5. RÉSZ.

Naámán bélpoklosságából megtisztíttatik Elizeus által.

A Síriabeli Király seregének pedig vala egy néminémű Hadnagya. * Naámán, ki az ő uránál nagy becsben vala, és tisztességes személy: mert az által szabadította vala meg az Úr Siriát: vala ez erős hadakozó férjfiú, de bélpoklos vala.

2. S1riából pedig mentek vala ki valami seregek, kik az Izráel földéből fogva vittek vala egy kis leányt; melly a Naámán feleségének szolgál vala.

3. És monda ez az ő asszonyának: Vjha az én uram szembe lenne azzal a Prófétával, a ki Samariában vagyon, kétség nélkül meggyógyítaná őtet az ő bélpoklosságából

4. Naámán azért béméne és megbeszélé az ő urának, mondván: Így s így szólott az Izráel országából való leány!

5. Akkor monda a Siriabeli Király, menj el, és ím levelet küldök az Izráel Királyának. Elméne azért, és vőn magával tíz tálentom ezüstöt és hatezer aranyat, a felett tiz öltözóruhát.

6. És elvivé a levelet az Izráel Királyának, mellynek summája e vala: Most azért minekutánna e levél te hozzád érkezik; ímé küldöttem hozzád Naámánt az én szolgámat, hogy meggyógyítsad őtet bélpoklosságából.

7. Lőn pedig, mikor megolvasta volan az Izráel Királya a levelet, megszaggatá az ő ruháit, és monda: Isten vagyok é én, * hogy megöljek valakit, és azt ismét megelevenítsem; hogy ez én hozzám küld, hogy meggyógyítsam e férjfiat az ő bélpoklosságából? Bizonyára vegyétek eszetekbe, kérlek, és lássátok, hogy csak háboruságra való alkalmatosságot keres ellenem.

8. Mikor pedig meghallotta volna Elizeus az isten embere, hogy az Izráel Királya ruháit megszaggatta volna, külde a Királyhoz, illyen izenettel: Miért szaggatád meg a te ruháidat? Hadd jöjjön hozzám Naámán, és tudja meg, hogy vagyon Próféta Izráelben.

9. Elméne azért Naámán lovaival és szekereivel: és megálla az Elizeus * házábnak ajtaja előtt.

10. Külde pedig Elizeus követet hozzá, mondván: Menj l és feredjél meg hétszer a Jordán vizében, és megújul a te tested, és megtisztulsz.

11. Akkor nagy haraggal elmegyen vala Naámán, és ezt mondja vala: Ímé ezt gondolom vala magamban: Kétség nélkül kijő hozzám, ée előállván segítségül hívja az ő Urának Istenének nevét, és kezével megilleti a helyet, és úgy gyógyítja meg a bélpoklost.

12. Avagy nem jobbak é Damaskusnak folyóvizei Abana és Párpár, Izráelnek minden vizeinél? Avagy nem mosódhatnám é meg azokban, hogy megtisztulnék? Illyen módon eltérvén, nagy haraggal megyen vala.

13. Hozzá menének pedig az ő szolgái és szólának néki, mondván: Édes Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e Próféta néked,avagy nem mívelted volna é meg? Mennyivel inkább mivelhogy csak azt mondja, hogy megmosódjál, hogy megtisztulj?

14. Béméne azért a Jordánba és megmosá magát abban hétszer * az Isten emberének beszéde szerint, és megújula az ő teste mint egy kis gyermeknek teste, és megtisztula ő.

15. Azután megtére minden népével az Isten emberéhez, és bémenvén megálla előtte és monda: Ímé most tudom immár, hogy * nincsen az egész földön Isten egyebütt, hanem csak Izráelben! Azért most vedd el, kérlek, ez ajándékot a te szolgádtól.

16. Ő pedig monda: Él az * Úr, a ki előtt állok, hogy el nem veszem. Kénszeríti vala pedig őtet, hogy elvenné; de ő nem akará.

17. És monda Naámán; Ha nem ; adj kérlek a te szolgádnak e füldből annyit a mennyit vihet két öszvér; mert a te szolgád többé égőáldozattal , vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az * Úrnak.

18. Ebben a dologban legyen az Úr kegyelmes a te szolgádnak; hogy mikor bémegyen az én uram a Rimmon templomába, hogy ott imádkozzék; (mert ő az én kezemre támaszkodik) azonképen én is meghajlok a Rimmon templomában; ezt hogy én meghajlok a Rimmon templomában, bocsássa meg kérlek , az Úr a te szolgádnak ebben a dologban.

19. És monda néki Elizeus: Menj el békességgel. És elméne ő tőle úgymint egy mértföldig.

20. Monda pedig Géházi Elizeusnak az Isten emberének szolgája: Ímé az én uram megkiméllé a Síriábeli Naámánnak marháját, és nem akará tőle elvenni a mit hozott vala; él az Úr, hogy utánnok futok, és valamit kérek tőle.

21. Utánna futa azért Géházi Naámánnak, Látván pedig Naámán őtet, hogy utánna futna, leugrék a szekérből, és eleibe méne, és monda: Békességes é a te jöveteled?

22. Felele az: Békességes. Az én uram küldött engemet, ezt mondván: Ímé most csak ez órában jött hozzám két ifjú az Efraim hegyéről a Prófétáknak fijai közzűl; adj kérlek azoknak egy tálentom ezüstöt és két öltözőruhát.

23.És monda Naámán: Kérlek végy két tálentomot. És kénszeríté őtet; és egybeköté két tálentom ezüstöt két zsákba, és két öltözőruhát, mellyeket két szolgáinak hátokra ada, és előtte viszik vala.

24. És mikor haza jutott volna, elvevé tölök azokat, és eltevé egy házban: és elbocsátá a férjfiakat és elmenének.

25.Ő pedig bémenvén megálla az ő ura előtt, és monda néki Elizeus: Honnét jösz Géházi? Felele: Nem ment a te szolgád sehová.

26. Ő pedig monda néki: Avagy nem vala é az én szívem * jelen te veled mikor a férjfiú lefordula szekeréből elődbe? Valyon e volt é az idő hogy vennél magadnak ezüstöt, vagy hogy vennél ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhokat, barmokat, szolgákat és szolgálóleányokat?

27. Annakokáért reád és a te magodra ragada Naámán bélpoklossága mind örökké. És kimenvén ő előle, megpoklosula és lőn mint * a hó.