3. RÉSZ.
Abnernek Dávidhoz hűsége; halála.
Sok ideig való hadakozás lőn a Saul háznépe között, és a Dávid
háznépe között. Dávi pedig mind feljebb-feljebb megyen vala és öregbedik vala ;
a Saul háza pedig alább-alább száll vala és fogy vala.
2. Lőnek pedig Dávidnak fijai * Hebronban, kik között elsőszülött
vala Ammon a # Jezréelből való Ahinoámtól;
3. A második pedig Kileáb, Kármelbeli Nábál feleségétől Abigáiltól
való, és a harmadik * Absolon a Máákha fija ki a Gessurbeli Thalmai Király
leánya vala;
4. És a negyedik * Adónia, Haggitnak fija, és az ötödik Sefátia
Abitál fija.
5. A hatodik Ithreám, Eglától Dávid feleségétől való: ezek
születtek Dávidnak Hebronban.
6. Lőn pedig, hogy mikor nagy visszavonás vona a Saul háznépe
között és a Dávid háznépe között: Abner igen emberűl forgódik vala a Saul
háznépe mellett.
7. Vala pedig Saulnak egy ágyasa, kinek neve vala * Rizpa, Ajának
leánya, és monda Isbóset Abnernek: Miért mentél bé az én atyámnak ágyasához?
8. Felette igen megharaguvék azért Abner az Isbóset szaván, és
monda: Nemde az ebek Fejedelme vagyok é én? avagy a Júda nemzetségéhez
szakadtam é tőled? E mai napon nagy iragalmasságot * cselekedtem én a te
atyádnak Saulnak házával, az ő attyafiaival és rokonságaival, és nem adtalak
téged Dávidnak kezébe: és te mindazáltal mégis ez asszonynak álnokságos vétkét
reám fogod most.
9. Bátor úgy cselekedjék Isten Abnerrel, és úgy adja előmenetelét,
hogy az Úr a mint megesküdt * Dávidnak,én is a szerint cselekeszem # vele:
10. Hogy én elveszema birodalmat Saulnak házától, és megerősítem
Dávidnak székit az Izráelen és a Júdán, Dántól * fogva mind Bersebáig.
11. És nem felelhtet semmit erre Abnernek; mivelhogy igen fél vala
tőle.
12. Követeket külde azért Abner Dávidhoz maga képében illyen
izenettel: Valyon s kié az ország? És a melly követek ezt mondanák: Tégy
frigyet velünk, és ímé az én erőm is te melletted lészen, hogy az egész Izráelt
hozzád hajtsam.
13. Kinek felele Dávid: Bátor én frigyet kötök veled. De mindazálta
egyet kérek tőled, mondván: Addig az én színemet ne lássad, mígnem meghozod
nékem * Mikált a Saul leányát, mior ide akarsz jőni hogy az én színemet lássad.
14. És követeket külde Dávid Isbósethez a Saul fijához, kik ezt
mondanák: Add meg az én feleségemet Mikált, kit én száz * Filiszteus szemérem
testének bőrével jegyezttem magamnak.
15. Elkülde azért Isbóset, és elvéteté őtet az ő férjétől
Páltieltől, * Láis fijától.
16. Elméne azért ő vele az ő férje, sírva követvén őtet mind
Bahurimig; és ott monda néki Abner: Eredj menj vissza: és haza tére.
17. Annakutánna Abner szóla az Izráel Véneinek, * mondván: Immár
régtől fogva kívántátok Dávidot, hogy Királyotok legyen néktek:
18. Azért most immár vigyétek véghez: mert az Úr szólott Dávidnak
ezt mondván: Az én szolgámnak Dávidnak keze által szabadítom meg az én népemet
az Izráelt a Filiszteusok kezéből, és minden ellenségeinek kezekből.
19. Ennekfelette szóla Abner a Benjámin nemzetségével is, és azután
elméne Abner, hogy megmondaná Dávidnak Hebronban, a mi tetszenék mind az Izráel
népének, mnid pedig a Benjámin nemzetségének.
20. Mikor azért eljutott volna Abner Dávidhoz Hebronba, és ő vele
együtt húsz ember, lakodalmat szerze Dávid Abnernek és a vele való embereknek.
21. Ennekutánna monda Abner Dávidnak: Felkelek én, és elmegyek,
hogy az egészt gyüjtsem az én uram eleibe, a Király eleibe: kik frigyet
kössenek te veled, és uralkodjál mindeneken szintén a mint szívednek tetszik.
És visszabocsátá Dávid Abnert, és elméne békével.
22. És ímé a Dávid szolgái, és Joáb is, jőnek vala a táborból sok prédát
hozván velek; és immár Abner nem vala Dáviddal Hebronban, mert haza bocsátotta
vala őtet, és békével elment vala.
23. Joáb pedig és mind a sereg, melly ő vele vala, hogy megjutának,
hírré adák e dolgot Joábnak, mondván: Ide jött vala Abner Nérnek fija a
Királyhoz, és visszabocsátá őtet, és békével haza tére.
24. Béméne azért Joáb a Királyhz, és monda: Mit cselekedtél? Ímé
Abner hozzá jött volt; miért bocsátád el őtet, és miért ment el?
25. Esméred é Abnert a Nér fiját? csak azért jött volt ide hagy
megcsalhasson, és hogy megtudná kijövésedet és bémenésedet, és hogy minden
eszébe venne, valamit cselekeszel.
26. És kimenvén Joáb Dávidtól, követeket külde Abner után, kik
visszahozák őtet a Sira kútjától, melly dolgot Dávid nem tud vala.
27. Visszajöve azért Abner Hebronba, és félre szólítá őtet Joáb a
kapu köözbe, mintha szeretettel akarna vele beszélni, és * általüté ott őtet az
ötödik oldalcsontnál, és meghala Asáelnek, # a Joáb attyafiának véréért.
28. Melly dolgot minekutánna megtudott volna Dávid, monda: Ártatlan
* vagyok én, és az én országom mind örökké az Úr előtt, Abnernek a Nér fijának
vérétől.
29. Szálljon ez Joábnak * fejére, és az ő attyának egész háznépére;
és ki ne szakadjon a Joáb házából a magtalan, a bélpoklos, az istápon járó, és
a ki fegyver miatt vesszen, és a kenyér nélkűl szűkölködő.
30. Joáb azért és Abisai az ő attyafia megölék Abnert, mivelhogy
megölte vala az ő attyokfiát Asáelt * Gibeonban a harczon.
31. Monda pedig Dávid Joábnak, és mind az egész népnek, melly vele
vala: Szaggassátok meg * ruháitokat, és öltözzetek zsákba, és sírjatok Abner
előtt! Dávid Király pedig megyen vala a koporsó után;
32. És eltemeték Abnert Hbronba. Akkor felkiálta a Király, és igen
síra az Abner koporsóján, és mind az egész sokaság igen síra.
33. Azután is nagy zokogással siratá a Király Abnert, és monda:
Nemde nem úgy holt é meg Abner, mint egy * bolond?
34. A te kezeid nem volta, megkötve, sem a te ábaid nem voltak
békóba vetve: de úgy vesztél el, a mint szokott ember elveszni az álnok * ember
miatt: és ismét mind az egész nép siratá őtet.
35. Előjöve pedig mid az egész nép, hogy enni adnának Dávidnak,
mikor még a nap fenn volna, és megesküvék Dávid, ezt mondván: Bátor * így s így
cselekedjék én velem az Isten, és úgy adja előmentemet, hogy míg a nap le nem
megyen, sem kenyeret, sem egyebet semmit nem eszem.
36. Melly dolgot mikor az egész köziség megértett volna, igen
tetszék nékik; mint a több dolga is, valamit a Király cselekeszik vala, igen
tetszik vala nékik.
37. Megesmére azért mind az egész község és az Izráel népe
fejenként azon a napon, hogy nem a Királytól * vokt, hogy Abnert, Nér fiját megölték.
38. Monda pedig a Király az ő szolgáinak: Nem tudjátok é, hogy *
Fejedelem és nagy Fejedelem esett ma el az Izráel népe közzűl.
39. És ímé én erőtelen * és csak most választott Király vagyok;
ezek pedig a Sérujának fijai hatalmasabbak nálamnál. De fizessen meg az Úr
annak, a ki # gonoszt cselekeszik, az ő gonoszsága szerint.