9. RÉSZ.

Jéhu Királlyá kenettetik Izráelen: Megöli Jórámot az ő urát, és Akháziát, és Jézabelt.

Elzeus Próféta pedig szólíta eget a Próféták fijai közzűl, és monda néki: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe e korsócska olajt, és menj el Rámóth Gileádba.

2. És menj bé oda, és lásd meg hol vagyon Jéhu, Jósafátnak a Nimsi fijának fija. Mikor pedig oda jutándasz, költsd fel őtet az ő attyafiai közzűl, és vidd bé a belső kamarába.

3. Akkor vedd elő e korsócska olajt, és töltsd fejére * ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Tégedet kentelek Királlyá Izráelen; és az ajtot megnyitván fuss el, és # semmit ott ne mulass.

4. Elméne azért az ifjú a Prófétának tanítványa Rámóth Gileádba.

5. Ki mikor bément volna, ímé a seregeknek Fejedelmei veszteg ülnek vala, akkor monda: Beszédem vagyon veled, óh Fejedelem! És monda Jéhu: Kivel vagyon beszéded mindnyájunk közzűl? És monda: Te veled, óh Fejedelem!

6. Felkele azért és béméne a házba, és fejére tölté az olajt, és monda néki: Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene: Királlyá kentelek * téged az Úrnak népén az Izráelen;

7. Hogy elveszessed * Akhábnak a te uradnak háznépét: mert bosszút álok az én szolgáimnak a Prófétáknak # vérekért és mind az Úr szolgáinak vérekért Jézabelen.

8. És elvész egészen Akhábnak háza és kigyomlálom mind az Akhábhoz * tartozókat, még a falra hugyozót is, mind a bérekesztettet mind az elhagyattat Izráelben:

9. És ollyaná teszem az Akháb házát mint Jéroboámnak a Nébát fijának házát; és * mint Baásának az Ahia fijának házát.

10. Jézabelt * pedig az ebek eszik meg Jezréelnek mezején: és nem lészen ki eltemsse őtet. És megnyitván az ajtót, elfuta.

11. Jéhu pedig kijöve az ő Urának szolgáihoz és mondának néki: Békességes é a dolog? Miért jött e bolond * te hozzád? Felele nékik: Ti emséritek e férjfiat és tudjátok az ő beszédét.

12. És mondának: Nincs abban semmi! Jelentsd meg, kérlek, nékünk. Monda ő: Így s így szóla nékem, mondván: Ezt mondja az Úr: Királlyá kentelek téged Izráelen.

13. Azért nagy sietséggel kiki mind ragadá az ő ruháját, és alá helyhezteték a grádicsnak felső részére, és trombitát fúvának, mondván: Jéhu uralkodik!

14. Pártot üte azért Jéhu, Jósafátnak a Nimsi fijának fija, Jórám ellen, (Jórám pedig megszállotta vala * rámóth Gileádot az egész Izráellel, Hazáel ellen a Siriabeli Király ellen.

15. És megtért vala Jórám Király, hogy magát meggyógyittatná Jezréelben a sebekből, mellyeket tettek vala rajta a Siriabeliek, mikor Hazáel ellen a Siriabeli Király ellen harczolna) és monda Jéhu: Ha tetszik néktek, ne hagyjatok senkit kimenni a városból, ki elemenjen és hírré tegye ezt Jezréelben.

16. És felüle Jéhu és elméne Jezréelbe, mert ott fekszik vala Jórám: Akházia * is a Júda Királya aláment vala, hogy meglátogatná Jórámot.

17. Az őrálló pedig, a ki Jezréelben a tornyon áll vala, mikor látná a Jéhu seregét, hogy jőne, monda: Valami sereget látok. És monda Jórám: Válassz egy lovagot és küldj eleikbe, és mondja ezt: Békességes é a dolog?

18. Elméne azért a lovag Jéhu eleibe és monda: Azt kérdi a Király: Békességes és a dolog? Felele Jéhu: Mi gondof vagyon a békességgel? * Kerülj hátam megé. Megjelenté pedig ezt az őrálló, mondván: Szinte hozzájok méne a követ, de nem tért vissza.

19. Elküldé azért más lovagot is, ki hozzájok méne, és mona: Azt kérdi a Király: Békességes é a dolog: Felele Jéhu: Mi gondod vagyon a békességgel? * kerülj hátam megé.

20. Hírré tevé azért az őrálló, mondván: szinte hozzájok méne, de vissza nem tért. Az ő járása szinte ollyan, mint Jéhunak a Nimsi fijának járása; mert nagy sebbel jár.

21. Akkor monda Jórám: Fogd bé a lovakat. Béfogák azért a lovakat, és kiméne Jórám az Izráel Királya és Akházia a Júda Királya: Kiki mind az ő szekerében kimenének, mondom, Jéhu eleibe, és előtalálák őtet a Jezréelbeli Nábótnak * mezejében.

22. Mikor pedig meglátta volna Jórám Jéhut, monda: Békességes é a dolog, Jéhu? Felele ő: Micsoda békesség, holott * mégis Jézabelnek a te anyádnak paráznaságai és varázslásai felette igen sokak?

23. Hamarsággal azért megtérité Jórám az ő kezét és futni kezde, és monda Akháziának: Árultatás ez Akházia!

24. Jéhu pedig meghúzván az ívet, Jórámot hátba lövé a hát lapoczkák között, és általméne a nyíl a szívén; és ledűle a szekérben.

25. Monda pedig Bidkárnak az ő Hadnagyának: Fogjad őtet és vessed a Jezréelbeli Nábótnak mezejére: mert jusson eszedbe, hogy egyszer ketten Akháb után az ő attya után megyünk vala lovon egyebekkel egybe; kik fők valának, és az Úr illyen jövendőt monda ő ellene.

26. Ne éljek, ha a Nábót vérét és az ő fijainak véreket, mellyet tegnap estve láttam, meg nem keresem, azt mondja az Úr: Azokáért megfizetek néked ezena szántóföldön, azt mondja az Úr: Most azért fogjad őtet és vesd a * szántóföldre, az Úrnak beszéde szerint.

27. Akházia pedig Júdának Királya mikor látta volna, futni kezde a kert házának útán; és utánna menvén Jéhu monda: Ezt is * vágjátok le a szekérben, és megsebesíték őtet, Gúrnak hágójánál, melly Jibleám mellett vagyon: és Megiddóba # szaladván, ott meghala.

28. És az ő szolgái elvivék őtet szekrén Jérusálembe, és eltemeték az ő koporsójában az ő attyaival, Dávidnak városában.

29. Akházia pedig uralkodni kezdett vala Júdában, Jórámnak az Akháb fijának tizenegyedik esztendejében.

30. Méne azért Jéhu Jezréelbe; Jézabel pedig mikor meghallotta volna, megékesíté kenettel orczáját, megékesíté fejét is, és az ablakról néz vala alá.

31. És mikor Jéhu bémenne a kapun, ama monda: Békességes éa te jöveteled, óh Zimri, * uradnak gyilkosa?

32. Ő pedig feltkeintvén az ablakra: monda: Kicsoda vagoyn ott, a ki velem tartja? kicsoda? És alátekinte két vagy három Főember.

33. És monda azoknak: Vessétek alá őtet. És aláveték: és az ő véréből mind a falra, mind a lovakra fecskendezék; és eltapodtatá őtet.

34. Bémenvén pedig oda, evék és ivék, és monda: Lássátok meg amaz * átkoztat, és temessétek el; mert # Király leánya.

35. Elmenvén azért, hogy eltemetnék őtet, semmit benne meg nem találának, hanem csak a feje kaponyáját, a lábaival és kezeivel egybe.

36. És megtérvén megmondák néki, és monda: Ez az Úrnak beszéde, * mellyet szólott vala az ő szolgája Thesbites Illyés által, mondván: Az ebek eszik meg Jézabelnek testét, Jezréelnek földén.

37. És ollyan lészen a Jézabel teste, mint a mezőben való ganéj Jezréel földén annyira hogy senki nem mondhatja: Ez a Jézabel!