8. RÉSZ.
Elizeus a hét esztendei éhséget, Benhadád halálát és Hazáel
Királyságát jövendöli; Jórám után Júdában Akháziás uralkodik.
Elizeus pedig szóla annak az asszonynak, kinek * fiját
feltámasztotta vala, mondván: Kelj fel és menj el a te házadnépével egyetembe,
és menj olly helyre, a hol megmaradhass; mert az Úr éhséget hívott e földre, és
el is jő hét esztendeig.
2. Felkele azért az asszony, és az Istn emberének beszéde szerint
cselekedék: mert elméne az ő cselédjével együtt; és lakék * a Filiszteusok
földében hét esztendeig.
3. Lőn pedig hét esztendő elmulva, megtére az asszony a
Filiszteusok földéből, és kiméne, hogy panaszolkodnék a Királynak az ő házáért
és szántóföldeiért.
4. A Király pedig szóla Géházinak, az Isten embere szolgájának,
mondván: Beszéld meg, kérlek, nékem mind azokat a csudálatos dolgokat,
mellyeket Elizeus cselekedett.
5. És mikor beszélené a Királynak, mimódon feltámasztotta vona a
halottat, ímé az asszony, kinek a gyermekét feltámasztotta vala, kiált vala a
Királyra az ő házáért és szőntóföldeiért; és monda Gézáhi: Uram Király; ez az
asszony és ez az ő fija, kit * feltámasztott Elizeus.
6. Akkor megkérdé a Király az asszonyt, ki megbeszélé néki: és ada
a Király ő mellé egy udvari szolgát, mondván: Adasd meg néki minden jószágát és
a szántóföldnek minden hasznát az időtől fogva, mellyben elment vona, mind ez
ideig valót.
7. Annakutánna méne * Elizeus Damaskusba: Benhadád pedig a
Siriabeli Király beteg vala, és hírré tevék néki, mondván: Az Isten embere ide
jött.
8. És monda a Király Hazáelnek: Végy ajándékot kezedbe, és menj
eleibe az Isten emberének, és kérdj tanácsot az Úrtól ő általa, mondván:
Meggyógyulok é ebből a * betegségből?
9. Eleibe méne azért Házael, és ajándékokat viszen vala kezében
Damaskusbeli mindenféle drága marhából negyven tevék terhét; és elméne, és
megálla előtte, és monda: A te fijad Benhadád a Siriabeli Király külde engemet
hozzád, mondván: Valyon meggyógyulok é ebből a betegségből?
10. Felele néki Elizeus: Menj el mond meg néki: Minden kétség
nélkűl meggyógyulhatnál; de megjelentette nékem az Úr, hogy * ő meghal.
11. És jólleheet magát megtartóztatná és megmértéklené sok ideig,
mind azáltal végre síra az Isten embere.
12. És monda Hazáel: Miért sír az én uram? Felele: Mert tudom a
veszedelmet, mellyet * cselekeszel az Izráel fijain: Az ő erős városait
megégeted, az ő ifjait fegyverrel levágatod, és kis gyermekeit a földhöz vered,
és terhes asszonyait ketté vágod.
13. És monda Házael: Micsoda eb volna a te szolgád, hogy illyen
nagy dolgot cselekednék? Felele Elizeus: Megjelentette nékem az Úr, hogy te
lészesz * Siirának Királya.
14. És elméne Elizeustól, és méne az ő urához, és az monda néki:
Mit monda néked Elizeus? és monda; Ezt mondá nékem, hogy meggyógyulsz.
15. Lőn pedig másodnapon, vőn valami temérdek ruhát és bémártván
azt vízbe, teríté az ő orczájára, és meghala; és uralkodék * Hazáel ő helyette.
16. Jórámnak pedig Akháb fijának az Izráel Királyának ötödik
esztendejében, mikor Jósafát volna Júdának Királya, uralkodni kezde * Jórám a
Jósafát fija, Júdának Királya.
17. Harminczkét esztendős vala mikor uralkodni kezde: és nyolcz *
ezstendeig uralkodék Jérusálemben.
18. És jára az Izráel Királyainak útjokon, a miképen cselekedtek
vala az * Akháb házából valók: mert az Akháb leánya vala néki felesége, és
gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt.
19. Nem akará mindazálta az Úr elveszteni Júda országát, Dávidért
az ő szolgájáért: a miképen meegigérte vala néki, hogy szövétneket * adna néki
és az ő fijának mind örökké.
20. Az ő idejében szakada el Edom * a Júda birodalmától; és Királyt
emeléken magoknak.
21. Általméne azért Jórám Seirbe minden szekereivel; és mikor éjjel
felkelt volna, és megverte volna az * Edombelieket, kikkörűlvették volna őtet,
és a szekereknek Fejedelmeit, elfuta a nép kiki az ő hajlékába.
22. Ismét elszakada Edom a Júda birodalmától mind e mai napig;
ugyanazon időben elszakada * Libna is.
23. Jórámnak pedig több dolgai és minden cselekedetei nemde
nincsenek é megírva a Júda Királyainak dolga felől való Krónika könyvben?
24. És elaluvék Jórám az ő attyaival, és eltemetteték az ő
attyaival Dávidnak városában; és uralkodék Akházia * az ő fija ő helyette.
25. Jórámnak Akhábnak az Izráel Királya fijának tizenkettődik
esztendejében kezde uralkodni Akházia, Jórámnak a Júdabeli Királynak fija.
26. Huszonkét esztendős vala Akházia, mikor uralkodni kezdett, és
esztendeig uralkodott Jérusálemben: az ő annyának neve Athália * vala, Omrinak
az Izráelbeli Királynak leánya.
27. Jára pedig az Akháb * házának útán és gonoszúl cselekedék az Úr
szemei előtt mind az Akháb háza: mert az Akháb házának veje vala.
28. Hadba is * méne Jórámmal az Akháb fijával, a Siriabeli Király
Hazáel ellen, Rémóth Gileádba, és a Siriabeliek Jórámot megsebesitették.
29. Annakokáért * megtére Jórám Király, hogy meggyógyíttatná magát
Jezréelben a sebekből, mellyeket rajta tettek vala a Siriabeliek ráma altt,
mikor harczolna Hazáel ellen, a Siriabeli Király ellen. Akházia pedig Jórámnak
fija, a Júdabeli Király aláméne, hogy meglátogatná Jórámot Akhábnak fiját Jezréelben,
mivelhogy beteg vala.