24. RÉSZ.
Dávidnak sok népe hull el döghalállal.
Felgerjede pedig az Úrnak haragja az Izráel ellen, és * felindítá
Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg az Izráelt és a Júdát.
2. Monda azért Dávid Joábnak, az ő serege Fejedelmének: Menj el,
járd bé az Izráelnek minden nemzetségeit, * Dántól fogva mind Bersebáig, és
számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek számát.
3. És monda Joáb a Királynak: Sokasítsa meg az Úr a te Istened a
népet, a mennyi most * tegye száz annyivá, és lássák ezt az én uramnak a
Királynak szemei: de miért # akarja ezt az én uram a Király?
4. De hatalmasabb lőn a Királynak szava a Joábénál, és a több
Főemberekénél. Kiméne azért Joáb, és a több Hadnagyok a Király elől, hogy
megszámlálnák a népet az Izráelt.
5. És általkelének a Jordánon és tábort járának Aróer város *
mellett jobbkéz felől, Gád völgyében, nem messze Jáserhez.
6. Azután menének Gileádba, és a Hodsi alföldére: Innét menének a
Dán Jaán földére, és Sídon környékére.
7. Ezután menének Tírus erős városához, és a Hiveusoknak s
Kananeusoknak minden városaiba. Innét menének a Júdának dél felől való részére,
* Beersebába.
8. És mikor béjárták volna az egész földet, hazamenének
Jérusálembe, kilencz hónap és húsz nap mulva.
9. És béadá Joába a megszámlált népnek számát a Királynak: és vala
az Izráel népe nyolcszáz * ezer erős fegyverfogható férjfiak, és a Júda
nemzetsége vala ötszáz ezer férjfiú.
10. Minekutánna pedig Dávid a népet megszámlálta volna, megsebhedék
* az ő szíve, és monda Dávid az Úrnak: Igen végkeztem ebben a mit cselekedtem.
Azért most, óh Uram, ved el, kérlek a te szolgádnak álnokságát; mert felette
igen bolondúl cselekedtem!
11. És mikor felkelt volna reggel Dávid, szóla az Úr Gád *
Prófétának, ki Dávidnak jövendő mondója vala, ezt mondván:
12. Menj el és szólj Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három * dolgot
adok elődbe, válaszd el egyiket magadnak ezek közzűl a mellyiket akarod, hogy
cselekedjem veled.
13. Elméne azért Gál Dávidhoz, és tudtára adá néki, és monda néki:
Akarod é, hogy hét esztendeig való éhség szálljon földedre? Vagy hogy három
hónapig ellenségeid előtt bujdossál, és ellenséged kergesen téged? Vagy hogy
harmadnapig döghalál legyen földeden? Azért most gondold meg, és lásd meg
misoda választ vigyek annak, a ki engemet * elküldött.
14. És monda Dávid Gádnak: Mindenfelől elég keserűségem vagyon
nékem; de inkább, kérlek, hadd essünk az Úr kezébe; mert az ő irgalmassági *
nagyok: és ne essem ember kézébe.
15. Bocsáta annakokáért az Úr döghalált az Izráelre, reggeltől
fogva az * elrendelt ideig, és meghalának a nép közzűl Dántól fogva #
Beersebáig, hetvenezer férjfiak.
16. És mikor felemelte volna kezét az Angyal Jerusálem ellen is,
hogy azt is elpusztítaná, megszáná * az Úr a veszedelmet, és monda az
Angyalnak, ki a népet öli vala: Elég immár, hagyd el. Az Úrnak Angyala pedig
vala a Jebuzeus # Arauna csűre mellett.
17. És szóla Dávid az Úrnak, mikor látta volna az Angyalt, ki a
népet vágja vala, és monda: Ímé én * vétkeztem, és én cselekdtem hamisságot,
ezek pedig ollyanok mind a bárányok, mit vétettek? Kérlek, inkább forduljona te
kezed ellenem, és az én atyámnak háznépe ellen.
18. Méne azért Gád * Dávidhoz azon napon, és monda néki: Eredj menj
el, és rakass oltárt az Úrnak a Jebuzeus Araunának szérűjén.
19. És elméne Dávid Gádnak beszéde szerint, a mint az Úr
megparancsolta vala.
20. És feltekintvén Arauna, látá hogy * a Király az ő szolgáival
egybe ő hozzá menne: és kimenvén eleibe a Királynak, # fejet hajta Arauna,
arczal a föld felé hajolván.
21. És monda Arauna: Mi az oka, hogy a Király az én uram az ő
szolgájához jő? Felele Dávid: Azért hogy megvegyem tőled e szérűt, hogy ezen
oltárt építsek * az Úrnak és megszünjék a népen való ostor.
22. Monda Arauna Dávidnak: Vegye el bátor az én Uram a Király, és
áldozzéka mint szinte tetszik néki. Ímhól az ökrök az áldozatra: és a boronák,
és az ökrökhöz való szerszámok legyenek fa helyett.
23. Azért mindent Arauna * Király a Királynak da, és monda Arauna a
Királynak: A te Urad Istened engeszteltessék meg általad.
24. Monda pedig a Király Araunának: Semmiképen nem veszem el; hanem
ugyan árron veszem meg tőled; és nem akarok az Úrnak az én Istenemnek ingyen
való áldozatot áldozni. - Megvevé azért Dávid azt a szérűt, és az * ökröket
ötven ezüst sikluson.
25. És oltárt * épite ott Dávid az Úrnak és áldozék egészen
megégetett és engesztelő áldozattal; # és megkegyelmeze az Úr a földnek, és
megszünék a csapás az Izráelen.