17. RÉSZ.

Illyés jövendöli Akhábnak a szárazságot: tápláltatik a hollóktól, azután a Sareptai özvegyasszonytól, kinek fiját feltámasztja.

Monda pedig Thesbites Illyés (a Gileádban lakozók közzűl való) Akhábnak: Él az Izráelnek Ura Istene, ki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, * sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.

2. És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:

3. Menj el innét te, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, melly a Jordán vizének ellenében vagyon;

4. És a patakból lészen néked italod! a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy ott tápláljanak téged.

5. Elméne azért és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; élméne mondom, és leüle a Kérith patakja mellett, melly a Jordán vizének ellenében vala.

6. És a hollók * visznek vala néki kenyeret és húst mind reggel, mind estve, és iszik vala a patakból.

7. És lőn néhány nap mulva, hogy megszáradna a patak: mert nem lészen vala eső a földre.

8. Lőn azért az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:

9. Kelj fel, menj el Sareptába, melly Sídonhoz tartozó és légy ott: ímé, megparancsoltam egy * özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged.

10. Ki felkelvén elméne Sáreptába, és juta a város kapuhához. Ímé pedig vala ott egy özvegyasszony ki fát szedeget vala, és előszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.

11. Melly elméne hogy hozna. Visszaszólítván pedig őtet, monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben nékem.

12. Az pedig monda: Él a te Urad Istened, hogy nincsen nékem sült kenyerem, hanem egy teljes marok lisztecském vagyon a vékámban, és egy kevés olajom a korósban és ímé valami fát szedegetek, hogy elmenjek és megkészítsem azt magamnak és az én fijamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.

13. Monda pedig néki Illyés: Ne félj, menj el, s cselekedjél a te beszéded szerint: de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide nékem; magadnak pedig és a te fiadnak süss azután:

14. Mert azt mondja az Izráel Ura Istene, hogy sem a vékabeli liszt, sem a korsóbeli olaj * el nem fogy addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére.

15. Elméne azért, és az Illyés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, és mind az ő háznépe naponknét.

16. A vékabeli liszt el nem * fogya, sem pedig a korsóbeli olaj el nem fogya az Úrnak beszéde szerint, mellyet szólott vala Illyés által.

17. Lőn pedig ezek után, megbetegedék a ház gazdassszonyának fija, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy lélekzetet sem vehetne.

18. Monda azért Illyésnek: Mit vétettem ellened Istennek embere? E végre jöttél é hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat és az én fiam meghaljon?

19. És monda néki: Hozd ide a te fijadat. És ő elvevé azt az ő kebeléből, és felvivé a felházba, mellyben ő lakik vala, és az ő ágyára letevé azt.

20. Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram Istenem, azt az özvegyet is kinél én lakom megnyomorítottad é, az ő fiját megölvén?

21. És leborúla háromszor a * gyermekre, és kiálta az Úrhoz, mondván: Én Uram Istenem, kérlek, térjen meg a gyermek lelke ő belé!

22. És meghallgatá az Úr Illyésnek szavát; és megtére a gyermekbe a lélek és megélede.

23. És felvevén Illyés a gyermeket, alávivé őtet a felházból és adá őtet az ő annyának, és monda Illyés: Lássad, él a te fijad!

24. És monda az asszony Illyésnek: Most veszem eszembe, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak * beszéde, melly a te szádban vagyon, igazság.