3. RÉSZ.
Elizeus a Moáb ellen indult három Királyokat csudatétellel
bátorítja.
Jórám * pedig Akhábnak # fija kezde uralkodni Izráelen Samariában,
Jósafátnak a Júdabeli Királynak tizennyolczadik esztendejében, és uralkodék tizenkét esztendeig.
2. És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt: de nem annyira,
mint az ő attya és annya: mert elrontá a Baálnak * képét mellyet az ő attya
csinált vala.
3. De mindazáltal követé Jéroboámnak Nébát * fijának bűneit, ki
vétekbe ejtette vala az Izráelt; és el nem távozék azoktól.
4. Mésának pedig a Moáb Királyának nagy sok barma vala, és ád vala
adóba az oz Királyának százezer bárányt és százezer kost, mind gaypjastól.
5. Lőn pedig, mikor megholt volna Akháb, elszakada a Moáb * Királya
az Izráel Királyától.
6. Kiméne azért a napon Jórám Király Samáriából és megszámlálá az
egész Izráelt.
7. Elméne pedig és külde
követeket Jósafáthoz a Júdabeli Királyhoz, kik ezt mondanák néki: A Moáb
Királya * elszakadt tőlem; eljössz é velem a Moáb ellen a hadba? Felele:
Felmegyek, úgy én, mint te: úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovaim,
minta a te lovaid.
8. És monda: Melly úton menjünk fel? Felele: Az Edom pusztájának
útán.
9. Elmene azért az Izráel Királya és a Júda Királya , és az Edom Királya: és mikor kerengettek
volna az úton hét napig; nem lőn a tábornak vize, sem a velek való
barmoknak. *
10. És monda az Izráel Királya: Jaj, jaj; mert az Úr hívta egybe a
három Királyt, hnogy a Moáb kezébe adja őket.
11.És monda Jósafát: Vagyon é itt az Úrnak Prófétája, hogy tanácsot
kérdjünk az által az Úrtól? Felele egy az Izráel Királyának szolgái közzűl, és
monda: itt vagyon Elizeus * Sáfátnak fija, ki Illyésnek vizet tölt vala
kezeire.
12. És monda Jósafát:
vagyon annál az Úrnak # beszéde. Alámenének azért hozzá az Izráel
Királya és Jósafát, és az Edom Királya
13. És monda Elizeus az Izráel Királyának: Mi gondom vagyon nékem
veled? Menj el a te atyádnak és anyádnak * Prófétáihoz. És monda néki az Izráel
Királya: Ne hozd elő azokat; mert az Úr öszvegyüjtötte e három Királyokat, hogy
Moábnak kezébe adja őket.
14. Monda pedig Elizeus: Él a seregeknek Ura, ki előtt állok,
hogyha Jósafátnak a Júda Királyának személyét nem nézném, téged nem * néznélek,
reád sem tekintenék
15. Most azért hozzatok nékem egy éneklőt; és mikor énekelne előtte
az éneklő, az Úrnak Lelke lőn ő rajta.
16. És monda: Ezt mondja az Úr: Csinálj e patakban sok árkokat;
17. Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok semmi szelet, esőt sem
láttok: de mindazáltal e patak megtelik vízzel, honnét ihattok mind ti, mind a
ti nyájatok és barmaitok.
18. Kevés pedig még ez az Úrnak szemei előtt, hanem a Moábot is *
kezetekbe adja.
19. És megvertek minden kulcsos várost, és minden szép várost, és
minden jótermő fákat levagdaltok, és minden kútfőket bétöltötök: és minden jó
szántóföldet béhánytok kövekkel.
20. Lőn pedig reggel, * mikor áldozatot szoktak tenni, ímé vizek
jőnek vala Edomnak útáról, és megtelék a föld vízzel
21. Hallván pedig az egész Moáb, hogy feljöttek volna a Királyok ő
ellenek vívni: egybegyülének mindnyájan, kik fegyvert köthetnek vala fel, és
megállanak az ő tartományoknak határán.
22. És felkelének reggel, mikor a nap feljött volna a vizekre, és
láták a Moábiták, hogy ő ellenekbe az a víz veresellenék, mint a vér.
23. És mondának: Vér ez! megvívtak a Királyok egymással, és megölte
kiki az ő felebarátját! Siess azért most a prédára óh Moáb!
24. És mikor az Izráel táborához jutatottak volna; feltámadának az
Izráeliták, és megverék a * Moábitákat, és megfutamodának előttök; és megverék
a Moábitákat még az ő tartomáynokban is.
25. És városaikat leronták, és ajó szántóföldekre kiki mind követ *
hánya, és bétölték a mezőt kövekkel, és minden kútfőket bédugának, és minden
jótermő fákat levágának úgyannyira hogy csak a Kir- Harésetnek kőfalait hagyák
fenn: körülvevék pedig azt a parittyások, és azt is megverék.
26. Látván pedig a Moáb Királya, hogy meggyőzettetnék a viadalban,
maga mellé vőn hétszáz fegyvert fogható férjfiakat, hogy az Edom Királyára
rohanna, de nem lehete.
27. Vevé azért az ő elsőszülött fiját, ki ő helyette uralkodandó
vala, és égőáldozatul megáldozá * a kőfalon. Melly dolgon az Izráel népe igen
megháborodék: annakokáért elmenének és
megtérének az ő földökbe.