4. RÉSZ.

Elizeusnak öt jeles csudatételei.

Egy asszony pedig a próféták fijainak feleségeik közzűl kiálta Elizeushoz, mondván: A te szolgád az én férjem megholt; te pedig tudod, hogy a te szolgád az Urat féli vala: Eljött pedig az a kinek adós vagyok, hogy * elvigye mindkét gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.

2. Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mond meg nékem mi vagyon házadban? Monda az: semmi nincsen a te szolgálóleányod házában, hanem csak egy kosró * olaj.

3. Akkor monda: Menj el, kérj ottkin minden te szomszédidtól üres edényeket, keveset ne kérj.

4. És menj bé és zárkozzál bé magad a te fijaiddal egybe: és tölts az olajból, mindenik edénybe, és a melly megtelik, tétesd el onnét.

5. Elméne azért ő tőle, és bézárkózék maga az ő fijaival egyetembe; azok viszik vala néki az edényeket, ő maga pedig csak tölrti vala.

6. Lőn pedig mikor megtöltötte volna azokat az edényeket, monda az ő fijának: Hozz mégis valami edényt ide. Felele az: Nincsen több edény; és ottan megálla az olaj.

7. Akkor elméne az, és megmondá az Isten emberének, ő pedig monda: Menj el, add el az olajt, és fizess meg annak, a kinek adós vagy: te pedig és a te fijaid éljetek a maradékával.

8. Lőn annakfelette, hogy egy némelly napon, mikor általmenne Elizeus * Súnembe, ott vala egy főasszony, melly kényszeriiíté őtet, hogy nála ennék kenyeret

9. És monda az asszony a férjének; Ímé most vettem eszembe, hogy az az Isten embere, ki szüntelen ezen jár által, * szent ember.

10. Csináljunk, * kérlek, egy kicsiny felházat, és szerezzünk abba ágyat és asztalt, széket és gyetyatartót: hogy mikor hozzánk jövénd, hadd térjen abba a házba.

11. Egy néminemű napon azért oda méne, és megszálla a felházban, és megnyugovék ott.

12. És monda Géházinak az ő szolgájának: Hívd ide hozzám ezt a * Súnamitist. Előhívá azért azt, és az eleibe álla.

13. (Megmondotta vala pedig néki: Mond meg néki: ímé nagy szorgalmatossággal szolgálsz nékünk; mit kívánsz, hogy cselekedjem veled? Vagyon é valami ügyed a Király előtt, vagy a seregnek Hadnagya előtt, hogy szóljak éretted? Monda az: Az én nemzetségem között békességgel lakom.

14. Monda Elizeus: Mit kívánsz tehát, hogy cselekedjem veled? Felele Géházi: Bizonyára fija nincsen néki, és az ő férje vén ember.

15. Mikor ezt mondotta volna: Hívd ide; oda hívá, és megálla az ajtóban.

16. És monda Elizeus: Esztendő ekkorra, ha élsz, fiad lészen. És * monda az: Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak.

17. Megterhesüle azért az asszony, és fiat szüle abban az időben,mellyet megmondott vala Elizeus.

18. És felnevelkedék a gyermek. Egy némelly napon pedig, mikor kiment volna az ő attyához az aratókhoz:

19. Monda az ő attyának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda az ő attya a szolgának: Vidd el őtet az annyához.

20.Ki mikor felvette volna őtet. vivé az ő annyához; és az annyának ölében üle mind délig; és azután meghala.

21. Akkor felméne az asszony, és az Isten emberének * ágyára tevé őtet, és az ajtót bézárván kijöve onnét.

22. És előhivatá az ő férjét és monda: Kérlek, engedj nékem egyet a szolgák közzűl, és egy szamárt, hadd menjek el hamar az Isten  * emberéhez., és majd megtérek.

23. És az monda: Miért mégy ő hozzá, ha majd új hónak innepe nincsen, sem Szombat? Felele az: Légy békességes szívvel.

24. Megnyergelé azért a szamárt, és monda a szolgának: Eredj elől, és menj hamarsággal: meg ne állj én érettem, hogy felüljek, hanem ha mondándom néked.

25. Elmevén ezért, juta az Isten emberéhez a Kármel * hegyére. És mikor meglátta volna őtet az Isten embere távol, monda Géházinak az ő szolgájának: Ímé a Súnamitis ez!

26. Most azért fuss, kérlek, eleibe, és kérd meg tőle, ha vagyon é békességben, mind ő, mind az ő férje, és mind az ő gyermeke. Monda az: Békességben van.

27. Juta pedig az Isten emberéhez a hegyre, és megragadá az ő lábait. És Géházi oda méne, hogy elüzné őtet: de monda az Isten embere: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az ő szíve; és az Úr eltitkolta tőlem, és nem  * jelentette meg nékem.

28. És monda az: Valyon én * kértem é fiat az én uramtól? Nemde nem mondám é néked: Ne csalj meg engemet?

29. És monda Elizeus Géházinak: Övezd fel derekadat, és vegyed kezedbe az én pálczámat és menj el: ha kit elő találsz, * ne köszönj néki, ne felelj, és az én pálczámat tegyed a gyermek orczájára.

30. De monda a gyermeknek annya: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé őtet.

31. Géházi pedig előttök elment vala, és a pálczát a gyermeknek orczájára tette vala, de nem szólott és nem hallott vala a gyermek. Annakokáért vissztére eleibe megmondá néki, mondván: Nem támada fel a gyermek.

32. Bémene pedig Elizeus a házba, és ímé a gyermek halva fekszik vala az ő * ágyán.

33. És mikor bément volna, bézárlá az ajtót magára * és a gyermekre; és könyörge az Úrnak.

34. És az ágyra felhágván, a * gyermekre borúla, és az ő száját a gyermek szájára tevé. szemeit szemeire, kezeit kezeire, és elterjede a gyermeken,és megmelegedék a gyermeknek teste.

35. És tőle elfordulván alá s fel mjár vala a házban, azután felmenvén ismét elterjeszté magát rajta: osztán a gyermek prüsszente vagy hétszer és felnyitá az ő szemeit.

36. Akkor szólítá Géházit, és monda: Hivd ide a Súnamitist; és oda hívá azt: és mikor oda ment volna, monda: Vidd el a te fijada.

37. Ki mikor bément volna, lábához esék és leborúla a földre; és az ő fiját fogván, kiméne.

38. Azután megtére Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az országban, és a Próféták fijai ő vele * laknak vala. És monda az ő szolgájának: Szerezz egy nagy fazekat és főzz valami pépet a Próféták fijainak.

39. Kiméne azért egy mezőre, hogy paréjt szedne. És találkozék vadszőlőre, és arról tele szedé az ő ruháját sártökkel; azután haza jövén megmetélé a pépes fazékba; mert nem tudják vala mi legyen.

40. Feladák azutána a férjfiaknak, hogy ennének. Lőn pedig mikor ennének abból a pépből, kiáltának és mondának: Halálos méreg vagyon a fazékban, Isten embere! és nem ehetének benne.

41. Ő pedig monda: Hozzatok valami lisztet ide; és belé veté * azt a fazékba, és monda: Add fel immár a népnek, hadd egyenek; és nem vala semmi gonosz ártalmasság a fazékban.

42. Jöve pedig egy férjfiú Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének első zsengék kenyereit, húsz árpakenyereket, és valami megzsendült gabonafejeket, és monda: Add a népnek, hogy egyék meg.

43. Felele az ő szolgája: Miért adnám ezt száz ember eleibe? Monda ismét: Add a népnek hadd egyenek; mert ezt mondja az Úr: Esznek * és meg is marad benne.

44. Eleikbe adá azért és evének: meg is marada benne az Úrnak * beszéde szerint.