10. RÉSZ.
Saul Királlyá tétetik.
Elővévén azért Sámuel egy szelencze olajt, az ő fejére tölté, és
megcsókolá őtet, és monda: A vagy nem igy kell é ennek lenni, holott az Úr
Hadnaggyá * kent téged az ő örökségeén?
2. Minekutánna ma én tőlem elmégy, találsz két embert a Rákhel *
koporsójánál, a Benjámin határán Selsáhnál, kik azt mondják néked: Megtalálták
a szamarakat, mellyeket keresni mentél volt: és ímé a szamarak dolgát elhagyta
vala immár az atyád, és titeket # félt vala, ezt mondván: Mit kell tennem az én
fiam felől?
3. Onnét ismét tovább menvén, mikor a Tábor hegy alatt való síkra
jutsz, találnak ott téged három emberek, kik Béthelbe mennek fel az Istenhez:
kiknek egyike három gödölyét viszen, a másik viszen három fonatos kalácsot, és
a harmadik viszen egy tömlő bort.
4. És azok köszönnek néked békességgel, és két kenyeret adnak
néked, mellyet elvégy az ő kezekből.
5. Azután jutsz az Isten hegyére, holott vagynak a Filiszteusoknak
strázsái, mikor pedig bémény oda a városba, elő találod a Prófétáknak seregét,
kik a hegyről jőnek alá, és ő előttök lészen lant, dob, síp és hegedű, és ő
magok prófétálnak.
6. És az Úrnak lelke te reád száll, * és velek együtt prófétálsz és
úgymint más emberré változol.
7. Mikor pedig ezek a jelek rajtad megteljesednek, járj el benne a
mi a te hivatalod: mert az Isten veled vagyon.
8. Menj alá továbbá én előttem Gilgálba, és ímé én alámegyek
hozzád, hogy égőáldozatot tegyek; és áldozzam háláadóáldozatot is. Hét napig
megvárj , * míg hozzád megyek; és megmutatom néked, mit kelljen cselekedned.
9. Lőn pedig, hogy mikor elfordulván Sámuel elől elmenne, az Isten
az ő szívét elváltoztatá, és azon napon mind ezek a jelek megteljesedének.
10. És mikor jutottak volna * ama hegyre, ímé a Prófétáknak serege
eleibe jöve, és szálla ő reá az Istennek lelke, # és prófétála közöttök.
11. Lőn pedig, hogy valakik őtet esmérték volna annakelőtte, látván
hogy a Prófétákkal együtt prófétálna, monda a nép közzűl egyik a másiknak: Mi
lelte Kisnek fiját? nemde Saul is a Próféták között vagyon é?
12. És felelvén egy közzűlök, mondá: Valyon s kicsoda a Prófétáknak
attyok? Azért ez példabeszédbe kele? * Talán Saul is a Prófétk között vagyon?
13. És elvégezé a prófétálást, és felméne a hegyre.
14. Monda pedig az ő attyának báttya néki, és az ő szolgájának:
Hová mentetek vala? Felele: A szamarakat keresni; mikor pedig látnánk, hogy meg
nem találhatjuk, Sámuelhez * mentünk vala.
15. És monda a Saul attyának báttya: Kérlek beszéld meg nékem mit
monda néktek Sámuel?
16. Monda Saul az ő attya báttyának: Nyilván megmondá nékünk, hogy
megtalálták a szamarakat: de a * Királyságnak dolgát nem jelenté meg néki;
mivelhogy Sámuel meghagyta vala.
17. Egybehívá azért Sámuel a népet Mispába * az Úrhoz.
18. És monda az Izráel fijainak: Ezt mondja az Izráelnek Ura
Istene: Én hoztam ki az Izráelt Égyiptomból, és megszabadítottalak titeket az
Égyiptombeleiknek kezekből, és minden országoknak kezekből, kik titeket
nyomorgattak.
19. Ti pedig e mai napon megvetettétek * a ti Istenteket, a ki
oltalmaz titeket minden gonoszaitok és nyomorúságaitok ellen és ezt mondottátok
néki: Adj Királyt mi közinkbe: Most azért álljatok meg az Úr előtt a ti
nemzetségitek szerint, és Hadnagyságaitok szerint.
20. És mikor előállatta volna Sámuel az Izráelnek minden
nemzetségeit, találák ki sors * által a Benjámin nemzetségét.
21. Azután a Benjámin nemzetségét előállatá, az ő háznépeivel, és
találák ki a Mátri nemzetségét, és azok közzűl találák Sault, Kisnes fiját: és
keresék őtet, és nem találák meg.
22. Megkérdék azért az Urat, ha még eljőne oda az az ember; és
felele az Úr: Ímé ahol a sok holvaló között rejtezett el.
23. Futamodván azért, előhozák onnét őtet, és megálla a nép között,
és magasabb vala * mind a sokaságnál, a vállától fogva oda fel.
24. Monda akkor Sámuel az egész népnek: Látjátok é a kit választott
az Úr, hogy nincsen ő hozzá hasonló az egész nép között! És felkiálta az gész
nép, és mondának: Éljen a Király!
25. És megmondá Sámuel a népnek, a királyságnak * jussát, és béírá
egy könyvbe; és letevé az Úr előtt, és elbocsátá Sámuel az egész népet, mindent
az ő házához.
26. Elméne pedig Saul is az ő házához Gibeába, * és méne ő vele
nagy sereg, kiknek Isten az ő szíveket felindította vala.
27. Az álnokságnak * fijai peig ezt mondják vala: Mitől sabadíthat
ez meg minket? és semminek állíták őtet, és semmi # ajándékot néki nem adának:
ő pedig mind ezekre int egy siket csak olyan vala.