5. RÉSZ.
Dávidnak boldog állapotja az ő országában s az egész Izráelen való
uralkodása.
Eljövének * pedig Hebronba Dávidhoz az Izráelnek minden
nemzetségei, és szólának illyenképen: Ímé mi te csontod és te tested vagyunk.
2. Mert ennek előtte is, mikor Saul uralkodnék rajtunk, te hordozod
vala ki s bé az Izráelt, és az Úr azt mondotta néked: Te legelteted * az én
népemet Izráelt, és te lészesz Hadnagy az Izráelen.
3. Eljövének azért az Izráelnek minden Vénei a Királyhoz Hebronba,
és frigyet tőn velek Dávid Király Hebronban az Úr előtt, és Királylyá kenék
Dávidot * az Izráelen.
4. Harmincz esztendős vala Dávid mikor utalkodni kezde, és negyven
esztendeig uralkodék.
5. Hebronban uralkodék a Júda * nemzetségén hét esztendeig és hat
hónapig: és Jérusálemben uralkodék harminczhárom esztendeig az egész Izráel és
Júda nemzetségein.
6. Felméne pedig a Király és az ő népe Jérusálembe a Jébuzeusokhoz,
* kik azt a földt lakják vala, és mondának Dávidnak illyen szóval: Nem jösz ide
bé, hanem ha először levágod a vakokat és sántákat, mert csak azok is azt
mondják: Nem jő ide bé Dávid.
7. Megvevé mindazáltal Dávid a Sion várát, és az immár a Dávid *
városa.
8. Mert azt mondotta vala Dávid azon a napno: Valaki felhághat ama
csatornához, és kezdéndi vágni a * Jébuzeusokat, és a sántákat és a vakokat, #
kiket igen gyűlöl a Dávid lelke: Azt én Főhadnaggyá tészem, (mivelhogy a vakok
és sánták mondották vala: Nem jő ide bé Dávid.)
9. És lakozék Dávid abban a * várban, és nevezé azt Dávid
városának; és sok építést tőn Dávid a kerítésen belől széllyel.
10. És Dávid * feljebb-feljebb megyen vala naponként nevekedvén, és
a Seregeknek Ura Istene vala ő vele.
11. Követeket külde pedig Hirám, * Tirusnak Királya Dávidhoz, és
czédrusfákat is és ácsmestereket, és kőmíveseket, és épitének házat Dávidnak.
12. És eszébe vevé Dávid hogy megerősítette volna őtet az Úr az
Izráelen való Királyságban, és hogy felmagasztalta vonla az ő birodalmát az ő
népén az Izráelen.
13. Vőn pedig mégis magának * Dávid ágyasakat, és # feleségeket
Jérusálemből, minekutánna Hebronból oda ment volna; és lőnek még Dávidnak fijai
és leányai.
14. És ezek a neveik azoknak, a kik lettek Jérusálemben: * Sammua,
Sóbáb, Nátán, Salamon,
15. Ibhár, Elisau, Néfeg, Jáfia,
16. Elisáma, Eljada, és Elifélet.
17. Mior meghallották volna pedig a Filiszteusok hogy Királlyá
kenték volna Dávidot * az Izráelben; felkelének mind a Filiszteusok, hogy
Dávidot megkeresnék; mellyet mgértvén Dávid, táborba szálla.
18. A Filiszteusok pedig elérkezének, és elszéledének a Réfaim völgyében.
19. Megkérdé azért Dávid az Urat illyen szóval: Elmenjek é a
Filiszteusok ellen? kezembe adod é őket? * Felele az Úr Dávidnak: Menj el, mert
kétség nélkűl kezedbe adom a Filiszteusokat.
20. Elérkezék azért Dávid Baál Perázimba, és megveré ott őket
Dávid, és monda: Megoszlata az Úr az én ellenségimet előttem, mit a víz szokott
eloszlani: azért nevezé azt a helyet Baál Perázimnak.
21. És ott hagyák az ő bálványaikat, mellyeket megégete * Dávid és
az ő szolgái.
22. Azután is ismét feljövének a Filiszteusok, és elszéledének a
Réfaim völgyében.
23. Megkérdé azért Dávid az urat ki ezt felelé: Ne menj most
reájok; hanem hátúl kerüld meg, és hátúl vedd eleit a szederjfáknak ellenében.
24. És mikor a szederjfák tetején hallándasz valami indulásnak *
doboságát, akkor indulj meg, mert akkor ki megyen te előtte az Úr, hogy
megverje a Filiszteusok táborát.
25. És úgy cselekedék Dávid, a mint megparancsolta vala néki az Úr:
és igen * vágá a Filiszteusokat, Gibeától fogva mind addig míg # Gázerbe
mennél.