17. RÉSZ.

Dávid meggyőzi Góliátot.

Egybegyüjték a Filiszteusok az ő seregeiket a viadalra, és gyűlének Sókó város mellé, melly vagyon a Júda földén: és Tábort járának Sókó és Azeka között, Dammimnak határán.

2. Saul pedig és az Izráel népe egybegyülvén, tábort járának az Ela cserés völgyében, és sereget rendelének a Filiszteusok ellen.

3. A Filiszteusok pedig egy felől hegyen állanak vala, és ismét más felől az Izráel fijai is hegyen állanak vala, és a völgy közöttök vala.

4. És kijöve egy ember a Filiszteusok táborából, a két tábor közzé, kinek neve Góliát vala, Gáth városából: kinek magassága hat sing és egy arasz vala.

5. És az ő fején vala aczélsisak, és halhéjú pánczélba öltözött vala: a pánczélnak pedig nehézsége vala ötezer rész siklus nyomó.

6. És aczél szárvas vala az ő lábain, és azcélpaizs vállain.

7. És az ő kopjája temérdek vala, mint a szövők zúgolyfája, a kopjavas pedig vala csinálva hatszáz siklus nyomó vasból, a ki pedig az ő paizsát hordozza vala, az előtte megyen vala.

8. És megálla, és kiálta az Izráel seregeinek, és monda nékik: Miért készítitek ütközhez a sereget? avagy nem Filiszteusok vagyok é én, ti pedig Saul szolgái? azért válasszatok egyet közzűletek, és jöjjön alá hozzám;

9. Ha meg mer velem vívni, és engemet meggyőz, tehát mi néktek szolgáitok lészünk: ha pedig én hatalmas lészek, és megverhetem őtet, nékünk szolgáink lésztek, és szolgáltok nékünk.

10. Mondja vala annakfelette a Filiszteusok: Én e mai napon szidalommal * illetem az Izráel seregét; adjatok egy embert, és vívjunk meg ketten.

11. Mikor pedig hallotta volna Saul és mind az egész Izráel a Filiszteusok illyen szavát, megrettenének, és igen félnek vala.

12. Dávid * pedig, egy Efrateusnak, Júdának városából Bethlehemből való embernek fija vala, kinek neve Isai; kinek nyolcz fija vala, e pedig a Saul idejében, az emberek között már vénségre jutott vala.

13. És Isainak három öregbik fijai Saullal a hadaba mentek vala. Az ő három fijainak pedig, kik a hadba mentek vala, neveik ezek: Elsőszülött fija * Eliáb, és azután való a második Abinádáb, a harmadik pedig Samma.

14. Dávid pedig legkisebb vala, a három öregbik fija azért Saul után ment vala.

15. Dávid pedig jő s * megyen vala Saultól, az ő attya barmának legeltetésére Bethlehembe.

16. Előjő vala pedig a Filiszteus reggel és estve, oda közelgetvén, és negyven egész napig, mind igy áll vala elő.

17. Monda pedig Isai az ő fijának Dávidnak: Vedd fel a te bátyáidnak ím ez egy mérték darát, és e tíz kenyeret, és fuss el a táborba a bátyáidhoz.

18. Ím e tíz sajtokat pedig vidd a Hadnagynak, és a te bátyáidat látogasd meg, ha békével vagynak; és tőlök nékem jelt hozz.

19. Saul pedig azokkal egybe, mind pedig az egész Izráel népe, valának az Ela cserés völgyében, hadakozvána Filiszteusok ellen.

20. Felkelvén azért Dávid jó reggel, és a juhot pásztornak hagyván, magát megterhelé, és elméne a mint néki Isai meghagyta vala, és eljuta a tábor kerítésére; és akkor nép ment vala ki a harczra, és igen kiáltának a viadalban.

21. És az Izráel népe és a Filiszteusok, egyik a másik ellen sereget rendelt vala.

22. Elhagyván azért Dávid a holvalót, mellyet bízott vala azokra, kik a hadi szerszámot őrizik vala, a * harczra futamodék; és mikor eljutott vona, köszöne a báttyainak békességesen.

23. Mikor pedig még a báttyaival beszélene, ímé ama bajnok, kinek Góliát Filiszteus neve, Gáth városból való, előjöve a Filiszteusok seregéből, és akkor * is hasonlóképen szóla: és hallá ezt Dávid.

24. Mindnyájan pedig az Izráel közzűl való emberek, mikor meglátták volna azt az embert, elfutának előtte, és felette igen félnek vala.

25. És mondának az Izráeliták magok között: Látjátok é ezt az embert, a ki feljő? mert azért jő, hogy szidalommal illesse az Izráelt. Valaki megverné azt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg azt a Királyt, és leányát is * néki adná, és annak attya házát is szabadossá tenné Izráelben.

26. És monda Dávid azoknak az embereknek, kik ott állanak vala, illyen szóval: Mint lenne annak dolga, a ki megverné azt a Filiszteust, és elvenné az Izráel népéről e gyalázatot? mert micsoda e körúlmetéletlen Filiszteus, hogy szidalommal illeti az élő Istennek seregét;

27. És néki is ugyanazon szót felelé a nép, mondván: Így s így * lészen dolga annak az embernek, a ki megveréndi azt.

28. Hallván pedig az Eliáb az ő nagyobbik báttya, hogy ő az emberekkel beszélene, igen megharaguvék Dávidra Eliáb, és monda: Miért jöttél ide, és kinek hagytad a kedves juhokat a pusztában? tudom én a te kevélységedet, és a te szívednek álnokságát, hogy csak azért jöttél, hogy látnád az ütközetet.

29. És monda Dávid: Hol mit tettem én? hiszen csak szó beszéd ez.

30. És eltére tőle máshoz, kivel ismét szóla mint az * előtt, és a nép ismét néki az elébbi beszéd szerint felele.

31. Hallák azért a szókat, mellyeket szólott * vala Dávid, és megbeszélék Saul előtt, és hozzá viteté őtet.

32. És monda Dávid Saulnak: Ne rettenjen meg senkinek szíve ettől; elmegyen a te szolgád és megvív ezzel a Filiszteussal.

33. És monda Dávid Saulnak: Nem mehetsz te reá arra a Filiszteusra, hogy vele megvívnál: mert te gyermek vagy, ő pedig ifjúságától fogva hadakozó ember volt.

34. Felele Dávid Saulnak: * Pásztor vala a te szolgád, őrizvén az ő attyának juhait; és eljő vala az oroszlán és a medve, és a nyáj közzűl elragadja vala a bárányt.

35. Kimegyek vala pedig én utnna, hogy azt megölném, vagy szájából kivenném. És valamikor ellenem támad vala, megragadom vala a szakálát, és megvetem vala azt, és megölöm vala azt.

36. Azért mind * oroszlánt, mind medvét ölt a te szolgád; és ez a körűlmetéletlen Filiszteus csak ollyan lészen, mint azok közzűl egy: mert szidalommal illette az élő Istennek seregét.

37. Monda ennekfelette Dávid: Az Úr, ki megszabadított engemet az oroszlán kezéből, és a medve kezéből, megszabadít engemet a Filiszteusnak kezéből is. Akkor monda Saul Dávidnak: Menj el, és az Úr legyen veled.

38. Felöltözteté azért Saul Dávidot az ő fegyverébe, és aczélsisakot tőn fejébe, és pánczélt is ada reá.

39. Reá övedzé pedig fegyverét Dávid az ő ruháján felől, és próbálja val, ha előmehetne abban; mert még nem próbálta vala meg. Monda azért Dávid Saulnak: Nem mehetek én elő ezekben, mert nem szoktam. Leveté azért Dávid mind azokat magáról.

40. Hanem a maga botját vevé kezébe, és a folyóvízből választa magának öt sima kövecskéket, és eltevé az ő pásztori szerszámába, melly néki vala, tudniillik a táskába: és parittyája kezébe vala, és elközelgete a Filiszteushoz.

41. Továbbá megindula a Filiszteus is, és kezde közelebb-közelebb menni Dávidhoz, és az az ember is, ki a paizst előtte viszi vala.

42. És mikor a Filiszteus megtekintette volna, és meglátta volna Dávidot, megutálá őtet, hogy gyermk volna, és piros szép * tekintetű.

43. Ésmonda a Filiszteus Dávidnak: Nemde eb vagyon é én, hogy bottal jösz reám? de megátkozá * a Filiszteus Dávidot, az ő Isteneire.

44. Monda annakfelette a Filiszteus Dávidnak: Jöszt ide hozzám, és a te testedet adom az égi maradarknak és a mezei vadaknak.

45. Monda pedig Dávid a Filiszteusnak: Te jösz én reám fegyverrel, dárdával és paizzsal; de én megyek te reád a Seregek Urának, és az Izráel népe Istenének * nevével, kit te szidalommal illettél.

46. E mia npaon az Úr téged az én kezembe ád, hogy megöljelek * téged, és elvegyem fejedet a te testedtől, és a Filiszteusok táborában valóknak testeket adom e mai npaon az égi madaraknak és a földön való vadaknak, és megesmérik mind az egész földön lakozók, hogy vagyon Istene az Izráelnek.

47. És megtudja mind ez egybegyült sokaság, hogy nem fegyver és dárda által tart * meg az Úr; mert az Úré a had, és titekeet ád a mi kezünkbe.

48. És lőn hogy mikor felkészült vona a Filiszteus, és elébb ment volna, és Dávidnak eleibe közelgetett volna: siete Dávid is, és a viadalra futamodék a Filiszteus eleibe.

49. És benyulván Dávid a táskába, kivőn onnét egy követ, mellyet a parittyából elhajíta, és a Filiszteust homlokba találá, és a kő a homlokába ragada, és Góliát arczal leesék a földre.

50. Erősb lőn azért Dávid a Filiszteusnál a parittyával és kővel, és megveré a Filiszteust, s megölé őtet és nem vala fegyver a Dávid kezében.

51. Oda fuatmodék pedig Dávid, és reá álla a Filiszteusra, és vevé annak fegyverét, és azt kivonván hüvelyéből, megölé őtet, és azzal vevé el fejét. Mikor pedig látták volna a Filiszteusok, hogy az erős vitézek megholt volna, elfutmodának.

52. Felkelvén azért az Izráelnek és Júdának néped, megsivalkodának és megűzék a Filiszteusokat, mind addig, valamiíg a völgyön elmehetnél, egész Ekronnak kapujáig; és igen hullanak a Filiszteusok a seb miatt, a Sáraim városra menő úton, mind Gáth és Ektron városáig.

53. És megtérvén az Izráel népe a Filiszteusoknak kergetésekből, eldúlák azoknak táborokat.

54. Felvévén pedig Dávid a Filiszteus fejét, bévivé azt * Jérusálembe, és az ő fegyvereit leraká az ő # sátorában.

55. Mikor pedig nézné Saul, hogy Dávid a Filiszteussal szembe menne, meegkérdete vala a seregek * Főhadnagyát Abnert: Ki fija e gyermek, Abner? Felele Abner: Él a te lelked Király, hogy nem tudom.

56. És monda a Király: Értsd meg magad, ki fija legyen ez ijfú?

57. Mikor pedig visszajött volna Dávid, minekutánna megölte volna a Filiszteust, vevé őtet Abner, és vivé Saul eleibe, kezében tartván a Filiszteus fejét.

58. És monda néki Saul: Ki fija * vagy te gyermek? Felele Dávid: A Bethlehemben lakozó Isainak, a te szolgádnak fija vagyok.