22. RÉSZ.
Saul meegöleti a Papokat.
Elmenvén azért onnét Dávid, és szalada az Adullám * barlangjába,
melly dolgot mikor meghallották volna az ő báttyai és az ő attyának minden
háznépe, oda menének hozzá.
2. És hozzá gyülének mindenek, a kik valami nyomorúságban valánamk,
és valaki adósságban vala, és valaki keseredett szívvel vala, és lőn azoknak
Fejedelmek, és lőnek vele úgymint * négyszáz emberek.
3. Elméne pedig onnét Dávid a Moábitáknak városába Miczpába; és
monda a Moábiták Királyának: Kérlek, hadd jöjjenek ki földökből az én atyám és
az én anyám és hadd lakjanak veletek, míg megértem mit cselekedjék velem az
Isten.
4. Vivé azért őket a Moábiták Királya eleibe, és lakának ő vele
mind addig az ideig, míg Dávid ott a várban lőn.
5. Monda pedig Gád Próféta Dávidnak: Ne maradj ennekutánna ebben a
várban? hanem menj el, és térj a Júda földére Elméne azért Dávid, és méne
Héreth * nevű erdőbe.
6. Meghallá pedig Saul, hogy Dávi kimutatta volna magát, * és mind
a több emberek, kik vele valának; Saul pedig mulat vala a fa alatt a Ráma
dombján, kezében tartván dárdáját, és az ő szolgái mind előtte állanak vala.
7. Monda azért Saul az ő szolgáinak, kik előtte állanak vala:
Halljátok meg most Benjáminnak nemzetségei: A vagy az Isai fija mindeniteknek
mezőt fog é adni és szőlőket, és titeket fejenként Ezredesekké vagy
Századosokká fog é tenni?
8. Hogy ti mindnyájan pártot ütöttetek ellenem, és nincsen senki ki
nékem valamit hírré adjon? holott frigyet vetett az * én fiam az Isai fijával;
és nincsen ki szánna engemet közzűletek, és a ki nékem megsugallaná, hogy az én
fiam szolgámat # támasztotta reám, utánnam való leselkedésre, ## a mint ím e
mai napon megtetszik.
9. Felele pedig az Edom nemzetségéből való * Doég, ki a Saul több
szolgái között ott áll vala, és monda: Láttam én hogy az Isai fija Nób
városában az Akhitób fijához, Akhimélek Paphoz jött vala.
10. Ki az Úrtól tanácsot kérde ő felőle, és útra való eleséget is *
ada néki, a Filiszteusok Góliát fegyverét is néki adá.
11. Elkülde azért a Király, hogy oda hívnák Akhimélek Papot,
Akhitóbnak fiját, és az ő attyának egész háznépét, tudniillik a Papokat,
valakik Nób városában valának; kik eljövének mindnyájan a Királyhoz.
12. Akkor monda Saul: Halld meg most te Akhitóbnak fija! É monda:
Ímhol vagyok én uram!
13. És monda néki Saul: Miért ütöttetek pártot ellenem te és az
Isai fija, holott kenyeret adtál néki és fegyvert, és az Istentől is tanácsot
kérdettél felőle, hogy ellenem támadna leselkedés által, a mint immár most
bételjesedett.
14. Felele Akhimélek a Királynak, és monda: Valyon s kicsoda volna
ollyan hív mind Dávid, mind a több szolgáid között is, ki a Királynak * veje,
és a ki a te akaratod szerint jár, és a te házadban nevezetes # ember?
15. Valyon s csak akkor kezdettem é először tanácsot kérdeni ő
felőle az Istentől? Távol legyen tőlem a pártütés: Ne tulajdonítson semmit a
félét a Király az ő szolgájának, se pedig az én atyám egész háznépének: mert
nem tud ebben semmit a te szolgád, sem nagy, sem kicsiny dolgot.
16. És monda a Király: Általán fogva meg kell halnod Akhimélek,
mind néked, min a te atyád egész háznépének.
17. Mona azért a Király az ő szolgáinak, kik előtte állanak vala:
Vegyétek körül őket, és öljétek meg az Úr Papjait; mert az ő kezek is Dávid
mellett vagyon; mert mikor eszekbe vették, hogy * futva szalad, nem adták nékem
tudtomra. De nem akarák a Király szolgái kezeket felemelni az Úr Papjai ellen,
hogy ő reájok rohannának.
18. Akkor monda a Király Doégnek: Térj nékik te, és öld meg a
Papokat. Nékik térvén azért az Idumeus Doég, a Papokra rohana, és azona napon
nyolczvanöt embereket * ölet meg, kik gyolcsból csinált Efódot viselnek vala.
19. Nób * várost is pedig, a Papok városát fegyvernek élivel vágatá
le, mind férjfiat, mind asszonyt, gyermekeket, csecsszopókat, ökröket,
szamarakat, minden barmokat fegyvernek élivel vágata le.
20. Elszalada pedig az Akhitób fijának Akhiméleknek egy fija, kinek
neve vala Abjáthár, * és Dávid után futa.
21. És megmondá Abjáthár Dávidnak, hogy megölette Saul az Úr
Papjait.
22. És monda Dávid Abjáthárnak: Tudám én azt az nap, mert ott vala
amaz Idumeus Doég, hogy kétség nélkűl bémondaná Saulnak: én adtam * okot a te
atyád egész háznépének halálára.
23. Maradj itt nálam, ne félj: mert a ki az én életemet * halálra
keresi, azon keresi a te életedt is: azért te bátorságosan lehetsz mellettem.