11. RÉSZ.

Dávid paráznasága és gyilkossága.

Lőn pedig, hogy mikor az esztendő fordulván, eljött volna az idő, mellyben a Királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ő szolgáit ő vele, és mind az egész Izráelt és elrablák * az Ammon fijait, és megszállák Rabba várost; Dávid pedig Jérusálemben hívalkodik vala

2. Történék pedig estvének ideje előtt, mikor felkölt volna Dávid az ágyából, és a királyi palota felett a folyosón sétálna: láta egy asszonyt a folyosóról, ki magát mossa vala; és az asszony igen szép tekintetű vala.

3. És elküldé Dávid és tudakozódék az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez é Bethsabé, Eliámnak leánya, Hitteus * Uriás felesége?

4. Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá őtet; ki béméne őhozzá, és vétkezék az asszonnyal, mikot az ő tisztátalanságából * megtisztult volna: és annakutánna visszaméne az ő házához.

5. Az asszony pedig eszébe vévén, hogy méhéba fogadott volna, elkülde és megizené Dávidnak illyen szóval: nehézkes vagyok!

6. Külde azért Dávid Joábhoz illyen követséggel: Küld haza hozzám Hitteus Uriást; és elküldé Joáb Uriást Dávidhoz.

7. Mikor pedig eljutott volna Uriás ő hozzá, megkérdé őtet Joábnak békessége felől, a népnek békessége felől és a hadnak békessége felől.

8. Monda ennekutánna Dávid Uriásnak; Menj a te házadhoz, és mosd meg * lábaidat; kimenvén pedig Uriás a Király házából, a Király ajándékot külde utánna.

9. De Uriás hála a Király házának ajtaja előtt, az ő urának minden szolgáival, és nem mene a maga házához.

10. Mellyet bémondanak Dávidnak illy szóval: Nem ment alá Uriás az ő házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél é te haza? mi azért az oka, hogy házadhoz alá nem mentél?

11. Felele Uriás Dávidnak:Az Isten ládája, * az Izráel és Júda nemzetsége sátorában vagyon; annakfelette az én uram Joáb, és az én uramnak szolgái a mező színén vagynak a táborban; és én hogy mennék bé az én házamba, hogy egyem és igyam, és feleségemmel háljak? Úgy élj te # és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem azt.

12. Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak. Megmarada azért Uriás Jérusálemben a napon és más napra kelve is.

13. Ennekutánna hívatá őtet Dávid, és ő vele evék és ivék, és megrészegíté őtet, és kiméne stve aludni az ő ágyára, az ő urának szolgáival együtt, de az ő házához nem ména elá.

14. Megviradván pedig, levelet ira * Dávid Joábnak, mellyet Uriástóé külde el.

15. Illyen módon írta pedig a levelet; Állitsátok Uriást legelől a keményebb harczon; és hátué fussatok el mellőle, hogy megölettessék és meghaljon.

16. Lőn azér, hogy mikor ostromlanád Joáb a várost, állatá Uriást arra a helyre, a hol tudja vala, hogy erős vitézek volnának.

17. Kijövén azért a városbeli nép, megharczolának Joábbal, és elhullának a nép közzűl, Dávid szolgái közzűl, és Hitteus Uriás is meghala.

18. Követet bocsáta zaért Joáb, és megizené Dávidnak a viadalnak minden rendit.

19.És meghagyá a követnek, mondván: Mikor elvégezed a beszédet a Királlyal, a harcznak minden módja felől.

20. Ha történik, hogy a Király megbúsúl és ezt kezdi mondani néked: Miért mentetek ollyan közel a városhoz harczolni? nem gondolhattátok é meg, hogy meghajígálnak a kőfalról?

21. Kicsoda ölte meg Abiméleket, Jérubésetnek fiját? nemde nem egy asszony üté á * agyon a kőfalról egy malomkő darabbal, és meghala Tébesben? Azért miért mentetek közel a kőfalhoz? Akkor mond meg: Hitteus Uriás is a te szolgád megholt.

22. Elméne azért a követ, ki mikor eljutott volna¸megbeszélé Dávidnak mindeneket, a mellyek felől küldötte volt őtet * Joáb.

23. És monda a több dolgok között a követ Dávidnak: Mikor mi ellenónk erős harczot tartván, a mezőre jöttek volna ki mi reánk azok az emberek; üzénk őket a kapuig;

24. De igen meghajigálának minket te szolgáid a hajítók a kőfalról, és megholtak egynéhányan a Király szolgái közzűl; és a te szolgád Hitteus Uriás * is megholt.

25. Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne kegyen ez felettéb ellened; mert a fegyver szinte úgy megemészt egyet, mint mást. Ne tágítsad azért a viadalt a város ellen, és rontsd el azt; a népe pedig biztassad.

26. Meghallá pedig Uriásnak felesége, hogy megholt volna Uriás az ő férje, és siratá az ő férjét.

27. És mikor a gyászolásnak ideje eltölt volna; érette külde Dávid és házába viteté őtet, és lőn néki felesége, és szüle néki egy fiat: és ellene * lőn az Úrnak, a mit Dávid cselekedett # vala.