7. RÉSZ.

Sámuelnek rendelése és igazgatása.

Eljövének azért a Kirjáth-jeárimbeliek, és elvivék az Úr ládáját, és bévivék azt az Abinádáb * házába, ki fenn a dombon lakik vala: és Eleázárt az ő fiját rendelék, hogy őrizné az Úr ládáját.

2. Lőn pedig, hogy míg a láda Kirjáth-jeárimban álla, sok idő mulék el, tudniillik húsz esztendő: és nagy sírást tőn az egész Izráel népe, és megtére az Úrhoz.

3. Mert Sámuel megmondotta vala az egész Izráel népének illy szóval: Ha teljes szívből akatok megtérni az Úrhoz, gyomláljátok ki közzűletek az idegen isteneket, és az Astarót bálványt: és készítsétek a ti szíveteket az Úrnak és néki * egyedűl szolgáljatok; így megszabadít titeket a filiszteusoknak kezekből.

4. Elhányák * azért az Izráel fijai az idegen isteneket, és az Astarót bálványt, és szolgálának egyedül csak az Úrnak.

5. Monda pedig * Sámuel: Gyüjtsétek bé az egész Izráelt Mispáa, és imádkozom érettetek az Úrnak.

6. Bégyülének azért Mispába, hol vizet meerítvén, kiönték az Úr előtt; és böjtölének az napon: és mondának ott: Vétkeztünk az Úr ellen. És e képen ítélé Sámuel az Izráel fijait Mispában.

7. Megértvén pedig a Filiszteusok, hogy Mispába gyültek volna az Izráel fijai: a Filiszteusok Fejedelmei reá indulának az Izráelre, mellyet mikor meghallottak volna az Izráel fijai, igen megrémülének * a Filiszteusoktól.

8. Mondának azért Sámuelnek az Izráel fijai: Ne szűnjél meg a mi Urunkhoz Istenünkhöz való kiáltástól érettünk, hogy szabadítson meg minket a Filiszteusoknak kezekből.

9. Hoza azért Sámuel eg gyermekded bárányt, és azt épen megáldozá az Úrnak: és felkiálta Sámuel az Úrhoz az Izráelért, és meghallgatá őtet az Úr.

10. És lőn, hogy mikor Sámuel áldoznék, hirtelenséggel a Filiszteusok ütközethez készülének az ellen. Az Úr pedig mennydörgéshez hasonló * szóval kiáltást tőn azon a napon a Filiszteusok ellen, és megrontá őket: és megveretének az Izráel előtt.

11. Kimenvén pedig az Izráel népe Mispából, megkergeték a Filiszteusokat, és mind a Betkár kőszikla alatt való helyig vágák őket.

12. Felvőn pedig Sámuel egy követ, és felásá Mispa és a Sén kőszikla között, és nevezé az illy névvel: * Eben Haézer, és monda: Mind eddig segitséggel volt nékünk az Úr!

13. Megaláztatának azért a Filiszteusok, és nem menének többé az Izráel határára: és az Úrnak keze lőn a Filiszteusok ellen, Sámuelnek teljes életében.

14. És visszavevé Izráel a városokat, mellyeket a Filiszteusok az Izráeltől * elvettek vala. Ekrontól fogva mind Gáthig: és az ő határát megszabdítá az Izráel a Filiszteusoknak kezekből: és békesség lőn az Izráel között és az Emoreusok között.

15. Sámuel pedig életének minden rendiben, ítélé az Izráelt.

16. Elmegen vala pedig esztendőnként, és béjárá Béthelt, Gilgált és Mispát, és mind e helyeken törvényt szolgáltat vala az Izráelnek.

17. Annakutánna visszatére * Rámába; mert ott vala néki háza: és ott is ítéletet tészen vala az Izráel fijai között; és rakata ott az Úrnak oltárt.