17. RÉSZ.
Illyés jövendöli Akhábnak a szárazságot: tápláltatik a hollóktól,
azután a Sareptai özvegyasszonytól, kinek fiját feltámasztja.
Monda pedig Thesbites Illyés (a Gileádban lakozók közzűl való)
Akhábnak: Él az Izráelnek Ura Istene, ki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem
harmat, * sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.
2. És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:
3. Menj el innét te, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a
Kérith patakja mellett, melly a Jordán vizének ellenében vagyon;
4. És a patakból lészen néked italod! a hollóknak pedig
megparancsoltam, hogy ott tápláljanak téged.
5. Elméne azért és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; élméne
mondom, és leüle a Kérith patakja mellett, melly a Jordán vizének ellenében
vala.
6. És a hollók * visznek vala néki kenyeret és húst mind reggel,
mind estve, és iszik vala a patakból.
7. És lőn néhány nap mulva, hogy megszáradna a patak: mert nem
lészen vala eső a földre.
8. Lőn azért az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:
9. Kelj fel, menj el Sareptába, melly Sídonhoz tartozó és légy ott:
ímé, megparancsoltam egy * özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged.
10. Ki felkelvén elméne Sáreptába, és juta a város kapuhához. Ímé
pedig vala ott egy özvegyasszony ki fát szedeget vala, és előszólítván azt,
monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.
11. Melly elméne hogy hozna. Visszaszólítván pedig őtet, monda
néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben nékem.
12. Az pedig monda: Él a te Urad Istened, hogy nincsen nékem sült
kenyerem, hanem egy teljes marok lisztecském vagyon a vékámban, és egy kevés
olajom a korósban és ímé valami fát szedegetek, hogy elmenjek és megkészítsem
azt magamnak és az én fijamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.
13. Monda pedig néki Illyés: Ne félj, menj el, s cselekedjél a te
beszéded szerint: de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és
hozd ide nékem; magadnak pedig és a te fiadnak süss azután:
14. Mert azt mondja az Izráel Ura Istene, hogy sem a vékabeli
liszt, sem a korsóbeli olaj * el nem fogy addig, míg az Úr esőt ád a földnek
színére.
15. Elméne azért, és az Illyés beszéde szerint cselekedék, és evék
mind ő, és mind az ő háznépe naponknét.
16. A vékabeli liszt el nem * fogya, sem pedig a korsóbeli olaj el
nem fogya az Úrnak beszéde szerint, mellyet szólott vala Illyés által.
17. Lőn pedig ezek után, megbetegedék a ház gazdassszonyának fija,
és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy lélekzetet sem vehetne.
18. Monda azért Illyésnek: Mit vétettem ellened Istennek embere? E
végre jöttél é hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat és az én fiam
meghaljon?
19. És monda néki: Hozd ide a te fijadat. És ő elvevé azt az ő
kebeléből, és felvivé a felházba, mellyben ő lakik vala, és az ő ágyára letevé
azt.
20. Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram Istenem, azt az
özvegyet is kinél én lakom megnyomorítottad é, az ő fiját megölvén?
21. És leborúla háromszor a * gyermekre, és kiálta az Úrhoz,
mondván: Én Uram Istenem, kérlek, térjen meg a gyermek lelke ő belé!
22. És meghallgatá az Úr Illyésnek szavát; és megtére a gyermekbe a
lélek és megélede.
23. És felvevén Illyés a gyermeket, alávivé őtet a felházból és adá
őtet az ő annyának, és monda Illyés: Lássad, él a te fijad!
24. És monda az asszony Illyésnek: Most veszem eszembe, hogy te
Isten embere vagy, és hogy az Úrnak * beszéde, melly a te szádban vagyon,
igazság.