13. RÉSZ.

Saul hadakozik a Filiszteusokkal.

Mikor immár Saul esztendeig uralkodott volna; (mert két * esztendeig uralkodék az Izráelben.)

2. Választa magának Saul háromezer embert az Izráel közzűl, és kétezere Saullal vala Mikmásban, és a Béthel hegyén, az egyik ezere vala Jónathánnal a Benjámin városában Gibeában: a népnek pedig maradékát haza bocsátá, mindent az ő hajlékiba.

3. Megveré azonközben Jónathán a Filiszteusoknak állóseregét, melly a hegyen vala, és ezt meghallák a Filiszteusok: Saul pedig trombitát fúvata az egész földön, ezt mondván: Hallják meg a Zsidók!

4. És meghallá az egész Izráel, hogy ezt mondanák: Megverte Saul a Filiszteusoknak állóseregét, mellyért útálatban vagyon az Izráel a Filiszteusok között; felgyüle azért a nép Gilgálba Saul után.

5. A Filiszteusok pedig egybegyűlének, hogy megvívnának az Izráellel, szekerek vala harmincz ezer, és hatezer lovagjok: a község pedig sok vala mint a tenger partján való számlálhatatlan fövény: és feljövének, és tábort járának Mikmásban, * Betháven # felől napkeletre.

6. Az Izráel népe pedig látván, hogy nehezen volna dolga: mert igen megszorították vala a népet, elrejtezék a nép a barlangokban * és bokrokban, kősziklák között, várakban, és mély vermekben.

7. A Zsidók közzűl továbbá némellyek általmenének a Jordán vizén, a Gád és Gileád földére, és mikor Saul Gilgálban volna, mind az egész sokaság felindulván utánna siet vala.

8. És várakozék ott hét napot, az idő szerint, a mint sámuel * meghagyta vala. Mikor pedig Sámuel el nem jött volna Gilgálba, eloszla a nép ő tőle.

9. Akkor monda Saul: Hozzátok ide ezt a tűzre való áldozatot, és mind ímez háláadásra való áldozatot, és ő égőáldozatot tőn.

10. És mikor elvégezte volna az áldozatot, ímé Sámuel eljuta, és kiméne Saul ő eleibe, hogy köszöntené őtet.

11. És monda Sámuel: Mit cselekedtél? Felele Saul: Mivelhogy láttam, hogy eloszlana tőlem a nép, és hogy te el nem jőnél a hagyott * napra, a Filiszteusok pedig felgyültek volna Mikmásba.

12. Mondom vala, hogy ímé a Filiszteusok reám jőnek ide Gilgálba, és még az Úrnak színe előtt nem könyörgöttem; megbátorítám azért magamat, és * áldozatot tevék.

13. És monda Sámuel Saulnak: Bolondúl cselekedtél, nem tartottad meg a te Uradnak Istenednek parancsolatját, mellyet néked parancsolt. Ímé most az Úr megerősítette volna a te birodalmadat az Izráelen mindörökké.

14. De immár a te birodalmad állandó nem lészen. Keresett az Úr magának * szíve szerint való embert, kinek megparancsolta az Úr, hogy az ő népének Hadnagya legyen: mert nem tartotta meg, a mit az Úr parancsolt # néked.

15. Felkele pedig Sámuel, és felméne Gilgálból, a Benjámin városába Gibeába: és megszámlálá Saul a népet, a melly ő mellette találtaték, és vala úgymint * hatszáz ember.

16. Saul azért és az ő fija Jónathán, és a nép, melly ő velek vala, mulatnak vala a Benjámin városában Gibeában: a Filiszteusok pedig tábort jártak * vala Mikmásban.

17. És kijöve a Filiszteusok seregéből három dúló sereg, egyik sereg az Ofra város felé való úton megyen vala a Saul földére.

18. És a másik sereg megyen vala a Beth-hóron felé való úton, a harmadik sereg pedig megyen vala azon a határ úton, melly vagyon a Séboim völgye ellenében, a puszta felől.

19. Továbbá nem találnak vala kovácsot az egész Izráel földén; mert azt mondják vala a Filiszteusok: Nem akarjuk hogy a Zsidók valamiképen szablyát és * dárdát csináljanak.

20. Úgyannyira, hogy mind az Izráel népének a Filiszteusokhoz kellene menniek az ő szántóvasokat, kapájokat, fejszéjeket és ásójokat élesíteni.

21. És reszelőjök vala a szántóvasaknak, kapáknak, háromágú villáknak, fejszéknek és ösztönnek megélesítésére. Az ütközetnek napján azért nem találtaik vala fegyver és dárda * az egész sokaságnak kezében, a ki Saullal és Jónathánnal vala: hanem csak Saulnak és az ő fijának Jónathánnak vala.

22. Kiszálla pedig a Filiszteusoknak serege Mikmásnak szorosára.