10. RÉSZ.

Megöleti Jéhu Akhábnak hetven fijait: a Baál Papjait is levágatja.

Valának pedig Akhábnak hetven fijai Samariában, és levelet ira Jéhu, és elküldé Samariába Jezréelnek Fejedelmeihez, a Vénekhez és az Akháb fijainak Tútoraihoz illyen parancsolattal:

2. Most azért mihelyt e levél hozzátok jut, mivelhogy veletek vagynak a ti uratoknak fijai a szekerekkel, lovakkal, az erős várossal és fegyverekkel egybe.

3. Lássátok meg, a ki jobb és a ki inkább tetszik a ti uratoknak fijai közzűl néktek, és ültessétek azt az ő attyának királyiszékibe: és hadakozzatok a ti uratoknak házáért.

4. Kik megreettenének felette igen, és mondának: ímé * két Királyok ő előtte meg nem maradhattak, mi azért mimódon maradhatunk meg.

5. Elküldének annakokáért mind a Király házának, mind a városnak Fejedelmei, és azok a Vének és a Tútorok Jéhuhoz, mondván: Te szolgáid vagyunk mi, azért valamit parancsolsz nékünk, azt cselekesszük: Mi senkit Királlyá nem teszünk, a mi néked tetszik azt cselekedjed!

6. Íra azért nékik levelet másodszor is, mondván: Ha velem tartjátok és az én beszédemnek engedtek, szedjétek fejeket a férjfiaknak a ti uratok fijainak, és jöjjetek hozzám holnap illyenkor Jezréelbe. A Király fijai pedig a hetven férjfiak valának a városnak fő-fő polgárainál, kik azokat nevelik vala.

7. És mikor a levél hozzájok jutott vona, fogák a Király fijait, és megölék a hetven férjfiakat, és az ő fejeket kosárba rakák, és ő hozzá küldék Jezréelbe.

8. Elméne pedig a követ, ki megjelenté néki, mondván: Elhozták a Király fijainak fejeiket, és monda: Rakjátok két rakásba azokat a kapu előtt reggelig.

9. És mikor reggel kiment olna, megálla, és monda az egész népnek: Igazak vagyok ti: Ímé én ütöttem pártot az én Uram ellen és megöltem őtet: mert ki ölte volna meg mind ezeket.

10. Vegyétek esztekbe ebből azért, hogy semi el nem ulik hijába az Úrnak beszédében, * mellyet az Úr szólott Akháb háza ellen; de véghezvivé az Úr, a mit megmondotta z ő szolgája Illyés által.

11. Azután levágá Jéhu mind azokat, kik megmaradtak vala Akhábnak házából Jezréelben és minden Főembereit, minden rokonságait, és minden Papjait, míglen semmi * maradékát nem hagyá:

12. Mert felkelvén elindula és méne Samariába: és mikor a pásztoroknak juhnyíró házok mellé jutott volna az úton:

13. Előtalálá Jéhu Akháziának * a Júda Királyának attyafiait, és monda: Kicsodák vagytok? Felelének azok: Akháziának attyafiai vagyunk, és alájöttünk hogy a Királyt és a Királynéasszony fijait köszöntenénk.

14. És monda: Fogjátok meg őket elevenen. És megfogák őket elevenen, és megölék őket a juhnyíró háznak kútja mellett, tudniillik negyvenkét férjfiakat, és senkit meg nem hagya közzűlök.

15. Annakutánna elméne onnét és előtalálá Jónadábot * a Rekháb fiját, kinek köszönne, és monda néki: A vagy nem ollyan szíved szerint szeretsz é te engem mint én téged? Felele Jónadáb: Úgy szeretlek. És monda: Adjad kezedet tehát. És néki nyutá kezét, és felülteté őtet maga mellé a szekérbe.

16. És monda néki: Jer velem, és lásd meg, mint állok bosszút * az Úrért. Felülteté, mondom, őtet a szekérbe.

17. És juta Samariába, és levágá mind azokat, kik az Akháb nemzetségéből megmaradtak vala Samairában, mígnem mind elveszté azt az Úrnak beszéde szerint, mellyet szólott vala * Illyésnek.

18. Öszvegyüjté pedig Jéhu az egész népet, és monda néki: Akháb * kevéssé szolgálta a Baált: Jéhu sokkal jobban szolgálja.

19. Most azért a Baálnak minden Próféáit, minden Papjait és minden szolgáit hívjátok hozzám, senki el ne maradjon; mert nagy áldozatot akarok tenni a Baálnak: Valaki elmarad, meg kell halni annak. Jéhu pedig ezt álnoksággal cselekeszi vala, hogy elvesztené * a Baál tisztelőit.

20. És monda Jéhu: Tegyetek gyülést a Baálnak. És gyülést tőnnek.

21. Elkülde annakfelette Jéhu egész Izráelbe, és eljövének mind a Baál tisztelői, és senki el nem marada, a ki el nem jött volna; és bémenének a Baál templomába, és megtelék a Baál * temploma mindenestől.

22. Akkor monda annak, ki a ruhákkal bír vala: Hozz ruhákat ki mind a Baál tisztelőinek. És hoza nékik ruhákat.

23. Annakutánna béméne Jéhu és Jónadáb * Rékábnak fija a Baál templomába, és monda a Baál tisztelőinek: Tudakozzátok meg, és lássátok meg jól, hogy valamiképen ne legyen itt veletek az Úr szolgái közzűl valaki, hanem csak a Baál tisztelői.

24. Bémenének, mondom, hogy ajándékokkal és égőáldozatokkal áldoznánka; Jéhu pedig szerzett vala magának kivűl nyolczvan férjfiakat, kiknek ezt mondotta vala: Ha valaki egyet elszalasztánd az emberek közzűl kiket én kezetekbe aok, annak meg kell érette halni.

25. Mikor pedig elvégezték volna az égőáldozatot, monda Jéhu a vitézeknek és Hadnagyoknak: Menejetek bé, vágjátok le őket, csak egy is bennek ki ne szaladjon. És * levágák őket éles fegyverrel és elhányák az ő hottesteket a vitézek és a hadnagyok. Azután eljárák mind a Baál templomának városát.

26. És kihordván a Baál templomának bálványait, * megégeték azokat.

27. Leronták a Baálnak képét is mint templomostól, és azt kamaraszékké csinálák mind e mai napig.

28. Kiveszté azért Jéhu a Baált Izráelből.

29. De mindazáltal Jéroboámnak, a Nébát fijának bűneitől, ki vétekbe ejté az Izráelt, el nem szakada Jéhu; tudniillik az arany * borjuktól, mellyek Béthelben és Dánban valának.

30. Monda azért az Úr Jéhunak: Mivelhogy szorgalmatosan megcselekedted azt, a mi nékem tetszett, és az én szívemnek kivánsága szerint cselekedtél az Akháb házával: a te fijaid * negyedízig ülnek az Izráel királyiszékiben.

31. Jéhu pedig nem igyekezék azon, hogy az Izráel Urának Isstenének törvényében járna teljes szívéből, és el nem * szakada Jéróboám bűneitől, ki bűnbe ejté az Izráelt.

32. Abban az időben kezde az Úr pusztítani Izráelben: és megveré őket * Hazáel Izráelnek minden határában,

33. A Jordán vízétől fogva napkelet felé, a Gileádbelieknek, a Gád nemzetségének, a Rőben nemzetségének, Manasse nemzetségének egész földöket; Aróertől fogva, (melly az Arnon patak mellett vagyon) mind Gileádot, mind Básánt.

34. Jéhunak több * dolgai pedig és minden cselekedetei, és minden erőssége, nemde níncsenek é megírva az Izráel Királyainak dolgaik felől való Krónika könyvben.

35. És elaluvék Jéhu az ő attyaival, és eltemeték őtet Samariában. És uralkodék Joákház * az ő fija helyette.

36. A napok pedig, mellyekben uralkodott Jéhu Izráelen Samariában, huszonnyolcz esztendőt tésznek.