13. RÉSZ.

Bétheli oltár ellen jövendőlő Próféa: Jéroboám kinyujtott karjának megszáradása.

Ímé pedig az Istennek embere * jöve Júdából Béthelbe, az Úrnak beszédével; Jéroboám pedig áll vala az oltár mellett, hogy jóillattal áldoznék.

2. És kiálta az oltár ellen az Úrnak beszédével, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az Úr: Ímé egy fiú születik a Dávid házából, kinek neve lészen Jósiás, ki * megáldozza rajtad a kápolnákhoz való Papokat, kik jóillatot szereznek most te rajtad, és az emberek tetemeit is megégetik rajtad.

3. És ugyanazon napon csudát tőn, mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta legyen ezt: Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, melly rajta vagyon.

4. Lőn pedig mikor meghallotta volna a Király az Isten emberének beszédét, mellyet kiáltott vala az oltár ellen Béthelben, kinyujtá Jéroboám az ő kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg őtet. És megszárada az ő keze, mellyet kinyujtott vala ellene, és nem vonhatá bé magához a kezét.

5. Az oltár annakfelette meghasada és kiomlana a hamu az oltárról a jegy * szerint, mellyet tett vala az Isten embere az Úrnak beszéde által.

6. Szóla azért a Király, és monda az Isten emberének: Könyörögj * a te Uradnak Istenednek és imádkozzál érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött volna az Isten embere az Úrnak, hozzá hajla a Királynak keze, és ollyan lőn mint az előtt.

7. Akkor szóla a Király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, azután megajándékozlak.

8. És monda az Isten embere a Királynak: Ha a te házadnak felét nékem * adnád is, nem mennék el veled és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen:

9. Mert így parancsolt az Úr nékem az ő beszéda által, mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, mellyen elmenéndesz.

10. Elméne azért más úton, és tére meg azon az úton, mellyen Béthelbe ment vala.

11.Egy vén próféta * lakik vala pedig Béthelben, kinek fija elméne, és megbeszélé az ő attyának mind azt a dolgot, mellyet cselekedett vala az Isten embere Béthelben, és a beszuédeket mellyeket szólott vala a Királynak; és megbeszélék azokat az ő attyoknak.

12. Akkor mondana nékik az ő attyok: Melly úton ment el? és megmutaták néki az ő fijai az útat, mellyen elment vala az Isten embere, ki Júdából jött vala.

13. És monda az ő fijainak: Nyergeljétek meg nékem a szamárt; kik megnyergelék néki a szamárt, és felüle reá.

14. És elméne az Isten embere után, s megtalálá őtet ülvén egy cserfa alatt, és monda néki: Te vagy é amaz Isten embere, ki Júdából * jöttél? És monda: Én vagyok.

15. Akkor monda néki: Jere haza velem, és egyél kenyeret.

16. És felele az: Nem mehetek vissza veled, bé sem mehetek veled; nem eszem kenyerte, vizet sem iszom veled e helyen.

17. Mert meg vagyon nékem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne * egyél kenyeret, vizet se iygál ott, és ne térj azon az úton vissza, mellyen oda menéndesz.

18. Felele az néki: Én is Próféta vagyok mint szinte te, és nékem az Angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őtet veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És e képen hazuda néki.

19. Megtére azért vele, és kenyeret evék az ő házában, és vizet ivék.

20. Mikor pedig ők asztalnál ülnének; lőn az Úrnak beszéde a Prófétához, a ki őtet visszahozta vala.

21. És kiáltá az Isten emberének, a ki Júdából jött vala, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhoghy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad * a parancsolatot, mellyet néked a te Urad Istened parancsolt vala.

22. Hanem megtértél, és kenyeret ettél és vizet ittál a helyen, melly felől azt mondotta vala néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik * a te tsted a te atyáidnak koporsójokban.

23. És lőn minekutánna ett volna kenyeret, és ivott volna; megnyergelé néki a szamárt, tudniillik a Prófétának, a kit visszahozott vala.

24. Mikor azért elment volna; egy oroszlán találá őtet az úton, melly megölé * őtet; és az ő teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind az oroszlán, a holttest mellett állanak vala.

25. És ímé a férjfiak, kik azon elmennek vala, megláták azt a holttestet, hogy fekszik vala az úton, és az oroszlánt, a ki mellette áll vala; és elmenvén megbeszélék a városban, mellyben a vén Próféta * lakik vala.

26. Mellyet mikor meghallotta volna az a Próféta, a ki visszahozta vala őtet az útról, monda: Az Isten embere az, ki engedetlen volt az Úr * szájának; ezokáért adta az Úr őtet azoroszlánnak, és az rontotta egybe, és ölte meg őtet, az Úrnak beszéde szerint, mellyet szólott vala néki.

27. Szóla annakfelette az ő fijainak, mondván: Nyegeljétek meg nekem a szamárt. És megnyergelék.

28. Ki mikor elment volna, megtalálá a holttestet, hogy az úton feküdnék, és mind a szamárt, mind az oroszlánt, kik a holttest mellett állanak vala; nem evék az oroszlán a testben, a szamárt sem sérté meg.

29. És felvevé a Próféta az Isten emberének testét, és feltevé azt a szamárra, és visszahozza azt, és béméne a vén Próféta a városba, hogy ott siratná és eltemetné őtet.

30. És bétevé annak holttestét a maga koporsójába, és siraták őtet, mondván: Ah szerelmes * atyámfia!

31. Minekutánna pedig eltemette volna őtet, szóla az ő fijainak e képen: Mikor meghalándok, e koporsóba temessetek engemet, mellybe az Isten embere temettetett; az én tetemimet tegyétek az ő tetemei mellé.

32. Mert bételjesedik az, a mit kiáltott az Úrnak beszédével, mind az oltár ellen, melly Béthelben vagyon, mind a magas helyeken való házak * ellen, mellyek Samariának városaiban vagynak.

33. E meglévén, ugyan nem tére meg Jéroboám * az ő gonosz utáról: hanem ismét Papokat rendele a nép közzűl a magas helyeken való kápolnákba; és a ki néki tetszik, azt választja vala, hogy lenne a magas helyeken való kápolnáknak Papja.

34. És e dolog ada okot Jéroboám házának büntetésére, hogy kigyomláltatnék és * eltöröltetnék a föld színéről.