24. RÉSZ.

Dávidnak sok népe hull el döghalállal.

Felgerjede pedig az Úrnak haragja az Izráel ellen, és * felindítá Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg az Izráelt és a Júdát.

2. Monda azért Dávid Joábnak, az ő serege Fejedelmének: Menj el, járd bé az Izráelnek minden nemzetségeit, * Dántól fogva mind Bersebáig, és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek számát.

3. És monda Joáb a Királynak: Sokasítsa meg az Úr a te Istened a népet, a mennyi most * tegye száz annyivá, és lássák ezt az én uramnak a Királynak szemei: de miért # akarja ezt az én uram a Király?

4. De hatalmasabb lőn a Királynak szava a Joábénál, és a több Főemberekénél. Kiméne azért Joáb, és a több Hadnagyok a Király elől, hogy megszámlálnák a népet az Izráelt.

5. És általkelének a Jordánon és tábort járának Aróer város * mellett jobbkéz felől, Gád völgyében, nem messze Jáserhez.

6. Azután menének Gileádba, és a Hodsi alföldére: Innét menének a Dán Jaán földére, és Sídon környékére.

7. Ezután menének Tírus erős városához, és a Hiveusoknak s Kananeusoknak minden városaiba. Innét menének a Júdának dél felől való részére, * Beersebába.

8. És mikor béjárták volna az egész földet, hazamenének Jérusálembe, kilencz hónap és húsz nap mulva.

9. És béadá Joába a megszámlált népnek számát a Királynak: és vala az Izráel népe nyolcszáz * ezer erős fegyverfogható férjfiak, és a Júda nemzetsége vala ötszáz ezer férjfiú.

10. Minekutánna pedig Dávid a népet megszámlálta volna, megsebhedék * az ő szíve, és monda Dávid az Úrnak: Igen végkeztem ebben a mit cselekedtem. Azért most, óh Uram, ved el, kérlek a te szolgádnak álnokságát; mert felette igen bolondúl cselekedtem!

11. És mikor felkelt volna reggel Dávid, szóla az Úr Gád * Prófétának, ki Dávidnak jövendő mondója vala, ezt mondván:

12. Menj el és szólj Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három * dolgot adok elődbe, válaszd el egyiket magadnak ezek közzűl a mellyiket akarod, hogy cselekedjem veled.

13. Elméne azért Gál Dávidhoz, és tudtára adá néki, és monda néki: Akarod é, hogy hét esztendeig való éhség szálljon földedre? Vagy hogy három hónapig ellenségeid előtt bujdossál, és ellenséged kergesen téged? Vagy hogy harmadnapig döghalál legyen földeden? Azért most gondold meg, és lásd meg misoda választ vigyek annak, a ki engemet * elküldött.

14. És monda Dávid Gádnak: Mindenfelől elég keserűségem vagyon nékem; de inkább, kérlek, hadd essünk az Úr kezébe; mert az ő irgalmassági * nagyok: és ne essem ember kézébe.

15. Bocsáta annakokáért az Úr döghalált az Izráelre, reggeltől fogva az * elrendelt ideig, és meghalának a nép közzűl Dántól fogva # Beersebáig, hetvenezer férjfiak.

16. És mikor felemelte volna kezét az Angyal Jerusálem ellen is, hogy azt is elpusztítaná, megszáná * az Úr a veszedelmet, és monda az Angyalnak, ki a népet öli vala: Elég immár, hagyd el. Az Úrnak Angyala pedig vala a Jebuzeus # Arauna csűre mellett.

17. És szóla Dávid az Úrnak, mikor látta volna az Angyalt, ki a népet vágja vala, és monda: Ímé én * vétkeztem, és én cselekdtem hamisságot, ezek pedig ollyanok mind a bárányok, mit vétettek? Kérlek, inkább forduljona te kezed ellenem, és az én atyámnak háznépe ellen.

18. Méne azért Gád * Dávidhoz azon napon, és monda néki: Eredj menj el, és rakass oltárt az Úrnak a Jebuzeus Araunának szérűjén.

19. És elméne Dávid Gádnak beszéde szerint, a mint az Úr megparancsolta vala.

20. És feltekintvén Arauna, látá hogy * a Király az ő szolgáival egybe ő hozzá menne: és kimenvén eleibe a Királynak, # fejet hajta Arauna, arczal a föld felé hajolván.

21. És monda Arauna: Mi az oka, hogy a Király az én uram az ő szolgájához jő? Felele Dávid: Azért hogy megvegyem tőled e szérűt, hogy ezen oltárt építsek * az Úrnak és megszünjék a népen való ostor.

22. Monda Arauna Dávidnak: Vegye el bátor az én Uram a Király, és áldozzéka mint szinte tetszik néki. Ímhól az ökrök az áldozatra: és a boronák, és az ökrökhöz való szerszámok legyenek fa helyett.

23. Azért mindent Arauna * Király a Királynak da, és monda Arauna a Királynak: A te Urad Istened engeszteltessék meg általad.

24. Monda pedig a Király Araunának: Semmiképen nem veszem el; hanem ugyan árron veszem meg tőled; és nem akarok az Úrnak az én Istenemnek ingyen való áldozatot áldozni. - Megvevé azért Dávid azt a szérűt, és az * ökröket ötven ezüst sikluson.

25. És oltárt * épite ott Dávid az Úrnak és áldozék egészen megégetett és engesztelő áldozattal; # és megkegyelmeze az Úr a földnek, és megszünék a csapás az Izráelen.