7. RÉSZ.

Elizeus a Samariabelieknek  bőséget jövendöl ; a Siriabeliek a város alól elszaladnak.

Monda pedig Elizeus: halljátok meg az Úrnak beszédét. ezt mondja az Úr: Holnap illyenkor egy köböl zsemlyelisztet veszenk egy * sikluson; és két köböl árpát egy sikluson, Samariának kapujában.

2. És felelvén egy Főember, * kinek kezéhez támaszkodik vala a Király, az Isten emberének monda: Ímé ha az Úr ablakokat csinálna is az égen, valyon meglehetne é ez? És monda Elizeus: Ímé te szemeiddel meglátod, de nem eszel benne.

3. Valának pedig négy bélpoklos férjfiaak a kapu * előtt, kik egymásnak mondának: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk éhen?

4. Ha azt végezzük, hogy a városba bémenjünk, éhség vagyon a városban, és ott meghalunk; ha pedig itt maradunk, úgy is meghalunk. Jertek el azért, szökjünk el a Siriabeliek táborokba, ha életünket megengedik, éljünk, ha pedig megölne, haljunk meg.

5. Felekének azért viradta előtt, hogy a Siriabeliek táborának széléig, és ímé nem vala ott senki.

6. Mert az Úr azt cselekedte vala, hogy a Siriabelieknek táborok hallana szekereknek * zörgését és lovak lábainak dobogását, azaz, nagy seregnek ropogását; és mondának egymásnak: Ímé az Izráel Királya bérben fogatta meg ellnünk a Hitteusok Királyit és az Égyiptombeliek Királyit, hogy reánk jönnének.

7. És felkelvén; elfutának bésetétüléskor: és elhagyák mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat (a mint a tábor vala,) és elfutának, hogy életeket megtarthatnák.

8. Mikor azért a bélpoklosok a táboron mind végig mentek volna, menvén eg sátorba, evének és ivának, és elvinének onnét ezüstöt, aranyat és ruhákat, és elmenvén elrejték azokat: és megtérvén más sátorba menének bé, és abból is hozának, és elmenvén elrejték.

9. Mondának pedig egymásnak: Nem igazán cselekeszünk; ez a mai nap örömmondásnak napja, és mi hallgatunk é? Ha mi viradtát várjuk, e hamisságért megbüntetnek: most azért jertek, menjünk el és tegyük hírré a Király házában.

10. Elmenének annakokáért, és kiáltának a váos kapunállójának, és hirré tevék nékik, modván: Elmentünk vala a Siriabelieknek táborokba és ímé nem vala ott sneki: embereknek szava sem hallatik, hanem csak a lovak és szamarak vagynak kötve, és a sátorok a képen vagynak, a mint elhagyták.

11. Kiáltának azért a kapunállók, és hírré tevék ottben a Király házában.

12. És felkele éjszaka a Király, és monda az ő szolgáinak: Megmondom néktek, mit végeztek felőlünk a Siriabeliek: Tudják, hogy éhek vagyunk, ezokáért mentek ki a táborból hogy elrejtezzenek a mezőn, mondván: Mikor kijövéndenek a városból, fogjuk meg ugyan elevenen őket, és menjünk bé a városba.

13. Akkor felele egy az ő szolgái közzűl, és monda: Válasszanak öt ovakat azok közzűl, mellyek maradtak a városban (mivelhogy azok szinte úgy éheznek mit az Izráelnek sokasága, melly megmaradott a városban, azok, mondom, szinte úgy vagynak, mint az Izráelnek sokasága melly immár megemésztetett,) és küldjünk el, hogy lássák meg, ha így vagyon.

14. Választának azért két szekeres lovakat, mellyeken két szolgáit elküldé a Király a Siriabeliek táborok után, mondván: Menjetek el és lássátok meg.

15. És elmenvén azok, utánnok menének mind a Jordánig, és ímé az egész út rakva vala ruhákkal, edényekkel, mellyeket a Siriabeliek elhánytak vala a sietség miatt: megtérvén azért a követek, megmondák a Királynak.

16. És kimenvén a nép, zsákmányt vete a Siriabeliek táborában: és egy köböl zsemlyelisztt egy * sikluson vesznek vala, és két köböl árpát egy sikluson, az Úrnak beszéde szerint.

17. A Király pedig hagyta vala a kapun ama * Főembert, kinek kezéhez szokott vala támaszkodni, és eltapodá a nép őtet a kapuban, és meghala, a mit megmondotta vala az Isten embere: a ki ezt megmondotta vala, mikor a Király aláment volna hozzá.

18. A képen lőn, mondom, a mint az Isten embere a Királynak megmondotta vala: Két köböl árpát egy sikluson adnak és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, holnap illyenkor Samariának kapujában.

19. És ezt felelte vala a Főember az Isten emberének, mondván: Ha az Úr * ablakokat csinálna is az égen, valyon meglehetne é ez? és ő azt mondotta vala: Ímé te meglátod szemeiddel, de abban nem eszel.

20. Úgy lőn azért néki: mert eltapodá őtet a nép a kapuban, és meghala.