5. RÉSZ.

Dávidnak boldog állapotja az ő országában s az egész Izráelen való uralkodása.

Eljövének * pedig Hebronba Dávidhoz az Izráelnek minden nemzetségei, és szólának illyenképen: Ímé mi te csontod és te tested vagyunk.

2. Mert ennek előtte is, mikor Saul uralkodnék rajtunk, te hordozod vala ki s bé az Izráelt, és az Úr azt mondotta néked: Te legelteted * az én népemet Izráelt, és te lészesz Hadnagy az Izráelen.

3. Eljövének azért az Izráelnek minden Vénei a Királyhoz Hebronba, és frigyet tőn velek Dávid Király Hebronban az Úr előtt, és Királylyá kenék Dávidot * az Izráelen.

4. Harmincz esztendős vala Dávid mikor utalkodni kezde, és negyven esztendeig uralkodék.

5. Hebronban uralkodék a Júda * nemzetségén hét esztendeig és hat hónapig: és Jérusálemben uralkodék harminczhárom esztendeig az egész Izráel és Júda nemzetségein.

6. Felméne pedig a Király és az ő népe Jérusálembe a Jébuzeusokhoz, * kik azt a földt lakják vala, és mondának Dávidnak illyen szóval: Nem jösz ide bé, hanem ha először levágod a vakokat és sántákat, mert csak azok is azt mondják: Nem jő ide bé Dávid.

7. Megvevé mindazáltal Dávid a Sion várát, és az immár a Dávid * városa.

8. Mert azt mondotta vala Dávid azon a napno: Valaki felhághat ama csatornához, és kezdéndi vágni a * Jébuzeusokat, és a sántákat és a vakokat, # kiket igen gyűlöl a Dávid lelke: Azt én Főhadnaggyá tészem, (mivelhogy a vakok és sánták mondották vala: Nem jő ide bé Dávid.)

9. És lakozék Dávid abban a * várban, és nevezé azt Dávid városának; és sok építést tőn Dávid a kerítésen belől széllyel.

10. És Dávid * feljebb-feljebb megyen vala naponként nevekedvén, és a Seregeknek Ura Istene vala ő vele.

11. Követeket külde pedig Hirám, * Tirusnak Királya Dávidhoz, és czédrusfákat is és ácsmestereket, és kőmíveseket, és épitének házat Dávidnak.

12. És eszébe vevé Dávid hogy megerősítette volna őtet az Úr az Izráelen való Királyságban, és hogy felmagasztalta vonla az ő birodalmát az ő népén az Izráelen.

13. Vőn pedig mégis magának * Dávid ágyasakat, és # feleségeket Jérusálemből, minekutánna Hebronból oda ment volna; és lőnek még Dávidnak fijai és leányai.

14. És ezek a neveik azoknak, a kik lettek Jérusálemben: * Sammua, Sóbáb, Nátán, Salamon,

15. Ibhár, Elisau, Néfeg, Jáfia,

16. Elisáma, Eljada, és Elifélet.

17. Mior meghallották volna pedig a Filiszteusok hogy Királlyá kenték volna Dávidot * az Izráelben; felkelének mind a Filiszteusok, hogy Dávidot megkeresnék; mellyet mgértvén Dávid, táborba szálla.

18. A Filiszteusok pedig elérkezének, és elszéledének a Réfaim völgyében.

19. Megkérdé azért Dávid az Urat illyen szóval: Elmenjek é a Filiszteusok ellen? kezembe adod é őket? * Felele az Úr Dávidnak: Menj el, mert kétség nélkűl kezedbe adom a Filiszteusokat.

20. Elérkezék azért Dávid Baál Perázimba, és megveré ott őket Dávid, és monda: Megoszlata az Úr az én ellenségimet előttem, mit a víz szokott eloszlani: azért nevezé azt a helyet Baál Perázimnak.

21. És ott hagyák az ő bálványaikat, mellyeket megégete * Dávid és az ő szolgái.

22. Azután is ismét feljövének a Filiszteusok, és elszéledének a Réfaim völgyében.

23. Megkérdé azért Dávid az urat ki ezt felelé: Ne menj most reájok; hanem hátúl kerüld meg, és hátúl vedd eleit a szederjfáknak ellenében.

24. És mikor a szederjfák tetején hallándasz valami indulásnak * doboságát, akkor indulj meg, mert akkor ki megyen te előtte az Úr, hogy megverje a Filiszteusok táborát.

25. És úgy cselekedék Dávid, a mint megparancsolta vala néki az Úr: és igen * vágá a Filiszteusokat, Gibeától fogva mind addig míg # Gázerbe mennél.