29. RÉSZ.
Ákis Dávidot visszaküldi táborából.
A Filiszteusok azért minden seregeiket gyüjtötték vala * Afekbe: Az
Izráel pedig tábort járt vala a forrásnál, melly Jezréelnél vala.
2. A Filiszteusok Fejedelmei pedig előjőnek vala, ki száz emberrel,
ki ezerrel. Dávid pedig és az ő vitézei a hátulsó seregben mennek * vala
Ákissal.
3. Mondának pedig a Filiszteusok Fejedelmei: Mit akarnak ezek a
Zsidók? Felele Ákis a Filiszteusok Fejedelmeinek: Avagy nem ez é Dávid, Saulnak
az Izráel Királyának szolgája, ki immár alkalmas időtől fogva, sőt esztendeje
is vagyon, hogy velem vagyon, és nem találtam ő benne semmi megvetőt, az időtől
fogva, hogy én velem lakik, mind e mai napig is.
4. És megharaguvának ő reá a Filiszteusok Fejedelmei, és mondának
néki azok a Filiszteusok Fejedelmei: Küld vissza az embert, és menjen helyére a
hol * helyet adtál néki: és ne jőjjön velünk a hadba, hogy reánk ne támadjon a
# harczon: mert valyon mivel találhatná inkább kedvét az ő urának? Nemde nem
ezeknek a vitézeknek fejekkel ## é?
5. Mert valyon s nem ez é Dávid, a kinek renddel éneklik vala,
mondván: Megverte Saul * az ő ezrét, és Dávid az ő tízezerét.
6. Szólítá azért Ákis Dávidot, és monda néki: Él az Úr, hogy jámbor
vagy, és kedves én nálam, mind kimenésed, mind béjövésed velem a táborba: mert
nem találtam te benned semmi gonoszt az időtől fogva hogy hozzám jöttél mind e
mai napig is, de te e Fejedelmek előtt nem vagy kedves.
7. Most azért térj vissza és menj el békességgel, és ne cselekedjél
a Filiszteusok Fejedelmei * ellen.
8. És monda Dávid Ákisnak: Valyon s mit míveltem én, vagy micsoda
vétket találtak a te szolgádban az időtől fogva, hogy előtted forgattam, mind e
mai napig is, hogy én el ne menjek, és az én uramnak ellenésgei ellen
hadakozzam;
9. Felelvén Ákis Dávidnak, monda: Tudom, hogy jó * vagy én előttem,
mint az Istennek # Angyala. De a Filiszteusok Fejedelmei mondák: el ne jőjjön
velünk a hadba.
10. Azért kelj fel jó reggel a te Uradna szolgáival, a kik veled
eljöttek, és keljetek fel jó reggel mihelyt megvirad, és menjetek el.
11. Felkele azért azonképen Dávid és az ő vitézei, hogy jó reggel
elmenne: és visszaméne a Filiszteusok földébe. * A Filiszteusok pedig elmenének
Jezréelbe.