A KIRÁLYOKRÓL.

ÍRT ELSŐ KÖNYV.

1. RÉSZ.

A Királyságra vágyó Adóniának szándéka haszontalan: mert Salamon lészen Királlyá.

Dávid Király pedig megvénhedett es megidősödött vala; és őtet bétakarják vala leplekkel, de meg nem melegülhet vala.

2. És mondának néki az ő szolgái: Keressenek az én uramnak a Királynak egy szűz leányt, ki legyen a Király körűl, és őtet táplálja és háljon te melletted, hogy melegedjék meg az én uram a Király.

3. Keresének annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban; és találák a Súnem * városából való # Abiságot, kit hozának a Királyhoz.

4. A leány pedig igen szép vala, és a Királyt táplálja vala és szolgál vala néki: a Király pedig nem esméré őtet.

5. Adónia pedig * Haggitnak fija felfuvalkodék, ezt mondván: Én uralkodom Dávid holta után és szerze magának szekereket, lovakat, és ötven előtte járó férjfiakat.

6. És nem szomorítá meg őtet az ő attya életének idejében, ezt mondván: Miért cselekedtél igy? Ez is pedig igen szép személy vala, és őtet Haggit szülte vala Dávidnak Absolon * után.

7. És szóla Jóábbal * Sérujának fijával, és Abjátár Pappal, kik az Adónia pártját tartják vala.

8. Sádók Pap pedig és Bénája * Jójadának fija, és Nátán # Próféta, és Sémei, és Réhi, és az erős férjfiak, kik Dáviddal valának, nem állottak vala Adónia mellé.

9. Áldozék pedig Adónia juhokkal és ökrökkel, és egyéb kövér barmokkal a Zohélet kőszikla meleltt, melly a Rógel forrása * mellett vala: és vendégekké hívá minden ő attyafitá, a Király fijait és minden Júdabeli férjfiakat, a Király szolgáit;

10. De Nátán Prófétát és Benáját, és amaz erős * vitézeket, és Salamont az ő attyafiát nem hívá el.

11. Szóla annakokáért Nátán * Bethsabénak a Salamon annyánakilyenképen: Nem hallottad é, hog Adónia,Haggitnak fija uralkodik, és a mi urunk Dávid nem tudja?

12. Most azért jövel és tanácsot adok néked és ezáltal szabadítsd meg mind a te életednek, mind a te fijadnak Salamonnak életét.

13. Eredj, menj bé Dávid Királyhoz, és mond ezt néki: Édes uram Király, nemde nem * megesküdtél é a te szolgálóleányodnak illyenképen: Salamon a te fijad uralkodik én utánnam, és ő ül az én királyiszékembe? miért uralkodik hát Adónia?

14. És imémikor még a Királlyal ott szólanál te, én is bémegyek utánnad, és véghezviszem a te beszédidet.

15. Béméne annakokáért Bethsabé a Királyhoz a kamarába, (a Király pedig igen megvénhedett vala), hol a Súnemből való Abiság * szolgál vala a Királynak.

16. Fejet hajta azért Bethsabé, és meghajtá magát a Királynak. És monda a Király: Mit kívánsz.

17. Felelle néki Bethsabé: Édes uram, te megesküdtél * a te Urad Istenedre szolgálóleányodnak illyenképen: # Salamon a te fijad uralkodik én utánnam, és ő ül az én kisrályiszékembe.

18. És ímé most Adónia uralkodik: te pedig most azt nem tudod uram Király!

19. Mert áldozott ökrökkel, és nagy sok kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a Királynak * minden fijait és Abjátár Papot, és Joábot a seregnek Hadnagyát; Salamont pedig a te szolgádat el nem hívta.

20. Te pedig, édes uram Király, tudod, hogy az egész Izráel népének szemei reád néznek, hogy megjelentsed nékik, kicsoda fog ülni az én uramnak a Királynak székében ő utánna.

21. Másképen e lészen: mikor az én uram a Király elaluszik az ő attyaival, és és az én fijam Salamon bűnösök lészünk.

22. Ímé pedig mikor még a Királlyal szólana, Nátán Próféta érkezék. *

23. És megjelenték a Királynak, mondván: Itt vagyon Nátán Próféta. És bémenvén a Király eleibe, meghajtá magát, a Király előtt arczal a földre leborúlván.

24. És monda Nátán: Uram Király te mondottad é ezt; Adónia uralkodik én utánnam, és ő ül az én királyiszékembe?

25. Mert aláment ma, és áldozott ökrökkel és kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a Királynak minden fijait, és a seregnek * Hadnagyait és Abjátár Papot: és ímé ők esznek és isznak ő előtte, és immár azt kiáltották: Éljen Adónia Király!

26. Engemet * pedig , ki a te szolgád vagyok, és Sádok Papot, és Benáját a Jójada fiját, és Salamont a te szuolgádat el nem hívta.

27. Avagy az én uramtól a Királytól lett é ez a dolog, hogy nem adtad tudtára a te szolgádnak, kicsoda fogna ülni az én uramnak a Királynak székiben az ő holta után?

28. És felelvén Dávid Király, monda:Hívjátok hozzám Bethsabét. Ki bémenvén a Király eleibe, megálla a Király előtt.

29. És megesküvék a Király mondván: Él az Úr, ki megszabadította az én lelkemet minden nyomorúságból.

30. Hogy miképen megesküdtem * néked az Izráelnek Urára Istenére, ezt mondván, hogy a te fijad Salamon uralkodnék én utánnam: azonképen ő ül az én királyiszékemben én hellyettem, mellyet ma véghez viszek.

31. És fejet hajta Bethsabé aaarczal a földre leborúlván, és magát meghajtván a Király előtt, monda: Éljen az én uram Dávid Király mind örökké!

32. Azután monda Dávid Király: Hívjátok hozzám Sádók * Papot és Nátán Prófétát, és Benáját # Jójadának fiját: kik a Király eleibe bémenének.

33. És monda nékik a Király: Vegyétek mellétek a ti uratoknak szolgáit és ültessétek Salamont az én fiamat öszvéremre, és vigyétek alá őtet Gihonra;

34. És kenje őtet ott Sádok Pap és Nátán Próféta Izráelnek Királyává; annakutánna kürtöljetek és kiáltsátok: * Éljen Salamon Király!

35. És jöjjetek fel onnét ő utánna: és eljövén üljön az én királyiszékembe, és ő uralkodjék én hellyettem: mert immár meghagytam néki, hogy ő legyen Fejedelme mind Izráelnek s mind Júdának

36. Felele pedig Benája * Jójadának fija a Királynak, és monda: Ámen! Így szóljona az én uramnak a Királynak Ura Istene.

37. A miképen vele volt az Úr az én urammal a Királlyal: azonképen vele legyen Salamonnal is, és magasztalja feljebb az ő királyiszékét az én uramnak Dávid Királynak királyiszékénél.

38. Aláméne azért Sádok Pap és Nátán Próféta és Benája, Jójadának fija, a Kereteusok is és a * Peleteusok, és felülteték Salamon a Dávid Király öszvérére és alávivék őtet Gihon mellé.

39. Vőn annakfelette Sádok * Pap egy szaru olajt az Úr sátorából, és megkené Salamont; # azután kürtölének, és az egész nép ezt kiáltá: Éljen Salamon Király!

40. És feljöve az egész nép utánna, és a nép sipol vala és örül vala felette igen: annyira, hogy a föld is megrepedne az ő szavok miatt.

41. Meghallván pedig * Adónia, és mind a vele való hívatalos vendégek, minekutánna a lakodalmat elvégezték volna. Joáb is meghallván a kürtölés szavát, monda: Valyon miért vagyon e megháborodott városnak szava.

42. Mikor pedig még ő szólana, ímé Jónathán, * az Abjátár Pap fija érkezék, kinek monda Adónia: Jöjj bé; mert erős férjfiú vagy, és jó hírt mondasz.

43. Felelvén pedig Jónathán, monda Adóniának: Bizonyára a mi urunk Dávid Király Salamont tette Királlyá:

44. És elküldötte ő vele Sádok Papot a Király, és Nátán Prófétáát, és Benáját Jójadának * fiját, a Kereteusokat is és Peleteusokat, és őtet a Király öszvérére ülteték.

45. Annakfelette Királlyá kenték őtet Sádok * Pap és Nátán Próféta Gihonnál, és feljöttek onnét örülvén, és megzendült a város: Ez a szó mellyet hallottatok.

46. És immár bé is ült Salamon az országnak királyiszékibe;

47. Sőt még a Király szolgái is bémenének, hogy megáldják a mi urunkat Dávid Királyt, mondván: Tegye az Isten Salamon nevét híresebbé * a te nevednél, és magasztalja feljebb az ő székit a te székednél. És meghajtá magát a Király az ágyon.

48. És eképen szóla a Király: Áldott Izráelnek Ura Istene, ki adott e mai napon ollyat, ki szemeim láttára helyettem ülne királyiszékemben.

49. Akkor megrettenének, és felkelének mindnyájan a hivatalosok, kik Adóniával valának, és kiki mind dolgára méne.

50. Továbbá Adónia Salamontól való féltében felkele, és elmenvén megfogá az oltárnak * szarvait.

51. Hírré adák pedig Salamonnak illyen szókkal: Ímé Adónia Salamon Királytól való féltében megfogta az oltárnak szarvait, ezt mondván: Esküdjék meg ma nékem Salamon Király, hogy meg nem öli az ő szolgáját fegyverrel.

52. És monda Salamon: Ha jámbor lészen, egy hajszál * fejéről le nem esik a földre; ha pedig gonoszság találtatik ő benne, # meg kell halnia.

53. Elkülde azért Salamon Király, és elhozák őtet az oltártól: és eljövén meghajtá magát Salamon Király előtt; és monda Salamon Király: Menj el a te házadhoz.