3. RÉSZ.

Abnernek Dávidhoz hűsége; halála.

Sok ideig való hadakozás lőn a Saul háznépe között, és a Dávid háznépe között. Dávi pedig mind feljebb-feljebb megyen vala és öregbedik vala ; a Saul háza pedig alább-alább száll vala és fogy vala.

2. Lőnek pedig Dávidnak fijai * Hebronban, kik között elsőszülött vala Ammon a # Jezréelből való Ahinoámtól;

3. A második pedig Kileáb, Kármelbeli Nábál feleségétől Abigáiltól való, és a harmadik * Absolon a Máákha fija ki a Gessurbeli Thalmai Király leánya vala;

4. És a negyedik * Adónia, Haggitnak fija, és az ötödik Sefátia Abitál fija.

5. A hatodik Ithreám, Eglától Dávid feleségétől való: ezek születtek Dávidnak Hebronban.

6. Lőn pedig, hogy mikor nagy visszavonás vona a Saul háznépe között és a Dávid háznépe között: Abner igen emberűl forgódik vala a Saul háznépe mellett.

7. Vala pedig Saulnak egy ágyasa, kinek neve vala * Rizpa, Ajának leánya, és monda Isbóset Abnernek: Miért mentél bé az én atyámnak ágyasához?

8. Felette igen megharaguvék azért Abner az Isbóset szaván, és monda: Nemde az ebek Fejedelme vagyok é én? avagy a Júda nemzetségéhez szakadtam é tőled? E mai napon nagy iragalmasságot * cselekedtem én a te atyádnak Saulnak házával, az ő attyafiaival és rokonságaival, és nem adtalak téged Dávidnak kezébe: és te mindazáltal mégis ez asszonynak álnokságos vétkét reám fogod most.

9. Bátor úgy cselekedjék Isten Abnerrel, és úgy adja előmenetelét, hogy az Úr a mint megesküdt * Dávidnak,én is a szerint cselekeszem # vele:

10. Hogy én elveszema birodalmat Saulnak házától, és megerősítem Dávidnak székit az Izráelen és a Júdán, Dántól * fogva mind Bersebáig.

11. És nem felelhtet semmit erre Abnernek; mivelhogy igen fél vala tőle.

12. Követeket külde azért Abner Dávidhoz maga képében illyen izenettel: Valyon s kié az ország? És a melly követek ezt mondanák: Tégy frigyet velünk, és ímé az én erőm is te melletted lészen, hogy az egész Izráelt hozzád hajtsam.

13. Kinek felele Dávid: Bátor én frigyet kötök veled. De mindazálta egyet kérek tőled, mondván: Addig az én színemet ne lássad, mígnem meghozod nékem * Mikált a Saul leányát, mior ide akarsz jőni hogy az én színemet lássad.

14. És követeket külde Dávid Isbósethez a Saul fijához, kik ezt mondanák: Add meg az én feleségemet Mikált, kit én száz * Filiszteus szemérem testének bőrével jegyezttem magamnak.

15. Elkülde azért Isbóset, és elvéteté őtet az ő férjétől Páltieltől, * Láis fijától.

16. Elméne azért ő vele az ő férje, sírva követvén őtet mind Bahurimig; és ott monda néki Abner: Eredj menj vissza: és haza tére.

17. Annakutánna Abner szóla az Izráel Véneinek, * mondván: Immár régtől fogva kívántátok Dávidot, hogy Királyotok legyen néktek:

18. Azért most immár vigyétek véghez: mert az Úr szólott Dávidnak ezt mondván: Az én szolgámnak Dávidnak keze által szabadítom meg az én népemet az Izráelt a Filiszteusok kezéből, és minden ellenségeinek kezekből.

19. Ennekfelette szóla Abner a Benjámin nemzetségével is, és azután elméne Abner, hogy megmondaná Dávidnak Hebronban, a mi tetszenék mind az Izráel népének, mnid pedig a Benjámin nemzetségének.

20. Mikor azért eljutott volna Abner Dávidhoz Hebronba, és ő vele együtt húsz ember, lakodalmat szerze Dávid Abnernek és a vele való embereknek.

21. Ennekutánna monda Abner Dávidnak: Felkelek én, és elmegyek, hogy az egészt gyüjtsem az én uram eleibe, a Király eleibe: kik frigyet kössenek te veled, és uralkodjál mindeneken szintén a mint szívednek tetszik. És visszabocsátá Dávid Abnert, és elméne békével.

22. És ímé a Dávid szolgái, és Joáb is, jőnek vala a táborból sok prédát hozván velek; és immár Abner nem vala Dáviddal Hebronban, mert haza bocsátotta vala őtet, és békével elment vala.

23. Joáb pedig és mind a sereg, melly ő vele vala, hogy megjutának, hírré adák e dolgot Joábnak, mondván: Ide jött vala Abner Nérnek fija a Királyhoz, és visszabocsátá őtet, és békével haza tére.

24. Béméne azért Joáb a Királyhz, és monda: Mit cselekedtél? Ímé Abner hozzá jött volt; miért bocsátád el őtet, és miért ment el?

25. Esméred é Abnert a Nér fiját? csak azért jött volt ide hagy megcsalhasson, és hogy megtudná kijövésedet és bémenésedet, és hogy minden eszébe venne, valamit cselekeszel.

26. És kimenvén Joáb Dávidtól, követeket külde Abner után, kik visszahozák őtet a Sira kútjától, melly dolgot Dávid nem tud vala.

27. Visszajöve azért Abner Hebronba, és félre szólítá őtet Joáb a kapu köözbe, mintha szeretettel akarna vele beszélni, és * általüté ott őtet az ötödik oldalcsontnál, és meghala Asáelnek, # a Joáb attyafiának véréért.

28. Melly dolgot minekutánna megtudott volna Dávid, monda: Ártatlan * vagyok én, és az én országom mind örökké az Úr előtt, Abnernek a Nér fijának vérétől.

29. Szálljon ez Joábnak * fejére, és az ő attyának egész háznépére; és ki ne szakadjon a Joáb házából a magtalan, a bélpoklos, az istápon járó, és a ki fegyver miatt vesszen, és a kenyér nélkűl szűkölködő.

30. Joáb azért és Abisai az ő attyafia megölék Abnert, mivelhogy megölte vala az ő attyokfiát Asáelt * Gibeonban a harczon.

31. Monda pedig Dávid Joábnak, és mind az egész népnek, melly vele vala: Szaggassátok meg * ruháitokat, és öltözzetek zsákba, és sírjatok Abner előtt! Dávid Király pedig megyen vala a koporsó után;

32. És eltemeték Abnert Hbronba. Akkor felkiálta a Király, és igen síra az Abner koporsóján, és mind az egész sokaság igen síra.

33. Azután is nagy zokogással siratá a Király Abnert, és monda: Nemde nem úgy holt é meg Abner, mint egy * bolond?

34. A te kezeid nem volta, megkötve, sem a te ábaid nem voltak békóba vetve: de úgy vesztél el, a mint szokott ember elveszni az álnok * ember miatt: és ismét mind az egész nép siratá őtet.

35. Előjöve pedig mid az egész nép, hogy enni adnának Dávidnak, mikor még a nap fenn volna, és megesküvék Dávid, ezt mondván: Bátor * így s így cselekedjék én velem az Isten, és úgy adja előmentemet, hogy míg a nap le nem megyen, sem kenyeret, sem egyebet semmit nem eszem.

36. Melly dolgot mikor az egész köziség megértett volna, igen tetszék nékik; mint a több dolga is, valamit a Király cselekeszik vala, igen tetszik vala nékik.

37. Megesmére azért mind az egész község és az Izráel népe fejenként azon a napon, hogy nem a Királytól * vokt, hogy Abnert,  Nér fiját megölték.

38. Monda pedig a Király az ő szolgáinak: Nem tudjátok é, hogy * Fejedelem és nagy Fejedelem esett ma el az Izráel népe közzűl.

39. És ímé én erőtelen * és csak most választott Király vagyok; ezek pedig a Sérujának fijai hatalmasabbak nálamnál. De fizessen meg az Úr annak, a ki # gonoszt cselekeszik, az ő gonoszsága szerint.