10. RÉSZ.

Dávid megveri az Ammonitákat Joáb által.

Lőn pedig azután, meghala az Ammon fijainak * Királyok, és uralkodék helyette Hánon, az ő fija.

2. És monda Dávid: Irgalmasságot teszek Hánonnal, * Náhás fijával, miképen az ő attya is velem irgalmasságot tett: és hozzá külde Dávid, hogy vigsztslná őtet szolgái által az ő attya halála felől. Eljutának azért a Dávid szolgái az Ammon fijainak földökbe.

3. És mondának az Ammon fijainak Fejedelmei Hánonnak az ő uröknak: Vakyon s Dávid becsüli é ezzel előtted a te atyádat, hogy hozzád vígasztalókat küldött? Vakyon inkább nem azért küldötte é Dávid hozzá az ő szolgáit, hogy a várost megszemlélnék, és megkémlelnék és minden állapotját megvizsgálnák.

4. Fogatá azért Hánon a Dávid szolgáit, és szakáloknak felét elnyíreté, és ruháikat félben elmetszeté, tudniillik mind alfelekig, és elbocsátá őket.

5. Megizenék pedig ezt Dávidnak és eleikbe külde, (mert az emberek igen megcsúfoltattak vala) és ezt izené a Király: Maradjatok Jerikhóban mind addig, mignem megnevekedik a ti szakálotok; és úgy jöjjetek haza.

6. Látván pedig az Ammon fijai hogy nagy méltatlan dolgot cselekedtek volna a Dávid szolgáin, követeket küldenének az Ammon fijai, és megfogadák Síriában a Beth-Réhobbelieket, és azon SíriábanA Czóbeusokat, húsz ezer gyalogot; és a Maakának Királyától ezer embert, és Istóbtól is tizenkét ezer embert.

7. Mekkyet meghallván Dávid, elbocsátá Joábot, és minden erős seregét.

8. Lijövének azért az Ammon fijai, és leszállíták a hadat a kapu előtt, a Síriabeliek pedig, Czóba, Réhób, Istób és Maaka, külön a mezőben szállának.

9. Látván pedig * Joáb hogy mind elől, mind hátúl ellenség volna táborban, kiválogatá az Izráel népének színét, és sereget rendele a Siriabeliek ellen.

10. A népnek pedig maradékát bizá az ő öccsének Abisainak * kezébe, és sereget rendele az Ammon fijai ellen.

11. És monda: Ha erősebbek lesznek a Siriabeliek nálamnál: nékem segitséggel légy. Ha pedig az Ammon fijai náladnál hatalmasabbak lésznek, én megsegitlek és megszabadítlak.

12. Bátoritsd meg magadat, és emberkedjünk * a mi nemzetségünkért, és a mi Istenünknek városaiért; és az Úr cselekedjék úgy, a mint néki tetszik.

13. Elérkezék azért Joáb és az ő vele való sereg a Siriabeliek ellen az ütközetre, és elfutamodának ő előtte.

14. Látván pedig az Ammon fijai, hogy megfutamodtak volna a Siriabeliek; elfutamodának ők is Abisai előtt, és bészaladának a városba, és megtére Joáb az Ammon fijairól, és méne Jerusálembe.

15. Mikor pedig látták volna a Siriabeliek, hogy * megverettettek volna az Izráeltől; ismét egymást felgyüjték

16. És elkülde Hadadézer, és kihozá a Siriabelieket, kik a vízen túl valának, és jövének Héla városhoz: és Sobál, Hadadézernek Főhadnagya vala ő előttök.

17. Megizenék pedig Dávidnak, ki egybegyüjté az egész Izráelt, és általméne a Jordánon és jutának Hélámhoz; és sereget rendelének a Siriabeliek Dávid ellen, és megütközének vele.

18. Megfutamodék pedig a Siriabeliek serege az Izráel előtt; és levága * Dávid a Siriabelieken hétszáz szekeren való embert, és negyvenezer lovagot, Sobákot is a seregnek Főhadnagyát megölé; és ugyan ott meghala.

19. Mikor pedig látták volna mind a Királyok, Hadadézernek szolgái, hogy az Izráeltől megverettettek volna, frigyet vetének az Izráellel, és néki szolgálának; és nem merének többé a Siriabeliek kijőni segítségre az Ammon fijai mellett.