2. RÉSZ.

Illyés az égbe ragadtatik; palástját és lelkét Elizeusnak hagyja; ki is csudákat kezd tenni.

És lőn  mikor az Úr Illyést fel akarná vinni a szélvesz által mennyekbe, elméne Illyés és * Elizéus Gilgálból.

2. Akkor monda Illyés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engemet. Monda pedig Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Alámenének azért Béthelbe.

3. Akkor kijövének a Próféták fijai, kik Béthelben valának Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.

4. Monda néki ismét Illyés: Elizeus maradj itt kérlek: mert az Úr engemet Jérikhóba küldött. * Ő felele: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Elmenének azért Jérikhóba.

5. A Próféták fijai pedig, kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod é, , hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És monda: Én is tudom, hallgassatok.

6. Monda ezután néki Illyés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engemet a Jordán mellé küldött. Ő felele: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Elmenének azért mindketten.7.

7. Őtven férjfiak pedig a Próféták fijai közzűl utánnok menvén, messze ellenekbe megállának, mikor ők ketten állanának a Jordán mellett.

8. És fogá Illyés az ő palástját és öszvetűré, és megüté azzal a vizet; * és kétfelé válék: akkor általlmenének mindketten szárazon.

9. Mikor pedig általmentek volna, monda illyés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, minekelőtte tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen kérlek a te benned való lélek kettős mértéke én rajtam.

10. Ő monda: Nehéz dolgot kérél; ha meglátándaz engemet, mikor tőled elragadtatom, meglészen a mit kérsz: ha pedig meg nem látándaz, nem lészen meg.

11. Lőn azért, mikor mennének, és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal egybe, elválasztá őket egymástól. És felméne * Illyés a szélvészben az égbe.

12. Elizeus pedig ezt látván kiált vala: Édes atyám, édes atyám! * Izráelnek mind szekerei, mint lovagjai! És nem látá őtet többé. Annakutánna ragadá az ő maga eltözetit és két részre szakasztá azokat.

13. És felvevé az Illyés palástját, melly róla leesett vala, és visszatére, és megálla a Jordánnak partján.

14. És vevé az Illyés palástját, melly róla leesett vala, és azzal megüté * a vizet, és monda: Hol vagyon az Ollyésnek Ura Istene? És mikor ő is megütötte volna a vizet, kétfelé válik, és általmáne Elizeus.

15. Látván pedig őtet ellenbe a Próféták fijai, kik Jérikhóban valának, mondának: Az Illyés lelke * megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének néki, és meghajták magokat ő előtte a földig:

16. És mondának néki: Ímé most vagynak a te szolgáiddal ötven erős férjfiak, menjenek el, kérlek, és keressétek meg a te uradat; netalán az Úrnak Lelke ragadta el őtet, és letette őtet valamellyik hegyen vagy völgyön. És monda: Ne küldjetek.

17. És kénszeríték őtet és mikor gondolkodott volna róla, végezetre monda: Küldjetek el. És elküldék az ötven férjfiakat, és harmadnapig keresvén nem találák őtet.

18. És mikor megtértek volna ő hozzá, (ő pedig Jérikhóban lakik vala,) monda nékik: Nem monndotta vala é meg néktek, hogy el ne menjetek.

19. Mondának pedig városbeli férjfiak Elizeusnak: 0mé e város jó lakhely volna, a mint látja az én Uram; de a víz igen ártalmas, és hamar el halnak itt az emberek.

20. És monda: Hozzatok nékem egy új csészét, és vessetek sót belé. És elhozák néki.

21. Kimenvén pedig a kúfőre, bele veté a sót * és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik azután azokból halál, sem a földnek pustulása.

22. És egésségesekké lőnnek a vizek mind e mai napig. Elizeusnak beszéde szerint, mellyet szólott vala.

23. Felméne annakokáért  onnét Béthelbe; és mikor ő az úton felmenne: apró gyermekek jövének ki a városból, kik őtet csúfolják vala, ezt mondván: Jöjj fel kopazs, jöjj fel kopasz!

24. És hátratekintvén és meglátván őket, megátkozá őket az Úrnak nevében: az erdőből azért  két * nősténymedvék kijövén, elszaggatának közzűlök negyvenkét gyermeket.

25. És elmene onnét a Kármel * hegyére, és onnét tére Samariába.