7. RÉSZ.

Dávid akar templomot építeni.

Lőn pedig, hogy mikor a Király az ő palotájában ülne és az Úr mindenfelől békességet adott volna néki minden ellenségeitől:

2. Mona a Király Nátán Prófétának: Ímé lássad, * én czédrusfából csinált palotában # lakom, az Istennek ládája pedig a sátor ## közepette vagyon.

3. Monda pedig Nátán a Királynak: Valami a te szívedben vagyon, menj elő benne, és vidd véghez, mert az Úr veled vagyon.

4. Ennekutánna pedig lőn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:

5. Menj el és mond meg az én szolgámnak Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Valyon s csinálsz é * nékem házat, hogy abban lakjam?

6. Mert én nem laktam semmi * házban, mind az időtől fogva is, miolt kihoztam az Izráel fijait Égyiptomból, mind e mai npaig: hanem jártam csak a sátorban és hajlékban.

7. És miden helyen valahol jártam az egész Izráel fijaival, valyon s tettem é valami szót reá az Izráel fijai közzűl valamelly nemzetségnek, kinek azt paransoltam volna, hogy legeltetné az én népemet az Izráelt, ezt mondván: Mi oka hogy nékem czédrúsfából való házat nem építettek?

8. Most azért ezt mondjad az én szolgámnak Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki tégedet * a kunyhóból, mikor a juhok után járnál, hogy lennél Hadnagy az én népemen az Izráelen:

9. És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kigyomláltam minden * ellenségeidet előtted; és nagy hírt nevet szerzettem néked, mint a nagy Fejedelmeknek hírek nevek, kik vagynak e földön.

10. Helyet is ezrzék pedig az én népemnek az Izráelnek, és ott elplántálám őtet, és lakozik az ő helyében, és többé helyéből ki nem * mozdíttatik: és nem fogják többé az Istentelen fiak nyomorganti őtet, mint # annakelőtte.

11. És az időtől fogva, mellyben parancsoltam, * hgoy Bírák lennének az én népem előtt az Izráel előtt, míg megnyugottak téged minden ellenségeidtől. Ennek felette azt izeni néked az Úr: hogy csinál néked # házat az Úr.

12. És mikor a te időd bételjesedik és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánna a * te magodat, melly származik a te ágyékodból, és megerősítem az ő oszágát.

13. Az fog templomot * éíteni az én Nevemnek, és megerősítem az ő országának székit mind örökké.

14. Én lészek néki * attya, és ő lészen nékem fiam, ki mikor gonoszúl cselekeszik, megfenyítem őtet emberi # vesszővel, és emberek fijainak büntetésekkel;

15. Mindazáltal irgalmasságomat * meg nem vonom tőle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék előtted.

16. És állandó lészen a te házad, és a te országod * mind örökké tiéd lészen, és a te királyi széked erős lészen mind örökké.

17. Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dáviddal.

18. Bémenvén azért Dávid Király, leüle az Úr előtt, és monda: Micsoda * vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engemet ennyire elővittél?

19. Mégis mindazáltal igen kicsinynek tetszett ez * néked, Uram Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felől, messze # időre valókat: de ez az embereknek törvények Uram Isten?

20. És mi szükség Dávidnak többet szólani néked, holott te jól * esméred, Uram Isten, a te szolgádat?

21. A te igéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedeted mind ezeket a nagy dolgokat, hogy * megjelentenéd a te szolgádnak.

22. Ennekokáért felmagasztaltattál Uram Isten: mert nincsen semmi * ollyan mint te, és nincsen Isten kivüled, mind a szerint valamint mi füleinkkel hallottuk.

23. Mellyik nép azért ollyan mind az egész földön, mint a te néped * az Izráel? mellyért elment # volna az Isten, hogy megváltaná azt magának való népűl, és magának nevet szerezne: és veletek nagyokat cselekednék, mellyek csudálatosok lenének a te földedben, kiüzvén a te néped elől (mellyet megszabadítottál Égyiptomból) a pogányokat és az ő isteneiket?

24. Merg megerősítetted magadnak a te népedet * az Izráelt, ki te néped mind örökké és te voltál Uram nékik Istenek.

25. Mos annakokáért, Uram Iten, a mit szóltál * a te szolgád felől és az ő háza felől, teljesítsd meg mind örökké; és cselekedjél úgy a mint szólottál.

26. Hogy felmagasztaltassék a te neved mind örökké, illyen szókkal: A seregeknek Ura, Istene az Izráelnek, és Dávidnak a te szolgádnak háza legyen állandó te előtted.

27. Mert megjelentetted a te szolgádnak fülében, * óh Seregeknek Ura, és Izráelnek Istene, # ezt mondván: Házat építek néked. Ennekokáért indítá a te szolgád az ő szívét, hogy néked könyörgene illyen könyörgéssel.

28. Most azért óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te beszéded * igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felől.)

29. Legyen a te jó akaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mind örökké; mert te szólottál Uram Isten, és a te áldásoddal álassék meg a te szolgádnak háza mind örökké.