7. RÉSZ.
Elizeus a Samariabelieknek
bőséget jövendöl ; a Siriabeliek a város alól elszaladnak.
Monda pedig Elizeus: halljátok meg az Úrnak beszédét. ezt mondja az
Úr: Holnap illyenkor egy köböl zsemlyelisztet veszenk egy * sikluson; és két
köböl árpát egy sikluson, Samariának kapujában.
2. És felelvén egy Főember, * kinek kezéhez támaszkodik vala a
Király, az Isten emberének monda: Ímé ha az Úr ablakokat csinálna is az égen,
valyon meglehetne é ez? És monda Elizeus: Ímé te szemeiddel meglátod, de nem eszel
benne.
3. Valának pedig négy bélpoklos férjfiaak a kapu * előtt, kik
egymásnak mondának: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk éhen?
4. Ha azt végezzük, hogy a városba bémenjünk, éhség vagyon a
városban, és ott meghalunk; ha pedig itt maradunk, úgy is meghalunk. Jertek el
azért, szökjünk el a Siriabeliek táborokba, ha életünket megengedik, éljünk, ha
pedig megölne, haljunk meg.
5. Felekének azért viradta előtt, hogy a Siriabeliek táborának
széléig, és ímé nem vala ott senki.
6. Mert az Úr azt cselekedte vala, hogy a Siriabelieknek táborok
hallana szekereknek * zörgését és lovak lábainak dobogását, azaz, nagy seregnek
ropogását; és mondának egymásnak: Ímé az Izráel Királya bérben fogatta meg
ellnünk a Hitteusok Királyit és az Égyiptombeliek Királyit, hogy reánk
jönnének.
7. És felkelvén; elfutának bésetétüléskor: és elhagyák mind
sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat (a mint a tábor vala,) és
elfutának, hogy életeket megtarthatnák.
8. Mikor azért a bélpoklosok a táboron mind végig mentek volna, menvén
eg sátorba, evének és ivának, és elvinének onnét ezüstöt, aranyat és ruhákat,
és elmenvén elrejték azokat: és megtérvén más sátorba menének bé, és abból is
hozának, és elmenvén elrejték.
9. Mondának pedig egymásnak: Nem igazán cselekeszünk; ez a mai nap
örömmondásnak napja, és mi hallgatunk é? Ha mi viradtát várjuk, e hamisságért
megbüntetnek: most azért jertek, menjünk el és tegyük hírré a Király házában.
10. Elmenének annakokáért, és kiáltának a váos kapunállójának, és
hirré tevék nékik, modván: Elmentünk vala a Siriabelieknek táborokba és ímé nem
vala ott sneki: embereknek szava sem hallatik, hanem csak a lovak és szamarak
vagynak kötve, és a sátorok a képen vagynak, a mint elhagyták.
11. Kiáltának azért a kapunállók, és hírré tevék ottben a Király
házában.
12. És felkele éjszaka a Király, és monda az ő szolgáinak:
Megmondom néktek, mit végeztek felőlünk a Siriabeliek: Tudják, hogy éhek
vagyunk, ezokáért mentek ki a táborból hogy elrejtezzenek a mezőn, mondván:
Mikor kijövéndenek a városból, fogjuk meg ugyan elevenen őket, és menjünk bé a
városba.
13. Akkor felele egy az ő szolgái közzűl, és monda: Válasszanak öt
ovakat azok közzűl, mellyek maradtak a városban (mivelhogy azok szinte úgy
éheznek mit az Izráelnek sokasága, melly megmaradott a városban, azok, mondom,
szinte úgy vagynak, mint az Izráelnek sokasága melly immár megemésztetett,) és
küldjünk el, hogy lássák meg, ha így vagyon.
14. Választának azért két szekeres lovakat, mellyeken két szolgáit
elküldé a Király a Siriabeliek táborok után, mondván: Menjetek el és lássátok
meg.
15. És elmenvén azok, utánnok menének mind a Jordánig, és ímé az
egész út rakva vala ruhákkal, edényekkel, mellyeket a Siriabeliek elhánytak
vala a sietség miatt: megtérvén azért a követek, megmondák a Királynak.
16. És kimenvén a nép, zsákmányt vete a Siriabeliek táborában: és
egy köböl zsemlyelisztt egy * sikluson vesznek vala, és két köböl árpát egy
sikluson, az Úrnak beszéde szerint.
17. A Király pedig hagyta vala a kapun ama * Főembert, kinek
kezéhez szokott vala támaszkodni, és eltapodá a nép őtet a kapuban, és meghala,
a mit megmondotta vala az Isten embere: a ki ezt megmondotta vala, mikor a
Király aláment volna hozzá.
18. A képen lőn, mondom, a mint az Isten embere a Királynak
megmondotta vala: Két köböl árpát egy sikluson adnak és egy köböl
zsemlyelisztet egy sikluson, holnap illyenkor Samariának kapujában.
19. És ezt felelte vala a Főember az Isten emberének, mondván: Ha
az Úr * ablakokat csinálna is az égen, valyon meglehetne é ez? és ő azt
mondotta vala: Ímé te meglátod szemeiddel, de abban nem eszel.
20. Úgy lőn azért néki: mert eltapodá őtet a nép a kapuban, és
meghala.