4. RÉSZ.
Elizeusnak öt jeles csudatételei.
Egy asszony pedig a próféták fijainak feleségeik közzűl kiálta
Elizeushoz, mondván: A te szolgád az én férjem megholt; te pedig tudod, hogy a
te szolgád az Urat féli vala: Eljött pedig az a kinek adós vagyok, hogy *
elvigye mindkét gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.
2. Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mond meg nékem mi
vagyon házadban? Monda az: semmi nincsen a te szolgálóleányod házában, hanem
csak egy kosró * olaj.
3. Akkor monda: Menj el, kérj ottkin minden te szomszédidtól üres
edényeket, keveset ne kérj.
4. És menj bé és zárkozzál bé magad a te fijaiddal egybe: és tölts
az olajból, mindenik edénybe, és a melly megtelik, tétesd el onnét.
5. Elméne azért ő tőle, és bézárkózék maga az ő fijaival egyetembe;
azok viszik vala néki az edényeket, ő maga pedig csak tölrti vala.
6. Lőn pedig mikor megtöltötte volna azokat az edényeket, monda az
ő fijának: Hozz mégis valami edényt ide. Felele az: Nincsen több edény; és
ottan megálla az olaj.
7. Akkor elméne az, és megmondá az Isten emberének, ő pedig monda:
Menj el, add el az olajt, és fizess meg annak, a kinek adós vagy: te pedig és a
te fijaid éljetek a maradékával.
8. Lőn annakfelette, hogy egy némelly napon, mikor általmenne
Elizeus * Súnembe, ott vala egy főasszony, melly kényszeriiíté őtet, hogy nála
ennék kenyeret
9. És monda az asszony a férjének; Ímé most vettem eszembe, hogy az
az Isten embere, ki szüntelen ezen jár által, * szent ember.
10. Csináljunk, * kérlek, egy kicsiny felházat, és szerezzünk abba
ágyat és asztalt, széket és gyetyatartót: hogy mikor hozzánk jövénd, hadd
térjen abba a házba.
11. Egy néminemű napon azért oda méne, és megszálla a felházban, és
megnyugovék ott.
12. És monda Géházinak az ő szolgájának: Hívd ide hozzám ezt a *
Súnamitist. Előhívá azért azt, és az eleibe álla.
13. (Megmondotta vala pedig néki: Mond meg néki: ímé nagy
szorgalmatossággal szolgálsz nékünk; mit kívánsz, hogy cselekedjem veled?
Vagyon é valami ügyed a Király előtt, vagy a seregnek Hadnagya előtt, hogy
szóljak éretted? Monda az: Az én nemzetségem között békességgel lakom.
14. Monda Elizeus: Mit kívánsz tehát, hogy cselekedjem veled?
Felele Géházi: Bizonyára fija nincsen néki, és az ő férje vén ember.
15. Mikor ezt mondotta volna: Hívd ide; oda hívá, és megálla az
ajtóban.
16. És monda Elizeus: Esztendő ekkorra, ha élsz, fiad lészen. És *
monda az: Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te
szolgálóleányodnak.
17. Megterhesüle azért az asszony, és fiat szüle abban az
időben,mellyet megmondott vala Elizeus.
18. És felnevelkedék a gyermek. Egy némelly napon pedig, mikor
kiment volna az ő attyához az aratókhoz:
19. Monda az ő attyának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda az ő attya
a szolgának: Vidd el őtet az annyához.
20.Ki mikor felvette volna őtet. vivé az ő annyához; és az annyának
ölében üle mind délig; és azután meghala.
21. Akkor felméne az asszony, és az Isten emberének * ágyára tevé
őtet, és az ajtót bézárván kijöve onnét.
22. És előhivatá az ő férjét és monda: Kérlek, engedj nékem egyet a
szolgák közzűl, és egy szamárt, hadd menjek el hamar az Isten * emberéhez., és majd megtérek.
23. És az monda: Miért mégy ő hozzá, ha majd új hónak innepe
nincsen, sem Szombat? Felele az: Légy békességes szívvel.
24. Megnyergelé azért a szamárt, és monda a szolgának: Eredj elől,
és menj hamarsággal: meg ne állj én érettem, hogy felüljek, hanem ha mondándom
néked.
25. Elmevén ezért, juta az Isten emberéhez a Kármel * hegyére. És
mikor meglátta volna őtet az Isten embere távol, monda Géházinak az ő
szolgájának: Ímé a Súnamitis ez!
26. Most azért fuss, kérlek, eleibe, és kérd meg tőle, ha vagyon é
békességben, mind ő, mind az ő férje, és mind az ő gyermeke. Monda az:
Békességben van.
27. Juta pedig az Isten emberéhez a hegyre, és megragadá az ő
lábait. És Géházi oda méne, hogy elüzné őtet: de monda az Isten embere: Hagyj
békét néki, mert megkeseredett az ő szíve; és az Úr eltitkolta tőlem, és
nem * jelentette meg nékem.
28. És monda az: Valyon én * kértem é fiat az én uramtól? Nemde nem
mondám é néked: Ne csalj meg engemet?
29. És monda Elizeus Géházinak: Övezd fel derekadat, és vegyed
kezedbe az én pálczámat és menj el: ha kit elő találsz, * ne köszönj néki, ne
felelj, és az én pálczámat tegyed a gyermek orczájára.
30. De monda a gyermeknek annya: Él az Úr és él a te lelked, hogy
el nem hagylak téged. Felkele azért és követé őtet.
31. Géházi pedig előttök elment vala, és a pálczát a gyermeknek
orczájára tette vala, de nem szólott és nem hallott vala a gyermek. Annakokáért
vissztére eleibe megmondá néki, mondván: Nem támada fel a gyermek.
32. Bémene pedig Elizeus a házba, és ímé a gyermek halva fekszik
vala az ő * ágyán.
33. És mikor bément volna, bézárlá az ajtót magára * és a
gyermekre; és könyörge az Úrnak.
34. És az ágyra felhágván, a * gyermekre borúla, és az ő száját a
gyermek szájára tevé. szemeit szemeire, kezeit kezeire, és elterjede a
gyermeken,és megmelegedék a gyermeknek teste.
35. És tőle elfordulván alá s fel mjár vala a házban, azután
felmenvén ismét elterjeszté magát rajta: osztán a gyermek prüsszente vagy
hétszer és felnyitá az ő szemeit.
36. Akkor szólítá Géházit, és monda: Hivd ide a Súnamitist; és oda
hívá azt: és mikor oda ment volna, monda: Vidd el a te fijada.
37. Ki mikor bément volna, lábához esék és leborúla a földre; és az
ő fiját fogván, kiméne.
38. Azután megtére Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az
országban, és a Próféták fijai ő vele * laknak vala. És monda az ő szolgájának:
Szerezz egy nagy fazekat és főzz valami pépet a Próféták fijainak.
39. Kiméne azért egy mezőre, hogy paréjt szedne. És találkozék
vadszőlőre, és arról tele szedé az ő ruháját sártökkel; azután haza jövén
megmetélé a pépes fazékba; mert nem tudják vala mi legyen.
40. Feladák azutána a férjfiaknak, hogy ennének. Lőn pedig mikor
ennének abból a pépből, kiáltának és mondának: Halálos méreg vagyon a fazékban,
Isten embere! és nem ehetének benne.
41. Ő pedig monda: Hozzatok valami lisztet ide; és belé veté * azt
a fazékba, és monda: Add fel immár a népnek, hadd egyenek; és nem vala semmi
gonosz ártalmasság a fazékban.
42. Jöve pedig egy férjfiú Baál Sálisából, és hoz vala az Isten
emberének első zsengék kenyereit, húsz árpakenyereket, és valami megzsendült
gabonafejeket, és monda: Add a népnek, hogy egyék meg.
43. Felele az ő szolgája: Miért adnám ezt száz ember eleibe? Monda
ismét: Add a népnek hadd egyenek; mert ezt mondja az Úr: Esznek * és meg is
marad benne.
44. Eleikbe adá azért és evének: meg is marada benne az Úrnak *
beszéde szerint.