12. RÉSZ.

Megfeddi Nátán Dávidot a paráznaságért és gyilkosságért: penitencziát tart Dávid.

Eéküldé azért az Úr Dávidhoz * Nátán Prófétát, ki bémenvén hozzá, monda néki: Két ember vagyon egy városban, egyik gazdag, a másik szegény.

2. A gazdagnak * felette sok juhai és ökrei valának:

3. A szegénynek * pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, kit vett vala és kit ő feltartott vala: és magával éa az ő gyermekeivel mind együtt nevelkedett vala fel, az ő falatjából eszik vala, és az ő poharából iszik vala, és az ő kebelében aluszik vala, és néki ollyan vala mintegy leánya.

4. Mikor pedig útonjáró vendége jutott volna a gazdagnak: szána az ő ökrei és juhai közzűl hozatni, hogy a vendégnek ételt készítene belőle, a ki hozzá ment vala, hanem elvevé a szegénytől az ő bárányát, és azt főzeté meg a vendégnek, a ki hozzá ment vaka.

5. Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fija az az ember, ki azt cselekedte.

6. A bárányért pedig négy * annyit kell adn, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett.

7. És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az * az ember, Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene: Én # kentelek fel téged, hogy Király lennél Izráelen, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből.

8. És néked adtam a te urad * házát, és a te uradnak feleségeit a te kebekedbe; ennekfelette néked adtam az Izráelnek és Júdának házát: és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked.

9. Miért vetetted meg * az Úrnak beszédét, olly dolgot cselekedvén, mekky utálatos ő előtte? Hitteus Uriást fegyverrel # ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül: magát pedig az Ammon fijainak fegyverekkel ölted meg.

10. Most azért a fegyver soha a te házadból ki nem szakad; mivelhogy megútáltál # engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged lenne. *

11. Ezt mondja az Úr: Ímé én ellened gonoszt támasztok a te házadból, * és szemed láttára feleségeidet elveszem, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel, ennek a napnak láttára.

12. Mert te titkon cselekedtél; de én azt cselekszem az egész Izráel előtt, és a nap előtt.

13. Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, hogy meg nem * halsz.

14. De mindazáltal, mivelhogy nyilvánvaló káromlásra okot adtál az Úr ellenségeinek e dolgoban: a te fijad is, * a ki lett néked, bizonnyal meghal.

15. Ezekután elméne Nátán az ő házához, és megveré * az Úr a gyermeket, mellyet az Uriás felesége szült vala Dávidnak: és megbetegedék.

16. És könyörge Dávid az Istennek a gyermekért, és böjtöle is Dávid, és házába bémenvén a földön hála és feküvék.

17. Felkelének azért az ő házában való öreg emberek, és menének ő hozzá, hogy fekvennék őtet a földről: de nem akará, és nem is evék ő velek kenyeret.

18. Hetednapra azért meghala * a gyermek, és nem merik vala Dávid szolgái néki megmondani, hogy megholt volna a gyermek: mert ezt mondják vala: Ím még mikor a gyermek élne, szólottunk néki, és meg sem hallotta szónkat; hogy merjük azért megmondani néki, hogy megholt a gyermek, hogy magának nyavalyát szerezzen.

19. Látván pedig Dávid , hogy az ő szolgái suttognának, eszébe véve Dávid, hogy megholt volna a gyermek, és monda Dávid az ő szolgáinak: Meghala é a gyermek? Azok mondának: Megholt.

20. Felkelvén azért Dávid a földről, megmosdék és megkené magát, és más ruhát vőn reá, és béméne az Úr * házába, és imádkozék. Azután béméne a maga házába és étket kére, és kenyeret vivének eleibe és evék.

21. Akkor mondának az ő szolgái néki; Mi dolog lőn ez a mit míveltél? A gyermek míg éle, böjtölél és sírál: holott pedig immár megholt a gyermel, felkeltél és ettél kenyeret.

22. Monda őÉ Míg a gyermek élt, addig böjtöltem és sírtam; mert ezt mondottam? Ki tudja, * talán az Úr könyörűl rajtam, és megél a gyermek.

23. De most mivelhogy megholt, vakyon miért böjtölnék ? vakyon visszahozhatom é vele? Ln megyek ő * hozzá, de ő nem jő ide vissza én hozzám.

24. És megvígasztalá Dávid az ő feleségét Bethsabét, és béméne hozzá, és vele lőn, és fiat * szüle; és nevezés annak nevét Salamonnak, és az Úr szereté azt.

25. Mert megizenta vala Nátán Próféta által, és nevezé az ő nevét Jedidjának az Úrért.

26. Joáb pedig erősen vitatá * az Ammon fijainak városát Rabbát, és megvevé a királyi várost.

27. És követeket külde Dávidhoz Joáb, illyen követséggel: Hadakoztam Rabba ellen, és meg is vettem a városnak egyik részét, a hol a víz vagyon.

28. Most azért gyüjtsd egybe a népnek maradékát, és szállja táborba a város ellen, vedd meg azt, hogy valamiképen ha én veszem meg, az én nevem ne legyen dícséretben felőle.

29. Egybegyüjté azért Dávid mind az egész népet, és aláméne Rabba ellen, és víva ellene és megvevé azt.

30. Elhozá pedig az ő * Királyoknak koronáját annak fejéből; mellynek nehézsége vala egy tálentom arany, és drágakövekkel vala rakva, és lőn a Dávid fejében, és a városból felette sok nyereséget hoza ki.

31. A népet pedig, melly benne vala, kihozatá; és némellyet fürésszel * fürészeltete, némellyeket vasborona alá, némellyeket fejsze alá vetette, némellyeket mészkemenczébe hányata, és így cselekszik vala az Ammon fijainak minden városaikkal: haza méne azért Dávid és az egész nép Jérusálembe.