6. RÉSZ.
A fejsze úsz: a Síriaiak vaksággal verettetnek: éhség Samariában:
Elizeus halálra kerestetik.
Mondának pedig a Próféták fijai Elizeusnak: Ímé ez a hely, mellyben
nálad lakunk, * igen szoros nékünk.
2. Hadd menjünk el, kérlek
a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami
hajlékot építsünk magunknak, mellyben lakjunk. Kiknek monda: Menjetek el.
3. És monda egy ő közzűlök: Nyugodjál meg rajta, kérlek és jöjj el
te is a te szolgáiddal. És ő monda: Én is elmegyek.
4. És elméne velek. És menének a Jordán mellé, és fákat vágnak
vala.
5. Lőn pedig, mikor egy közzűlök egy fát levágna, a fejsze beesék a
vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram, ezt is kölcsön kértem vala!
6. És monda az Isten embere. Hová esék? És megmutatá náki a helyet,
és levága egy fát, és oda veté, és fenn kezde úszni a vas.
7. És monda: Vedd ki, és kinyujtván kezét kivevé azt.
8. A Síriabeli Király pedig hadakozik val Izráellel, és tanácsot
tarta az ő szolgáival mondván: Illyen s illyen helyen lészen az én táborom.
9. Annakokáért külde az Isten embere az Izráel Királyához, mondván:
Meglásd, hogy azon a helyen által ne menj, mert oda mennek alá a Síriabeliek.
10. Elkülde azért Izráel Királya arra a helyre, mellyről szólott
vala néki az Isten embere, és őtet megintette vala, és megoltalmazá magát
attól, nem egyszer, sem kétszer.
11. Megháborodék pedig ezen a Siriabeli Királynak szíve, és
összegyüjtvén az ő szolgáit monda nékik: Miért nem moindjátok meg nékem,
kicsoda legyen közzűlűnk az Izráel Királyának prátjára való?
12. Akkor monda egy az ő szolgái közzűl: Nem attól vagyon uram
Király, hanem Elizeus * Próféta, ki Izráelben vagyon jelenti meg az Izráel
Királyának a beszédeket, mellyeket te titkos házadban beszélsz.
13. Monda a Király: Menjetek el és lássátok meg hol vagyon, hogy
reá küldjek és elhozassam őtet. És megjelenték néki mondván: Ám Dótánban
vagyon.
14. És külde oda lovakat és szekereket és nagy sereget: kik
elmenének éjjel, és körülvevék a várost.
15. Felkelvén pedig jó-reggel az Isten emberének szolgája, kiméne
és ímé a seregek körülvették vala a várost, és a lovak és a szekerek. És monda
néki az ő szolgája: jaj, jaj, édes uram! mit cselekedjünk?
16. Felele ő: Ne félj. Mert többen vagynak a kik velünk vagynak,
hogynem mint a kik ő velek.
17. És könyörge Elizeus, és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő
szemeit, és meglátá! és íímé a hogy rakva vala tüzes * lovagokkal és
szekerekkel Elizeus körül.
18. És mikor azok ő reá alámennének, könyörge Elizeus az Úrnak,
mondván: Verd meg, kérlek, ezt anépet * vaksággal. És megveré őket vaksággal az
Elizeus kívánsága szerint.
19. Monda azért néki Elizeus: Nem ez az út, sem a város: jertek el
én utánnam, és ahoz a férjfiúhoz viszlek titeket a kit kerestek. Így vivé *
őket Samariába.
20. Lőn pedig, mikor bémentek volna Samariába; monda Elizeus: Óh *
Uram nyisd meg ezeknek szemeiket, hogy láddanak. És megnyitá az Úr az ő
szemeiket, és látának; és ímé Samariának közepette valának.
21. Monda pedig az Izráel Királya Elizeusnak, mikor látta volna
őket: Levágassam é őket? Levágassam é, édes Atyám?
22. És monda: Ne vágasd. Azokat vágasd le, kiket a te fegyvereddel
és kézíveddel fogtál ; sőt inkább tégy kenyeret és * vizet eleikbe, hogy
egyenek és igyanak, azután menjenek el az ő urokhoz.
23. Készíte azért nékik nagy lakodalmat: és minekutánna ettek és
ittak volna, elbocsátá őket. Ők pedig elmenének az ő urokhoz; és többé nem
kezdének a Síriabeli seregek az Izráel földére menni.
24. Lőn pedig azután, öszvegyüjté Banhadád Síriának Királya minden seregeit,
és felméne és megszállá Samariát.
25. Lőn azért igen nagy éhség Samariában; mert ime mind addig
alatta valának a városnak, mígnem egy szamár fejet nyolczvan ezüst garason
vennének: és egy véka galambganéjt * öt ezüst garason.
26. És lőn mikor az Izráel Királya a kerítésen széllyeljárna, egy asszony kiálta ő hozzá,
mondván: Légy segítséggel, uram Király!
27. A Király monda:; Az Úr nem segít meg téged: én pedig mimódon
segíthetnélek meg? A szérűről é vagy a sajtóról segéljelek meg?
28. Monda annakfelette néki a Király: Mit akarsz? Monda az: Ez
asszony modotta vala nékem: Add ide a te fiadat, hogy együk meg őtet ma, az én
fiamat pedig holnap együk meg.
29. Megfőzénk * azért az én fiamat és megettük őtet. Másodnap
mondék néki: Add ide a te fijadat, hogy azt is együk meg, és ő elrejté az ő
fiját.
30. Mikor azért hallotta volna a Király az asszony beszédét;
megszaggatá az ő ruháit, mikor a kerítésen előmenne, mellyet mikor a község
meglátott volna, ímé zsákruha vala az ő testén belől.
31. És monda a Király: Bátor az Isten így büntessen meg, vagy annál
is inkább, ha Elizeusnak a Sáfát fijának feje ma el nem esik!
32. (Elizeus pedig ül vala az ő házában és együtt ülnek vala vele a
Vének): És elküldé a Király egy férjfiat elől; minekelőtte pedig hozzá jutott
volna a követ, monda Elizeus a Véneknek: Látjátok é hogy ide küldött a *
gyilkosnak fija, hogy fejemet vétesse? Lássátok meg, hogy mikor eljövénd a
követ, zárjátok bé az ajtót, és szorítsátok meg őtet az ajtóban: Avagy nem az ő
ura # lábainak csúszogása vagyon é ő utánna.
33. Mikor még velek beszélne, ímé a követ alámegyen hozzá, és
monda: Ímé e veszedelem az Úrtól vagyon, miért várnám tovább * az Urat.