésre, de nincsen a szülőnek szülésre való ereje.

4. Netalán a te Urad Istened meghallja Rabsakénak minden beszédit, kit elküldött ez ő ura a Assiriabeli Király, hogy szidalommal * illesse az élő Istent és káromló beszédekkel, mellyeket a te Urad Istened meghallott: Könyörögj azért azokért, kik még megmaradtak.

5. Menének azért az Ezékiás Király szolgái Ésaiához.

6. Kinek ezt felele Ésaiás: Ezt mondjátok a ti Uratoknak: Ezt mondja az Úr; Ne félj beszédektől, mellyeket hallottál, mellyekkel szidalmaztak engemet az Assiriabeli Király szolgái.

7. Ímé én ollyan lelket adok belé, hogy hírt hallván * megtérjen az ő földére; és fegyverrel # vágatom le őtet a földében.

8. Megtére azért Rabsaké és úgy találá az Assiriabeli Királyt, nhogy Libnát * vitatná; mert meghallotta volna, hogy elment Lákisból.

9. Hírt halla pedig Thirkáka * felől a Szerecsen Király felől, illyen módon: Ímé kijött, hogy hadakozzék te ellened: és ezt hallván megtére, és más követeket külde Ezékiáshoz, ezt izenvén.

10. Így szóljatok Ezékiásnak a Júdabeli Királynak mondván: Meg ne csljon * téged a te Istened, kiben bízol, ezt mondván: Nem adatik az Assiriabeli Király kezébe Jérusáelm.

11. Ímé te hallottad, mint cselekedtek az Assiriabeli Királyok minden országokkal, elvesztvén azokat, és te megszabadulhatsz é?

12. Valyon megszabadították é a Pogányoknak isteneik azokat, kiket elvesztettek az én Atyáim: Gózánt, Aránt, Résefet, és az Eden fijait, kik Thelasárban valának?

13. Hol vagyon Hámátnak Királya, Árpádnak Királya és a Sefárvaim városának Király? Hol vagyon Hána és Hivva?

14. És elvevé Ezékiás a levelet a követeknek kezekből, és azt megolvasá; és mikor felment volna az Úrna házába, kitrjeszté azt Ezékiás az Úr előtt;

15. És imádkozék Ezékiás az Úr előtt, és monda: Izráelnek Ura Istene! ki a Kérubimok * között lakol, te vagy egyedűl e földön való minden országoknak Istene, te teremtetted mind az eget, mind a földet:

16. Hajtsd hozzám, Uram, a te füledet és halld meg: nyisd fel Uram a te szemeidet és lásd meg; és halld meg a Sénakhérib beszédét, ki ide küldött, hogy szidalommal * illetné az élő Istent.

17. Igaz dolog Uram! Az Assiriabeli Királyok elpusztították azokat a * Pogányokat és azoknak földöket.

18. És az ő isteneiket a tűzbe hányták: mert nem istenek valának, hanem emberi kéznek csinálmányai, fa és kő, azért vesztették el őket.

19. Most azért mi Urunk Istenünk szabadíts meg, kérlek, minket az ő kezéből, hogy megsmérjék e földnek minden országai, hogy te egyedűl vagy az Úr Isten!

20. Akkor elkülde Ésaiás az Ámós fija Ezékiáshoz, ezt mondván: Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene: A te könyörgésedet az Assiriabeli Király felől Sénakhérib felől meghallgattam.

21. Ez a beszéd mellyet szóla az Úr ő felőle: Megutált * téged, megcsúfolt téged a Sionnak szűz leánya, te rajtad fejét hajtogatta a Jérusálem leánya.

22. Valyon kit szidalmaztál meg, és kit gyaláztál? És kicsoda ellen emelted fel a te szódat? Kétség nélkűl a te szemeidet a magasságba emeléd fel az Izráelnek szent Istene ellen.

23. A te követeid * által szidalommal illetted az Urat, és ezt mondottad: Az én szekereimnek sokasága által jöttem fel a magas hegyekre, a Libánus oldalaira: és levágom az ő magas czédrusfáit, és válogatott fenyőfáit; és bémegyek az ő végső lakhelyébe, a Kármel erdejébe.

24. És ások kútakat, és iszom idegen vizeket, mert én megszáraztottam a megszállott helyeknek minden forrásait éaz én lábaimnak talpaival.

25. Nem hallottad é régtől fogva, hogy én dolgom ez? mellyet még a régi időkben elvégeztem, és azt most vittem véghez, hogy az erős városok lerontatnának, és rakásokká lennének.

26. És a benne lakók erejekben megfogyatkoznának, megrontatnának, és megszégyenülnének, és ollyanokká lőnnének mint a mezőbeli fű, melly elfonnyad minekelőtte megérnék.

27. A te lakhelyedet pedig, és mind kjövedeteledet, mind bémeneteledet, és a te ellenem való dühösségedet jól tudom:

28. Mert te én ellenem * dühösködöl, és a te zúgolódásod feljött az én füleimbe: Annakokáért # az én horgomat a te orrodba vetem, és az én zabolámat a te szádba, és visszaviszlek azon az úton mellyen eljöttél.

29. Tenéked pedig, Ezékia, legyen e jeled: Ez esztendőben azokat eszed, mellyek a tavalyi aratásnak hulladékán teremnek; a második esztendőben pedig azokat, mellyek magoktól termenek: a harmadik esztendőben pedig vetek és arattok, szőlőket plántáltok és azoiknak gyümölcsét eszitek.

30. Mert a ki Júda nemzetségéből megszabadult és a megmaradt, gyökeret ver alól, és gyümölcsöt terem felűl.

31. Mert Jérusálemből kijőnek a megmaradtak, és megszabadult a Sionnak helyéről; a Seregek Urának * buzgó szerelme cselekeszi ezt!

32. Annakokáért azt mondja az Úr a Assiriabeli Király felől: Bé nem jő e városba és nyilat sem lövöldöz belé, sem a paizsos nem ostromolja azt, és sánczot nem ás mellette:

33. Azon úton, mellyen eljött, * visszatér, és e városba bé nem jő, azt mondja az Úr!

34. És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én érettem és * Dávidért az én szolgámért.

35. Lőn azért azon éjjel, kijöve az Úrnak Angyala, és levága az Assiriabeli táborban * száz nyolcvanöt ezeret: felkelének pedig jó reggel, és ímé mindenütt holttestek valának.

36. Elindulván azért elméne * és visszatére Sénakherib az Assiriabeli Király, és lakék Ninivében.

37. És lőn mikor ő a Nisróknak az ő Istenének templomában imádkoznék Adramélek és Sarézer; az ő fijai * levágák őtet fegyverrel; ők pedig elszaladának az Ararát földébe; és az ő fija, Esárhaddon uralkodék helyette.