7. RÉSZ.
Dávid akar templomot építeni.
Lőn pedig, hogy mikor a Király az ő palotájában ülne és az Úr
mindenfelől békességet adott volna néki minden ellenségeitől:
2. Mona a Király Nátán Prófétának: Ímé lássad, * én czédrusfából
csinált palotában # lakom, az Istennek ládája pedig a sátor ## közepette
vagyon.
3. Monda pedig Nátán a Királynak: Valami a te szívedben vagyon,
menj elő benne, és vidd véghez, mert az Úr veled vagyon.
4. Ennekutánna pedig lőn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:
5. Menj el és mond meg az én szolgámnak Dávidnak: Ezt mondja az Úr:
Valyon s csinálsz é * nékem házat, hogy abban lakjam?
6. Mert én nem laktam semmi * házban, mind az időtől fogva is,
miolt kihoztam az Izráel fijait Égyiptomból, mind e mai npaig: hanem jártam
csak a sátorban és hajlékban.
7. És miden helyen valahol jártam az egész Izráel fijaival, valyon
s tettem é valami szót reá az Izráel fijai közzűl valamelly nemzetségnek, kinek
azt paransoltam volna, hogy legeltetné az én népemet az Izráelt, ezt mondván:
Mi oka hogy nékem czédrúsfából való házat nem építettek?
8. Most azért ezt mondjad az én szolgámnak Dávidnak: Ezt mondja a
Seregeknek Ura: Én hoztalak ki tégedet * a kunyhóból, mikor a juhok után
járnál, hogy lennél Hadnagy az én népemen az Izráelen:
9. És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kigyomláltam
minden * ellenségeidet előtted; és nagy hírt nevet szerzettem néked, mint a
nagy Fejedelmeknek hírek nevek, kik vagynak e földön.
10. Helyet is ezrzék pedig az én népemnek az Izráelnek, és ott
elplántálám őtet, és lakozik az ő helyében, és többé helyéből ki nem *
mozdíttatik: és nem fogják többé az Istentelen fiak nyomorganti őtet, mint #
annakelőtte.
11. És az időtől fogva, mellyben parancsoltam, * hgoy Bírák
lennének az én népem előtt az Izráel előtt, míg megnyugottak téged minden
ellenségeidtől. Ennek felette azt izeni néked az Úr: hogy csinál néked # házat
az Úr.
12. És mikor a te időd bételjesedik és elaluszol a te atyáiddal,
feltámasztom utánna a * te magodat, melly származik a te ágyékodból, és
megerősítem az ő oszágát.
13. Az fog templomot * éíteni az én Nevemnek, és megerősítem az ő
országának székit mind örökké.
14. Én lészek néki * attya, és ő lészen nékem fiam, ki mikor
gonoszúl cselekeszik, megfenyítem őtet emberi # vesszővel, és emberek fijainak
büntetésekkel;
15. Mindazáltal irgalmasságomat * meg nem vonom tőle, miképen
megvonám Saultól, a kit kivágék előtted.
16. És állandó lészen a te házad, és a te országod * mind örökké
tiéd lészen, és a te királyi széked erős lészen mind örökké.
17. Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán
Dáviddal.
18. Bémenvén azért Dávid Király, leüle az Úr előtt, és monda:
Micsoda * vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engemet
ennyire elővittél?
19. Mégis mindazáltal igen kicsinynek tetszett ez * néked, Uram
Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felől, messze # időre valókat: de
ez az embereknek törvények Uram Isten?
20. És mi szükség Dávidnak többet szólani néked, holott te jól *
esméred, Uram Isten, a te szolgádat?
21. A te igéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedeted mind
ezeket a nagy dolgokat, hogy * megjelentenéd a te szolgádnak.
22. Ennekokáért felmagasztaltattál Uram Isten: mert nincsen semmi *
ollyan mint te, és nincsen Isten kivüled, mind a szerint valamint mi füleinkkel
hallottuk.
23. Mellyik nép azért ollyan mind az egész földön, mint a te néped
* az Izráel? mellyért elment # volna az Isten, hogy megváltaná azt magának való
népűl, és magának nevet szerezne: és veletek nagyokat cselekednék, mellyek
csudálatosok lenének a te földedben, kiüzvén a te néped elől (mellyet
megszabadítottál Égyiptomból) a pogányokat és az ő isteneiket?
24. Merg megerősítetted magadnak a te népedet * az Izráelt, ki te
néped mind örökké és te voltál Uram nékik Istenek.
25. Mos annakokáért, Uram Iten, a mit szóltál * a te szolgád felől
és az ő háza felől, teljesítsd meg mind örökké; és cselekedjél úgy a mint
szólottál.
26. Hogy felmagasztaltassék a te neved mind örökké, illyen szókkal:
A seregeknek Ura, Istene az Izráelnek, és Dávidnak a te szolgádnak háza legyen
állandó te előtted.
27. Mert megjelentetted a te szolgádnak fülében, * óh Seregeknek
Ura, és Izráelnek Istene, # ezt mondván: Házat építek néked. Ennekokáért indítá
a te szolgád az ő szívét, hogy néked könyörgene illyen könyörgéssel.
28. Most azért óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te
beszéded * igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felől.)
29. Legyen a te jó akaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy
legyen előtted mind örökké; mert te szólottál Uram Isten, és a te áldásoddal
álassék meg a te szolgádnak háza mind örökké.