29. RÉSZ.

Ákis Dávidot visszaküldi táborából.

A Filiszteusok azért minden seregeiket gyüjtötték vala * Afekbe: Az Izráel pedig tábort járt vala a forrásnál, melly Jezréelnél vala.

2. A Filiszteusok Fejedelmei pedig előjőnek vala, ki száz emberrel, ki ezerrel. Dávid pedig és az ő vitézei a hátulsó seregben mennek * vala Ákissal.

3. Mondának pedig a Filiszteusok Fejedelmei: Mit akarnak ezek a Zsidók? Felele Ákis a Filiszteusok Fejedelmeinek: Avagy nem ez é Dávid, Saulnak az Izráel Királyának szolgája, ki immár alkalmas időtől fogva, sőt esztendeje is vagyon, hogy velem vagyon, és nem találtam ő benne semmi megvetőt, az időtől fogva, hogy én velem lakik, mind e mai napig is.

4. És megharaguvának ő reá a Filiszteusok Fejedelmei, és mondának néki azok a Filiszteusok Fejedelmei: Küld vissza az embert, és menjen helyére a hol * helyet adtál néki: és ne jőjjön velünk a hadba, hogy reánk ne támadjon a # harczon: mert valyon mivel találhatná inkább kedvét az ő urának? Nemde nem ezeknek a vitézeknek fejekkel ## é?

5. Mert valyon s nem ez é Dávid, a kinek renddel éneklik vala, mondván: Megverte Saul * az ő ezrét, és Dávid az ő tízezerét.

6. Szólítá azért Ákis Dávidot, és monda néki: Él az Úr, hogy jámbor vagy, és kedves én nálam, mind kimenésed, mind béjövésed velem a táborba: mert nem találtam te benned semmi gonoszt az időtől fogva hogy hozzám jöttél mind e mai napig is, de te e Fejedelmek előtt nem vagy kedves.

7. Most azért térj vissza és menj el békességgel, és ne cselekedjél a Filiszteusok Fejedelmei * ellen.

8. És monda Dávid Ákisnak: Valyon s mit míveltem én, vagy micsoda vétket találtak a te szolgádban az időtől fogva, hogy előtted forgattam, mind e mai napig is, hogy én el ne menjek, és az én uramnak ellenésgei ellen hadakozzam;

9. Felelvén Ákis Dávidnak, monda: Tudom, hogy jó * vagy én előttem, mint az Istennek # Angyala. De a Filiszteusok Fejedelmei mondák: el ne jőjjön velünk a hadba.

10. Azért kelj fel jó reggel a te Uradna szolgáival, a kik veled eljöttek, és keljetek fel jó reggel mihelyt megvirad, és menjetek el.

11. Felkele azért azonképen Dávid és az ő vitézei, hogy jó reggel elmenne: és visszaméne a Filiszteusok földébe. * A Filiszteusok pedig elmenének Jezréelbe.