13. RÉSZ.
Saul hadakozik a Filiszteusokkal.
Mikor immár Saul esztendeig uralkodott volna; (mert két *
esztendeig uralkodék az Izráelben.)
2. Választa magának Saul háromezer embert az Izráel közzűl, és
kétezere Saullal vala Mikmásban, és a Béthel hegyén, az egyik ezere vala
Jónathánnal a Benjámin városában Gibeában: a népnek pedig maradékát haza
bocsátá, mindent az ő hajlékiba.
3. Megveré azonközben Jónathán a Filiszteusoknak állóseregét, melly
a hegyen vala, és ezt meghallák a Filiszteusok: Saul pedig trombitát fúvata az
egész földön, ezt mondván: Hallják meg a Zsidók!
4. És meghallá az egész Izráel, hogy ezt mondanák: Megverte Saul a
Filiszteusoknak állóseregét, mellyért útálatban vagyon az Izráel a Filiszteusok
között; felgyüle azért a nép Gilgálba Saul után.
5. A Filiszteusok pedig egybegyűlének, hogy megvívnának az
Izráellel, szekerek vala harmincz ezer, és hatezer lovagjok: a község pedig sok
vala mint a tenger partján való számlálhatatlan fövény: és feljövének, és
tábort járának Mikmásban, * Betháven # felől napkeletre.
6. Az Izráel népe pedig látván, hogy nehezen volna dolga: mert igen
megszorították vala a népet, elrejtezék a nép a barlangokban * és bokrokban,
kősziklák között, várakban, és mély vermekben.
7. A Zsidók közzűl továbbá némellyek általmenének a Jordán vizén, a
Gád és Gileád földére, és mikor Saul Gilgálban volna, mind az egész sokaság
felindulván utánna siet vala.
8. És várakozék ott hét napot, az idő szerint, a mint sámuel *
meghagyta vala. Mikor pedig Sámuel el nem jött volna Gilgálba, eloszla a nép ő
tőle.
9. Akkor monda Saul: Hozzátok ide ezt a tűzre való áldozatot, és
mind ímez háláadásra való áldozatot, és ő égőáldozatot tőn.
10. És mikor elvégezte volna az áldozatot, ímé Sámuel eljuta, és
kiméne Saul ő eleibe, hogy köszöntené őtet.
11. És monda Sámuel: Mit cselekedtél? Felele Saul: Mivelhogy
láttam, hogy eloszlana tőlem a nép, és hogy te el nem jőnél a hagyott * napra,
a Filiszteusok pedig felgyültek volna Mikmásba.
12. Mondom vala, hogy ímé a Filiszteusok reám jőnek ide Gilgálba,
és még az Úrnak színe előtt nem könyörgöttem; megbátorítám azért magamat, és *
áldozatot tevék.
13. És monda Sámuel Saulnak: Bolondúl cselekedtél, nem tartottad
meg a te Uradnak Istenednek parancsolatját, mellyet néked parancsolt. Ímé most
az Úr megerősítette volna a te birodalmadat az Izráelen mindörökké.
14. De immár a te birodalmad állandó nem lészen. Keresett az Úr
magának * szíve szerint való embert, kinek megparancsolta az Úr, hogy az ő
népének Hadnagya legyen: mert nem tartotta meg, a mit az Úr parancsolt # néked.
15. Felkele pedig Sámuel, és felméne Gilgálból, a Benjámin városába
Gibeába: és megszámlálá Saul a népet, a melly ő mellette találtaték, és vala
úgymint * hatszáz ember.
16. Saul azért és az ő fija Jónathán, és a nép, melly ő velek vala,
mulatnak vala a Benjámin városában Gibeában: a Filiszteusok pedig tábort jártak
* vala Mikmásban.
17. És kijöve a Filiszteusok seregéből három dúló sereg, egyik
sereg az Ofra város felé való úton megyen vala a Saul földére.
18. És a másik sereg megyen vala a Beth-hóron felé való úton, a
harmadik sereg pedig megyen vala azon a határ úton, melly vagyon a Séboim
völgye ellenében, a puszta felől.
19. Továbbá nem találnak vala kovácsot az egész Izráel földén; mert
azt mondják vala a Filiszteusok: Nem akarjuk hogy a Zsidók valamiképen szablyát
és * dárdát csináljanak.
20. Úgyannyira, hogy mind az Izráel népének a Filiszteusokhoz
kellene menniek az ő szántóvasokat, kapájokat, fejszéjeket és ásójokat
élesíteni.
21. És reszelőjök vala a szántóvasaknak, kapáknak, háromágú
villáknak, fejszéknek és ösztönnek megélesítésére. Az ütközetnek napján azért
nem találtaik vala fegyver és dárda * az egész sokaságnak kezében, a ki Saullal
és Jónathánnal vala: hanem csak Saulnak és az ő fijának Jónathánnak vala.
22. Kiszálla pedig a Filiszteusoknak serege Mikmásnak szorosára.