28. RÉSZ.
Saul a varázslóasszonytól kérdeződik.
Akkor az időben pedig táborba gyülének a Filiszteusok, hogy hadba
mennének, és megvívának az Izráellel. És monda Ákis Dávidnak: Bizonnyal hidjed,
hogy el kell velem * jönnöd a táborba, mind magadnak, mind pedig a te népednek.
2. Felele Dávid Ákisnak: Meglátod bizonnyal mint fog cselekedni a
te szolgád. Monda azért Ákis Dávidnak: A bizonyos dolog, hogy mindenkor téged
választalak oltalmúl fejemnek.
3. Sámuel pedig megholt * vala, és siratta vala őtet mind az egész
Izráel, és eltemették vala őtet Rámában az ő városában; Saul pedig eltörlötte
vala a földről az ördöngős # jövendőmondókat, és a nézővarázslőkat.
4. Egybegyülvén azért a Filiszteusok, eljövének, és tábort járának
Súnem városánál. Felgyüjté Saul is az egész Izráelt, és tábort járának
Gilboánál.
5. Látván pedig Saul a Filiszteusok táborát, megfélemlék, és az ő
szíve igen megrémüle.
6. Tanácsot kérde azért Saul az Úrtól, de nem felellle meg néki az
Úr, sem álomlátás által, sem az Urim * által, sem a Próféták által.
7. Monda azért Saul az ő szolgáinak: Keressetek nékem olly
asszonyt, kiben jövendúmondó * lélek legyen: és oda megyek hozzá, # és tanácsot
kérdek tőle. Kinek az ő szolgái mondának: Ímé Endorban ## vagyon egy asszony,
kiben jövendőmondó lélek vagyon.
8. Másnak * tettevén azért
Saul magát, és más ruhát vévén magára, ekméne ő és két szolgálója ő vele; és
jutának az asszonyhoz éjszaka, és monda? Kérlek mondj jövendőt nékem a
jövendőmondó lélek által: és támaszd fel nékem azt, a kit mondok néked.
9. És monda néki az asszony: Ímé te jól tudod, mit cselekedett
Saul, ki a jövendőmondókat és a varázslókat * eltörlötte # e földről; miért
akarod azért tőrbe ejteni az én lelkemet, hogy megöless engemet.
10. Megesküvék azért néki Saul az Úrra, mondván: Él az Úr, hogy e
dologért büntetésed nem lészen.
11. Monda azért az asszonyember: Kit támasszak fel néked; és ő
monda: Sámuelt * támaszd fel nékem.
12. Látván pedig az asszony Sámuelt, felkiálta nagy szóval, és
monda az asszony Saulnak: illyen szóval: miért csaltál meg engemet? * mert te
vagy Saul.
13. És monda néki a Király: Ne félj. Mit láttál? Felele az asszony
Saulnak: Isteneket látok, hogy jőnek fel a földből.
14. És monda néki: Micsodás ábrázatú? És monda: Ímé egy vén ember
jő fel és bő köntös vagyon rajta. És megesmeré Saul hogy Sámuel volna, és
arczal a föld felé meghajtá magát és tisztességet tőn néki.
15. Monda pedig Sémuel Saulnak: Miért háborítál meg engemet, hogy
engemet a földből kihívatál? Felelle Saul: Felette nagy keserűségben vagyok,
mivelhogy a Filiszteusok haddal jöttek reám; és az Isten eltávozott tőlem, és
nem felel meg immár nékem, sem Próféták által, sem * álomlátás által: azért
szólitottalak téged, hogy megmondjad nékem mit kelljen cselekednem.
16. És monda Sámuel: Valjon s miért kérdesz engemet; ha az Úr
eltávozott * tőled, és a te ellenségeddel vagyon?
17. És a szerint cselekedett ő vele az Úr, a mint én általam
megmondotta vala, és elszakasztá az Úr az * országot a te kezedből, és adta azt
a te társadnak Dávidnak.
18. Mert mivelhogy nem engedél az Úr szavának, és nem teljesítéd
meg az ő felbúsult * haragját Amálek ellen, azuért cselekeszi az Úr veled ezt a
mai npaon.
19. És az Úr veled egyeembe az Izráelt is * a Filiszteusok kezébe
adja: és te, # s a te fijad holnap velem lésztek, és bizonyára az Izráel
táborát is az Úr a Filiszteusok kezébe adja.
20. Mindjárt azért Saul hirtelenségel a földre teljességgel leesék;
mert felette igen megrémült vala a Sámuel szaván; és semmi erő nem vala benne,
mert kenyeret nem ett vala az egész nap estig és éjszaka.
21. Bémenvén azért az asszony Saulhoz, látá hogy igen megfélemlett
volna, és mondá néki: Ímé engede a te szolgálóleányod a te szódnak, és én
lelkemet minegy markomban * hordoztam, és megfogadtam # a te szódat, mellyt
nékem mondottál.
22. Mert azért kérlek hogy te is légy engedelmes a te
szolgálóleányod szavának. Ímé valami falat kenyeret adok elődbe, és egyél, hogy
végy valami erőt, és mehess el az útra.
23. Ki nem akará, és ezt mondá: Nem eszem. És kénszeríték őtet az ő
szolgái és az asszony is, és engede az ő szavoknak, mert felkele * a földről,
és felüle az ágyra.
24. Vala pedig az asszony házánál jó kövér borjú, és hamar
megmetszé azt, * azután lisztet hoza elő, és meggyúrá, és süte kovásztalan
pogácsát.
25. És vivé Saul eleibe, és az ő szolgái eleikbe. Kik evének;
annakutánna felkelének és elmenének azon éjszaka.