24. RÉSZ.

Dávid a barlangban kegyes magaviselésével igaz ügyét megvallatja Saullal.

Elméne pedig Dávid is onnét, és lakék az Engédi pusztájának erősségeiben.

2. Lőn pedig, hogy mikor megtért volna Saul a Filiszteusoktól , izenének néki illyen szóval: Ímé Dávid az Engédi pusztájában vagyon.

3. Maga mellé vőn azért Saul az egész Izráel népe közzűl válogatott háromezer embert, és elméne, hogy megkeresné Dávidot és az ő embereit a Kősziklák tetején, hol csak a vadkecskék lakhatnak vala.

4. És juta az aklokhoz, mellyek ott az útfélen valának, holott egy barlang vala, hová béméne Saul, hogy az ő * lábait béfedezné: Dávid pedig és az ő emberei azon barlangnak rejtekében ülnek vala.

5. És mondának Dávidnak az ő vitézei: Ímé ez a nap, mellyről azt mondotta volt az Úr néked: Ímé * kezedbe adom néked a te ellenségedet, és cselekedjél úgy vele a mint akarod. Felkele azért Dávid, és orozva elmetszé a Saul felsőruhájának szárnyát.

6. Lőn pedig mindjárt, hogy * megesék Dávidnak szíve rajta, hogy elmetszette volna a Saul felsőruhájának szárnyát.

7. És monda  az ő vitézeinek: oltalmazzon engemet az Úr, hogy én azt * míveljem az én urammal, az Úrnak megkenetett Királyával, hogy én az én kezemet ő reá bocsássam: mert az Úrnak felkenetette ő.

8. És megfeddé * kemény szóval Dávid az ő embereit, és nem hagyá őket feltámadni Saulra; Saul pedig felkele a barlangból, és elméne dolgára az úton.

9. Felkele Dávid id azután, és kiména a barlangból, és kiálta Saul után, mondván: Uram Király! Hátratekinte pedig Saul, és akkor Dávid a föld felé meghajtá magát, és tisztességet tőn néki.

10. És monda Dávid Saulnak: Miért fogadod meg szavokat az olyan embereknek, kik azt mondják: Ímé Dávid néked gonoszodra igyekezik?

11. Ímé e mai nap látják a te szemeid, hogy az Úr téged kezembe adott vala ma a barlangban, és mondják * vala némellyek, hogy megölnélek téged; de és kedvezék néked, és azt mondám: Nem emelem fel kezemet az én uram ellen, mert az Úrnak kenetett Királya ő.

12. Azért édes atyám, lásd meg, és ímhol lássad a te felsőruhádnak szárnyát az én kezemben: mert mikor elmetszém a te felsőruhádnak szárnyát nem ölélek meg tégedet. Azért értsd meg, és lássad, hogy nincsen az én kezemben gonoszság, és semmi hamísság, és nem vétettem ellened; te pedig vadászod az én lelkemet, ahogy azt elveszessed.

13. Az Úr tegyen ítéletet én közöttem és te közötted, és álljon az Úr bosszút és érettem rajtad; de az én kezem * nem lészen te ellened.

14. A mint ama régi közbeszéd mondja: Az istentelenektől származik hamisság; de az én kezemben nem lészen ellened.

15. Vakyon s kicsoda ellen jött ki az Izráelnek Királya? Kit kergetsz? Egy * holt ebet, vagy egy bolhát?

16. Legyen azért az Úr ítélőbíró, és tegyen ítéletet én közöttem és te közötted, és lássa meg; ő forgassa az én dolgomat, és szabadítson meg engemet a te kezedbők.

17. Lőn pedig, hogy mikor elvvégezte volna Dávid Daulhoz való szavát, monda Saul: Te szód é ez * szerelmes fiam Dávid? És felkiáltván Saul síra.

18. És monda Dávidnak: Igazabb vagy én nálamnál: mert te jól * cselekedtél velem: én pedig gonoszt # fizettem néked.

19. Te bizonnyára megmutattad e mai napon, minémű jót cselekedtél légyen én velem; mert holott az Úr te * kezedbe adott vala engemet, nem ölél meg engemet.

20. Valyon s mikor valaki ellenségére talál, elbocsátja é azt békével az ő útán? Annakokáért az Úr adjon néked jót azért, a mit velem cselekedtél.

21. Most pedig mivelhogy tudom, hogy kétség nélkül te fogsz * uralkodni, és az Izráelnek országa a te kezedben állhatatos lészen;

22. Esküdjél meg nékem most az Úrra, hogy én utánnam ki nem vágod az én maradékomat, és az én nevemet ki nem törlöd az én atyém hézébók.

23. Megesküvék azért Dávid Saulnak, éd elméne Saul az ő * házához;  Dávid pedig és az ő népe felmenének az # ő erősségekbe.