10. RÉSZ.

Saul Királlyá tétetik.

Elővévén azért Sámuel egy szelencze olajt, az ő fejére tölté, és megcsókolá őtet, és monda: A vagy nem igy kell é ennek lenni, holott az Úr Hadnaggyá * kent téged az ő örökségeén?

2. Minekutánna ma én tőlem elmégy, találsz két embert a Rákhel * koporsójánál, a Benjámin határán Selsáhnál, kik azt mondják néked: Megtalálták a szamarakat, mellyeket keresni mentél volt: és ímé a szamarak dolgát elhagyta vala immár az atyád, és titeket # félt vala, ezt mondván: Mit kell tennem az én fiam felől?

3. Onnét ismét tovább menvén, mikor a Tábor hegy alatt való síkra jutsz, találnak ott téged három emberek, kik Béthelbe mennek fel az Istenhez: kiknek egyike három gödölyét viszen, a másik viszen három fonatos kalácsot, és a harmadik viszen egy tömlő bort.

4. És azok köszönnek néked békességgel, és két kenyeret adnak néked, mellyet elvégy az ő kezekből.

5. Azután jutsz az Isten hegyére, holott vagynak a Filiszteusoknak strázsái, mikor pedig bémény oda a városba, elő találod a Prófétáknak seregét, kik a hegyről jőnek alá, és ő előttök lészen lant, dob, síp és hegedű, és ő magok prófétálnak.

6. És az Úrnak lelke te reád száll, * és velek együtt prófétálsz és úgymint más emberré változol.

7. Mikor pedig ezek a jelek rajtad megteljesednek, járj el benne a mi a te hivatalod: mert az Isten veled vagyon.

8. Menj alá továbbá én előttem Gilgálba, és ímé én alámegyek hozzád, hogy égőáldozatot tegyek; és áldozzam háláadóáldozatot is. Hét napig megvárj , * míg hozzád megyek; és megmutatom néked, mit kelljen cselekedned.

9. Lőn pedig, hogy mikor elfordulván Sámuel elől elmenne, az Isten az ő szívét elváltoztatá, és azon napon mind ezek a jelek megteljesedének.

10. És mikor jutottak volna * ama hegyre, ímé a Prófétáknak serege eleibe jöve, és szálla ő reá az Istennek lelke, # és prófétála közöttök.

11. Lőn pedig, hogy valakik őtet esmérték volna annakelőtte, látván hogy a Prófétákkal együtt prófétálna, monda a nép közzűl egyik a másiknak: Mi lelte Kisnek fiját? nemde Saul is a Próféták között vagyon é?

12. És felelvén egy közzűlök, mondá: Valyon s kicsoda a Prófétáknak attyok? Azért ez példabeszédbe kele? * Talán Saul is a Prófétk között vagyon?

13. És elvégezé a prófétálást, és felméne a hegyre.

14. Monda pedig az ő attyának báttya néki, és az ő szolgájának: Hová mentetek vala? Felele: A szamarakat keresni; mikor pedig látnánk, hogy meg nem találhatjuk, Sámuelhez * mentünk vala.

15. És monda a Saul attyának báttya: Kérlek beszéld meg nékem mit monda néktek Sámuel?

16. Monda Saul az ő attya báttyának: Nyilván megmondá nékünk, hogy megtalálták a szamarakat: de a * Királyságnak dolgát nem jelenté meg néki; mivelhogy Sámuel meghagyta vala.

17. Egybehívá azért Sámuel a népet Mispába * az Úrhoz.

18. És monda az Izráel fijainak: Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene: Én hoztam ki az Izráelt Égyiptomból, és megszabadítottalak titeket az Égyiptombeleiknek kezekből, és minden országoknak kezekből, kik titeket nyomorgattak.

19. Ti pedig e mai napon megvetettétek * a ti Istenteket, a ki oltalmaz titeket minden gonoszaitok és nyomorúságaitok ellen és ezt mondottátok néki: Adj Királyt mi közinkbe: Most azért álljatok meg az Úr előtt a ti nemzetségitek szerint, és Hadnagyságaitok szerint.

20. És mikor előállatta volna Sámuel az Izráelnek minden nemzetségeit, találák ki sors * által a Benjámin nemzetségét.

21. Azután a Benjámin nemzetségét előállatá, az ő háznépeivel, és találák ki a Mátri nemzetségét, és azok közzűl találák Sault, Kisnes fiját: és keresék őtet, és nem találák meg.

22. Megkérdék azért az Urat, ha még eljőne oda az az ember; és felele az Úr: Ímé ahol a sok holvaló között rejtezett el.

23. Futamodván azért, előhozák onnét őtet, és megálla a nép között, és magasabb vala * mind a sokaságnál, a vállától fogva oda fel.

24. Monda akkor Sámuel az egész népnek: Látjátok é a kit választott az Úr, hogy nincsen ő hozzá hasonló az egész nép között! És felkiálta az gész nép, és mondának: Éljen a Király!

25. És megmondá Sámuel a népnek, a királyságnak * jussát, és béírá egy könyvbe; és letevé az Úr előtt, és elbocsátá Sámuel az egész népet, mindent az ő házához.

26. Elméne pedig Saul is az ő házához Gibeába, * és méne ő vele nagy sereg, kiknek Isten az ő szíveket felindította vala.

27. Az álnokságnak * fijai peig ezt mondják vala: Mitől sabadíthat ez meg minket? és semminek állíták őtet, és semmi # ajándékot néki nem adának: ő pedig mind ezekre int egy siket csak olyan vala.