8. RÉSZ.

Elizeus a hét esztendei éhséget, Benhadád halálát és Hazáel Királyságát jövendöli; Jórám után Júdában Akháziás uralkodik.

Elizeus pedig szóla annak az asszonynak, kinek * fiját feltámasztotta vala, mondván: Kelj fel és menj el a te házadnépével egyetembe, és menj olly helyre, a hol megmaradhass; mert az Úr éhséget hívott e földre, és el is jő hét esztendeig.

2. Felkele azért az asszony, és az Istn emberének beszéde szerint cselekedék: mert elméne az ő cselédjével együtt; és lakék * a Filiszteusok földében hét esztendeig.

3. Lőn pedig hét esztendő elmulva, megtére az asszony a Filiszteusok földéből, és kiméne, hogy panaszolkodnék a Királynak az ő házáért és szántóföldeiért.

4. A Király pedig szóla Géházinak, az Isten embere szolgájának, mondván: Beszéld meg, kérlek, nékem mind azokat a csudálatos dolgokat, mellyeket Elizeus cselekedett.

5. És mikor beszélené a Királynak, mimódon feltámasztotta vona a halottat, ímé az asszony, kinek a gyermekét feltámasztotta vala, kiált vala a Királyra az ő házáért és szőntóföldeiért; és monda Gézáhi: Uram Király; ez az asszony és ez az ő fija, kit * feltámasztott Elizeus.

6. Akkor megkérdé a Király az asszonyt, ki megbeszélé néki: és ada a Király ő mellé egy udvari szolgát, mondván: Adasd meg néki minden jószágát és a szántóföldnek minden hasznát az időtől fogva, mellyben elment vona, mind ez ideig valót.

7. Annakutánna méne * Elizeus Damaskusba: Benhadád pedig a Siriabeli Király beteg vala, és hírré tevék néki, mondván: Az Isten embere ide jött.

8. És monda a Király Hazáelnek: Végy ajándékot kezedbe, és menj eleibe az Isten emberének, és kérdj tanácsot az Úrtól ő általa, mondván: Meggyógyulok é ebből a * betegségből?

9. Eleibe méne azért Házael, és ajándékokat viszen vala kezében Damaskusbeli mindenféle drága marhából negyven tevék terhét; és elméne, és megálla előtte, és monda: A te fijad Benhadád a Siriabeli Király külde engemet hozzád, mondván: Valyon meggyógyulok é ebből a betegségből?

10. Felele néki Elizeus: Menj el mond meg néki: Minden kétség nélkűl meggyógyulhatnál; de megjelentette nékem az Úr, hogy * ő meghal.

11. És jólleheet magát megtartóztatná és megmértéklené sok ideig, mind azáltal végre síra az Isten embere.

12. És monda Hazáel: Miért sír az én uram? Felele: Mert tudom a veszedelmet, mellyet * cselekeszel az Izráel fijain: Az ő erős városait megégeted, az ő ifjait fegyverrel levágatod, és kis gyermekeit a földhöz vered, és terhes asszonyait ketté vágod.

13. És monda Házael: Micsoda eb volna a te szolgád, hogy illyen nagy dolgot cselekednék? Felele Elizeus: Megjelentette nékem az Úr, hogy te lészesz * Siirának Királya.

14. És elméne Elizeustól, és méne az ő urához, és az monda néki: Mit monda néked Elizeus? és monda; Ezt mondá nékem, hogy meggyógyulsz.

15. Lőn pedig másodnapon, vőn valami temérdek ruhát és bémártván azt vízbe, teríté az ő orczájára, és meghala; és uralkodék * Hazáel ő helyette.

16. Jórámnak pedig Akháb fijának az Izráel Királyának ötödik esztendejében, mikor Jósafát volna Júdának Királya, uralkodni kezde * Jórám a Jósafát fija, Júdának Királya.

17. Harminczkét esztendős vala mikor uralkodni kezde: és nyolcz * ezstendeig uralkodék Jérusálemben.

18. És jára az Izráel Királyainak útjokon, a miképen cselekedtek vala az * Akháb házából valók: mert az Akháb leánya vala néki felesége, és gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt.

19. Nem akará mindazálta az Úr elveszteni Júda országát, Dávidért az ő szolgájáért: a miképen meegigérte vala néki, hogy szövétneket * adna néki és az ő fijának mind örökké.

20. Az ő idejében szakada el Edom * a Júda birodalmától; és Királyt emeléken magoknak.

21. Általméne azért Jórám Seirbe minden szekereivel; és mikor éjjel felkelt volna, és megverte volna az * Edombelieket, kikkörűlvették volna őtet, és a szekereknek Fejedelmeit, elfuta a nép kiki az ő hajlékába.

22. Ismét elszakada Edom a Júda birodalmától mind e mai napig; ugyanazon időben elszakada * Libna is.

23. Jórámnak pedig több dolgai és minden cselekedetei nemde nincsenek é megírva a Júda Királyainak dolga felől való Krónika könyvben?

24. És elaluvék Jórám az ő attyaival, és eltemetteték az ő attyaival Dávidnak városában; és uralkodék Akházia * az ő fija ő helyette.

25. Jórámnak Akhábnak az Izráel Királya fijának tizenkettődik esztendejében kezde uralkodni Akházia, Jórámnak a Júdabeli Királynak fija.

26. Huszonkét esztendős vala Akházia, mikor uralkodni kezdett, és esztendeig uralkodott Jérusálemben: az ő annyának neve Athália * vala, Omrinak az Izráelbeli Királynak leánya.

27. Jára pedig az Akháb * házának útán és gonoszúl cselekedék az Úr szemei előtt mind az Akháb háza: mert az Akháb házának veje vala.

28. Hadba is * méne Jórámmal az Akháb fijával, a Siriabeli Király Hazáel ellen, Rémóth Gileádba, és a Siriabeliek Jórámot megsebesitették.

29. Annakokáért * megtére Jórám Király, hogy meggyógyíttatná magát Jezréelben a sebekből, mellyeket rajta tettek vala a Siriabeliek ráma altt, mikor harczolna Hazáel ellen, a Siriabeli Király ellen. Akházia pedig Jórámnak fija, a Júdabeli Király aláméne, hogy meglátogatná Jórámot Akhábnak fiját Jezréelben, mivelhogy beteg vala.