27. RÉSZ.
Dávid Siklágban lakván alattomban megcsalja Ákist.
Mondja vala pedig Dávid magában: Egy nap el kell vesznem a Saul
keze miatt: nincsen jobb nékem, mint ha a Filiszteusok földére szaladok; mert
azután Saué minden reménységét elveszi tőlem, és nem keres többé az Izráel
határiban; és így megszabadíthatom magamat az ő kezéből.
2. Felkelvén ezért Dávid, elméne ő és az ő vele való hatszáz ember
* Ákishoz, a Máok fijához Gáthnak Királyához.
3. És lakik Dávid Ákissal együtt Gáthban, mind a maga, mind az ő
emberei fejenként, házoknépeivel egyetemben Dávid és az ő két feleségei,
Abinoám Jezréelbeli, és * Abigáil, a Kármelből való Nábál felesége.
4. Megvivék pedik Saulnak, hogy Dávid Gáthba szaladt volna, és nem
kergeté többé őtet.
5. Monda pedig Dávid Ákisnak: Hogyha kedvet találtam előtted,
kérlek, adj valami helyet országodnak egyik városában: hadd lakjam ott: mert
hogy lehet méltó, hogy a te szolgád e királyi városban veled együtt lakjék?
6. És néki adá Ákis azon a napon * Siklágot a Júda Királyaié mind e
mai napig.
7. Lőn pedig a napoknak száma, míg Dávid a Filiszteusok földén
lakék, egy esztendő és négy hónap.
8. Elmegyen vala pedig Dávid és az ő vitézei ő vele, és kiüt vala a
Gessureusokra, a Girzeusokra és Amálekitákra: mert ezek lakták eleitől fogva a
földet, amellyen Súrba mennél, mind egész Égyiptom földéig.
9. És rabolja vala Dávid a földet, és nem hágy vala eleven
férjfiat, sem asszonyt; ás elviszi vala juhokat, ökröket, szamarokat, tevéjeket
és ruhájokat, és így viszatér vala és Ákishoz megyen vala.
10. És ezt mondja vala Ákis: Hová ütöttetek volt most? Felel vala
Dávid: Júdának dél felől, és Jerakhméelnek dél felől, és a Léneusnak dél felől
való tartományaikra.
11. Sem férjfiat pedig, sem asszonyt Dávid elevenen nem hágy vala,
hogy kit Gáthba vinne, mert azt mondja vala:Netalán panaszolnának reánk. Így
cselekedék Dávid, és e vala szokása mind * addig míg a Filiszteusok földében
lakék.
12. És igen * meghivé Ákis Dávidot, és azt mondja vala: Nyilván
valóba meggyülölte az ő nemzetségét sz Izráelt, azért mind éltig én szolgám
lészen.