2. RÉSZ.

Dávid maga halála előtt oktatja Salamont: Salamonnak kemény országlása.

Elközelgete pedig Dávidnak ideje, hogy meghalna, és parancsola Salamonnak az ő fijának, ezt mondván?

2. Én elmegyek az egész * földnek után: erősödjél meg , és légy ember.

3. És őrizd meg a te Uradnak Istenednek őrizetit, hogy az ő útain járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatit, és ítéleteit, s bizonyságtételit, a mint meg vagyon írva * a Mózes törvényében;hogy előmented legyen mindenekben, a mellyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz;

4. Hogy megteljesítse az Úr az ő beszédét, mellyet szólott nékem, mondván: Ha megőrizéndik * a te fijaid az ő útjokat, járván én előttem tökéletességgel, teljes szívek szerint és teljes lelkek szerint; ezt mondván mondom soha el nem fogy a férjfiú néked az Izráelnek királyiszékiből.

5. Azt is jól tudod, mit cselekedett én rajtam Joáb Sérujának fija, azaz mit cselekedett az Izráel népének két Főhadnagyival, Abnerrel * Nérnek fijával , és Amasával # Jéternek fijával, kiket megöle, hadakozáshoz illenmdő vért ontván békességnek idején, és mi módon helyheztette a hadakoozáshoz, és az ő lábán való saruban.

6. Cselekedjél azért a te bölcsességed szerint; és ne engedd hogy megőszülvén, békességgel * menjen a koporsóba.

7. A Gileádbeli Barzillainak * fijaival pedig cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalodnál való vendégek között: mert hasonlóképen előmbe jövén cselekedték én velem, mikor Absolon előtt a te atyádfia előtt futnék.

8. Annakfelette, ímé veled vagyon * Sémei Gérának a Bahurimbeli Jémini fijának fija, ki igen megszidalmaza engemet az napon, mellyen Mahanáimba megyek vala: mindazáltal mivelhogy ő előmbe alájöve a Jordánhoz, # megesküdtem néki az Úrra, ezt mondván: Nem öllek meg téged fegyverrel.

9. De büntetés nélkül * őtet ne hagyjad, és mivelhogy eszes férjfiú vagy, tudod mit kelljen cselekedned vele, hogy az ő vénségét vérrel bocsássad a koporsóba.

10. Azután meghala Dávid az ő attyaival, és eltemetteték Dávidnak * városában.

11. Az idő pedig , mellyben uralkodék Dávid Izráelben, negyven esztendőt teszen: Hebronban uralkodék * hét esztendeig, Jerusálemben pedig uralkodik harminczhárom esztendeig.

12. Salamon azért üle Dávidnak az ő attyának királyiszékibe, és megerősödék * az a királyi birodalma felette igen.

13. Méne pedig Adonia * Haggitnak fija Bethsabéhoz a Salamon annyához, és az monda: Békességes é s te jöveteled? Ki felele: Békességes.

14. Annakfelette monda: Valami beszédem vagyon nékem veled. Monda az: Szólj.

15. Akkor monda Adónia: Te tudod, hogy enyím vala az ország * és az egész Izráel reám néz vala, hogy én uralkodjam: de elvéteték az ország tőlem, és lőn az én atyámfiáé: mert az Úrtól adattaték néki.

16. Most pedig egy kérést kérek tőled, ne hagyjad hiába kérésemet. Monda az néki: Mond meg, mit akarsz.

17. És monda: Szólj, kérlek, Salamon Királynak; (mert a te kérésedet meg nem veti), hogy adja nékem a Súnemből való Abiságot feleségűl. *

18. Felele Bethsabé: Jól vagyon, és szólok melletted a Királynak.

19. Méne azért Bethsabé Salamon Királyhoz, hogy szólana néki Adónia felől; és felkele a Király, és meghajtván magát előtte, leüle királyiszékibe¸és széket tétete a Király az ő annya alá, ki üle néki jobbkeze felől,

20.És monda Bethsabé: Egy kis kérést kérek én tőled, ne hagyjad hijába kérésemet. És monda néki a Király: Kérj édes anyám: mert nem hagyom hijába kérésedet.

21. Monda ő: Adassék a Súnem városból való Abiság Adóniának * a te atyádfiának feleségül.

22. Akkor felele Salamon Király és monda az ő annyának: De miért kéred te a Súnámbeli Abiságot Adóniának: Kérjed néki inkább az országot is; mert ő nékem bátyám; de ő vele egyetért Abjátár Pap * és Joáb, Sérujának fija.

23. És megesküvék Salamon Király az Úrra, mondván: Ezt cselekedje velem az Isten, és ennél is nagyobbat, hogy az ő életének * ellene szólotta Adónia ezt a beszédet.

24. Most annakokáért él az Úr ki megerősített engemet, és ültetett engemet az én atyámnak Dávidnak királyiszékibe, és ki házat * szerzett nékem, miképen megmondotta volt: Ma megöletik Adónia.

25. Elküldé azért Salamon Király Benáját, Jójadának fiját, ki levágá * őtet és meghala.

26. Abjátár Papnak pedig monda a Király: Menj el Anathótba a te jószágodba; mert halálnak fija vagy; de ma téged meg nem öletlek, mivelhogy hordoztad az Úr Istnnek ládáját Dávid előtt az én atyám előtt: mivelhogy az én atyámnak minden nyomorúságaiban # részes voltál. *

27. És kiűzé Salamon Abjátár Papot, hogy ne lenne * az Úrnak papja, hogy bételjesitené az Úrnak beszédét, mellyet szólott vala az Éli # háza felől Silóban.

28. Eljuta pedig ez a hír Joábhoz, (mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha az előtt nem hajlott vala Absolonhoz) és elfuta Joáb az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait.

29. Hirré adák pedig Salamon Királynak, ezt mondván: Joáb * az Úrnak sátorához futott, és imé az oltár # mellett vagyon. És elküldé Salamon Benáját, Jójadának fiját, mondván: Menj el, vágd le őtet.

30. Elméne azért Benája az Úrnak sátorához, és monda néki: Ezt mondja a Király: Jöjj ki; Kinek felele Joáb: Semmiképen nem megyek, hanem inkább itt halok meg. És megvivé Benája a Királynak e dolgot mondván: Így szólott Joáb és így felelt nékem.

31. És monda néki a Király: Cselekedjél úgy a mint szólott: vágd le őtet, * azután temesed el, és vedd el az ártatlan vért, mellyet kiontott # Joáb, én rólam és az atyámnak házáról.

32. És az Úr fejére fordítja az ártatlan vért, mivelhogy két férjfiakra nálánál igazabbakra és jobbakra támada, és megölé őket fegyverrel, és az én atyám Dávid nem tudja vala; tudniillik Nérnek fiját az Izráel seregének hadnagyát és Amasát, # Jéternek fiját, Júda vitézeinek Hadnagyát. *

33.Ezeknek azért vérek * Joábnak fejére tér, és az ő magvának fejére mind örökké; Dávidnak pedig és az magvának, és az ő házának és királyiszékének békessége legyen az Úrtól mind örökké.

34. Felméne azért Benája Jójadának fija és reá rohanván megölé őtet; és eltemetteték az ő házában a pusztában.

35. Rendelé pedig a Király Benáját, Jójadának fiját ő * helyette a sereg előtt hadnaggyá, és Sádok # Papot rendelé a Király Abjátár helyett.

36. Annakutánna elkülde a Király és magához hivatá Sémeit, * és monda néki: Épits házat magadnak Jérusálemben, és lajál ott; és onnét ne menj ki se ide, se tova;

37. Mert valamelly nap kimenéndesz, és által menéndesz a Kedron patakján, bizonnyal tudjad, hogy meg kell halnod, a te véred lészen tennen fejeden.

38. És monda Sémei a Királynak: Tetszik nékem e beszéd: a miképen szólott az én uram a Király, a képen cselekszik a te szolgád; és sok * ideig lakék Sémei Jérusálemben.

39. Lőn pedig három esztendő mulva, elszökének két szolgái Sémeinek * Ákishoz Maakénak fijához, a Gáthbeli Királyhoz, és hírré adák Sémeinek mondván: Ímé a te szolgáid Gáthban vagynak.

40. És felkelvén Sémei, megnergelé szamarát, és elméne Gáthba Ákishoz, hogy megkeresné az ő szolgáit: elméne Sémei és meghozá szolgáit Gáthból.

41. Hírré adák pedig Salamonnak, hogy elment volna Sémei Jérusálemből Gáthba és haza jött volna.

42. Akkor elkülde a Király, és magához hívatá Sémeit, és monda néki: Nemde nem esküvéssel kénszerítettelek é téged az Úrra, és bizonyságot tettem néked, ezt mondván: Valamelly napon kimenéndesz * s ide s tova menéndesz, bizonnyal tudjad hogy meghalsz, és azt mondád nékem: Tetszik e beszéd, megértettem.

43. Miért nem őrizéd meg ezokáért az Úr előtt való esküvést, és a parancsolatot, mellyet néked parancsoltam?

44. Monda annakfelette a Király Sémeinek: Te tudod mind azt a * gonoszságot, mellyről a te szíved bizonyság, mellyet atyámmal Dáviddal cselekedtél: az Úr azért mind azt a gonoszságot fejedre fordította.

45. Salamon Király pedig áldott lészen; és Dávidnak királyiszéke lészen állandó az Úr előtt mind örökké.

46. Parancsola annakokáért a Király Benájának a Jójada fijának, ki elméne és levágá Sémeit és meghala. És az ország megerősödék a Salamon kezében. *