14. RÉSZ.

Saul megfutamtatja a Filiszteusokat.

Történék pedig egy némelly napon, hogy mondaná Jónathán a Saul fija az ő szolgájának, ki az ő fegyverét hordozza vala: Jer menjünk által a Filiszteusok állóseregére, melly ím e helyen túl vagyon: de az ő attyának meg nem jelenté.

2. Saul pedig mulat vala kivűl Gibea város határán, a pómagránátfa alatt, a Migron nevű mezőben: a nép pedig, melly ő vele vala, vala úgymint * hatszáz ember.

3. Ahija viseli vala pedig Silóban az Efódot, ki Akhitóbnak az Ikábod bátyának fija vala, melly Ikábod * Fineásnak, az Úr Papja Éli fijainak vala: a nép pedig nem tudja vala, hogy elment volna Jónathán.

4. A szorosakon pedig a hol által akar vala menni Jónathn a Filiszteusok seregére, nagy hegyes kőszikla vala, mind innét, a hol bé kell vala menni, mind pedig túl, a hol ki kellene menni. Az egyik kősziklának neve Bóczecz, a másiknak neve Séne:

5. Egyik kőszikla vala északra Mikmás ellenébe, * és a másik délre Gibea ellenébe.

6. És monda Jónathán az ő fegyverhordozó szolgájának: Nosza menjünk által ezeknek a körűlmetéletleneknek táborokra; netalán velünk lészen az Úr: mert nem nehéz az Úrnak sok vagy kevés által * megszabadítani.

7. Felele néki az ő fegyverhordozója: Cselekedd meg valami szívedben vagyon: indult néki ímhol veled vagyok én, kedve szerint cselekeszem.

8. És monda Jónathán: Ímé mi általmegyünk az ellenségre, és megmutatjuk magunkat nékik;

9. És ha azt mondják nékünk: * Várjatok meg míg oda érkezünk hozzátok, álljunk meg a mi helyünkben és ne menjünk reájok.

10. Ha pedig azt mondándják: Jertek ide hozzánk: menjünk el, mert kezünbke adta az Úr őket; és ez legyen nékünk jelünk.

11. Megmutaták azért magokat ketten a Filiszteusok seregének: mondának a Filiszteusok: Ímhol a Zsidók kijődögélnek a barlangokból, a mellyekbe rejteztek * volt.

12. És szólának a seregből az emberek Jónathánnak, és az ő fegyverhordozójának, és mondának: Jertek ide hozzánk, és valamit mondunk néktek. Akkor monda Jónathán az ő vegyverhordozójának: Jere utánnam: * mert az Úr ezezeket az Izráelnek kezébe adta.

13. Felméne azért Jónathán mind kézzel lábbal iparkodván, és az ő fegyverhordozója is utánna. És igen hullának * vala Jónathán előtt, és az ő fegyverhordozója is igen öli vala azokat ő utánna.

14. És ez az első megverés (mellyben Jónathán, és az ő fegyverhordozója úgymint húsz férjfiat ölének meg) lőn úgymint egy szántóföldnek felén, mellyet két ökör a mezőn megszánthatna.

15. Vala azért nagy félelem a táborban, a mezőben, és mind a nép között, és mind az álló, mind a harcozoló sereg megrettene; a föld is megindula és az Isten előtt megrémüle.

16. És megláták a Saul strázsái a Benjámin városában * Gibeában, hogy a sokaság elszéledett vona, és igen futna és vágattatnék.

17. Monda pedig Saul a népnek, melly vele vala: Nosza számláljátok meg a népet, és lássátok meg ki ment el mi közzűlünk, és mikor megszámlálták volna, ímé Jónathán az ő fegyverhordozójával egybe találtaték távol lenni.

18. Monda azért Saul Ahija * Papnak: Hozd elő az Isten ládáját; (mert akkor az Isten ládája az Izráel fijainál vala.)

19. És lőn, hogy mikor még Saul a Pappal beszélene, a sokaság, melly a Filiszteusok táborában vala, menten megyen vala, és nevekedik vala az ő nyavalyájok. Azért monda Saul a Papnak: Hagyd el a mit kezdettél.

20. Annakokáért Saul és mind a nép, melly ő vele vala, egybegyülvén elmenének az ütközetre, és ímé kinek-kinek fegyvere az ő társa * ellen fordult vala, és nagy veszedelem vala közöttök.

21. A Zsidók is pedig, kik akkor is valának a Filiszteusokkal mint az előtt is, kik ő velek feljöttek vala a táborba, és ott körűl valának, azok is * visszatérének hogy az Izráel népével lennének, a kik Saullal és Jónathánnal valának.

22. Annakfelette mind az Izráel népe közzűl való férjfiak is, kik * elrejteztek vala az Efraim hegyén, mikor meghallották volna, hogy futnának a Filiszteusok, azok is űzék őket azon a harczon.

23. És megszabadítá azon a napon az Úr az Izráelt, és a vitézek mind Bethávemben menének.

24. És az Izráel népe igen * elepedett vala az napon, mert esküvéssel kénszerítette vala Saul a népet, mondván: átkozott az ember, valaki csak kenyeret is eszik estvéig, míg bosszúmat megállom ellenségeimen. Azért kenyeret az egész sokaság nem kóstola.

25. Mind az egész föld népe azért juta egy erdőbe, és a földnek színén * néz vala.

26. Béméne pedig a nép az erdőbe, és ímé a méz aláfoly vala, és senki nem vala, a ki szájához merné kezét vinni: mert fél vala a nép az * esküvéstől.

27. Jónathán pedig nem hallotta valamikor az ő attya a népet kénszeríté: és kinyujtá a vesszőt, melly kezében vala, és bémártá azt a mézbe, és a kezét szájához vivé; és megvilágosodának * az ő szemei.

28. Szóla pedig egy a nép közzűl, és monda: Nagy esküvéssel kénszerítette a te atyád a népet, ezt mondván: átkozott az ember, a ki ma kenyeret is eszik; és ímé a nép elfogyatkozott.

29. És monda Jónathán: Megháborította az én atyám a föld népét; ímhol lássátok, hogy ugyan megvilágosodának az én szemeim, hogy a mézben egy kicsinyt megkóstolék.

30. És mennyivel inkább ha ma a nép lett volna az ő ellenségeinek prédájából, a mellyet talált? És így valyon nem nagyobb lett volna és a Filiszteusoknak veszedelmek?

31. Megverék azért azon a napon a Filiszteusokat, Mikmástól fogva mind az Ajalon * városáig vágván; és a nép felette igen megfárada.

32. És a nép a prédának esék, és fogának juhokat, ökröket, borjúkat, és a földön megölék, és megevé a nép * mind veréstől.

33. És megmondák Saulnak ezt illyen szóval: Ímé a nép vétkezik az Úr ellen, hogy vérrel elegy eszik a húst. Ki monda: Hitetlenűl cselekedtetek; hozzatok nékem most egy nagy követ.

34. Ismét monda Saul: Menjetek el mindenelé a nép között, és ezt mondjátok nékik: Hozza ide hozzám kiki az ő ökrét, és kiki az ő barmát, és itt öljétek meg; és úgy egyetek, és nem vétkeztek az Úr * ellen evén valamit vérrel. És minden ember fogván kézzel az ökrét, oda vivék azon éjjel és ott ölék meg.

35. Oltárt is rakata pedig ott Saul az Úrnak, és azt az oltárt építé először az Úrnak.

36. És monda Saul: Jer menjünk utánnok éjjel a Filiszteusoknak, tegyünk zsákmányt benne mind viradtig, és csak egy ember is közzűlök ne hagyjunk; kik azt mondák: Valami tenéked tetszik, azt míveljed. De monda először a Pap: Jer, menjünk ide az Istenhez.

37. Tanácsot kérde azért Saul az Istentől: Elmenjek é a Filiszteusok után? Kezébe adod é őket az Izráelnek? És nem felele meg néki azon a napon.

38. Monda azért Saul: Jertek elő most minden szegletből való népek, és tudjátok s lássátok meg, kiben vagyon a vétek e mai napon.

39. Mert él az Úr, a ki oltalmazza az Izráelt, hogyha ez Jónathánban az én fiamban találtatik is, halálnak halálával kell meghalni: És nem felele senki néki az egész nép közzűl.

40. Monda annakfelette az egész Izráel népének: Ti egy felől álljatok; én pedig és az én fiam Jónathán, más felől állunk. És monda a nép Saulnak: A mint néked tetszik, úgy cselekedjél.

41. Monda pedig Saul Izráel Urának Istenének: * Szolgáltass igazságot; és Jónathánra és Saulra esék, a nép pedig megmenekedék.

42. És monda Saul: Vessetek sorsot én közöttem, és az én fiam között Jónathán között; és esék Jónathánra.

43. És monda Saul Jónathánnak: Mond meg nékem mit cselekedtél? és megmondá néki Jónathán így szólván: A vessző hegyin, melly vala kezemben, egy kicsiny mézet * kóstolék meg; és azért kell é meghalnom.

44. Felele Saul; Bátor én velem cselekedjék * úgy az Isten, és bátor nékem adja a halált, ha halálnak halálával nem halsz meg te Jónathán.

45. És monda nép Saulnak: Avagy Jónathán haljon é meg, a ki megszabadította * a nagy veszedelemből az Izráelt? távol legyen az; él az Úr, hogy csak # egy hajszál is nem esik a földre az ő fejéről; mert Isten által cselekedte ő ezt ma. És megszabadítá a nép Jónathánt; és meg nem hala.

46. Megtére azért Saul a Filiszteusoktól; a Filiszteusok pedig az ő helyekre haza menének.

47. Saul azért az Izráelen való bizodalomban megerősödvén, mindenfelé hadakozék minden ellenségei ellen, a Moábiták ellen, az Ammon fijai ellen, az Edomeusok ellen, a Czobeusok Királyai ellen, és a Filiszteusok ellen, és valamelly felé megyen vala, emberűl forgolódik vala.

48. Sereget gyűjte pedig, és megveré * az Amálekitákat, és megszabadítá ai Izráelt az ő kóborlóinak kezekből.

49. Valának pedig a Saul fijai * Jónathán és Jisvi, és Málkisua; az ő két leányainak pedig neveik, az elsőnek Méráb, a kissebbiknek neve pedig # Mikál.

50. Saul feleségének neve pedig Akhinoám, Akhimás leánya; a sereg előtt való Hadnagyának neve pedig Abner, Nérnek fija, ki a Saul attyával egy vala.

51. A Saulnak pedig attya * Kis vala, és Abnernek attya Nér, ki Abiel fija vala.

52. Erős hadak lőnek azért a Filiszteusok ellen Saulnak teljes életében, és valakit lát vala Saul, hogy erős ember volna, és hogy vastag volna, azt magához választja vala.