5. RÉSZ.

Az Isten ládája a Filiszteusoknál.

A Filiszteusok pedig felvevék az Isten ládáját, és elvivék az Eben-Haézertől Asdódba.

2. Hol vévén a Filiszteusok az Isten ládáját, bévivék azt a Dágon templomába, és helyhezteték a Dágon bálvány mellé.

3. És mikor másodnapon felketel volna az Asdódbeliek, ímé a Dágon * a földre arczal leesett vala az Úrnak ládájáa előtt, és felvévén a Dágont, ismét helyre állaták.

4. És mikor ismét másodnap reggel felkeltek volna: ímé ismét látá, hogy a * Dágon azrczal leborult a földre az Úr ládája előtt: és a Dágonnak feje és két elszakadott kezefeje a küszöbön, és csak a hal képe maradott vala meg benne.

5. Ennekokáért a Dágon Papjai, és valakik bémennek a Dágon házába, nem hágnak a Dágon küszöbére Asdódban mind e mai napig is.

6. Megnehezedék pedig az Asdódbelieken az Úrnak keze, és pusztítja vala őket; és megveré őket * alfelekben való süllyel, Asdódot és minden határait.

7. Látván pedig az Asdódbeliek mint vona a dolog, mondának: Ne maradjon nálunk az Izráel Istenének ládája: mert kemény az ő keze mi ellenünk, és a mi * Istenünk ellen, a Dágon ellen.

8. Elküldének annakokáért, és bégyüjték a Filiszteusok között való Fejedelmeket, és mondának: Mit tegyünk az Istene ládájának? Feleének: Vitessék Gáthba az Izráel Istenének ládája: és alávivék az Izráel Istenének ládáját.

9. Lőn pedig, hogy minekutánna alá s felhordozták volna, az Úr keze a városnak felette igen nagy nyomorúságára lőn: és megveré a városnak népét kicsinytől fogva nagyig, és az ő alfeleken nagy süllyök nevekedének.

10. Elküldék azért onnét is az Isten ládáját Ekronba, és mikor eljutott volna az Isten ládája Ekronba, felkiáltának az Ekronbeliek, mondván: Ímé reám hozták az Izráel Istenének ládáját, * hogy megöljenek mind engemet, mind az én népemet.

11. Annakokáért követekeet küldvén, bégyüjték a Filiszteusok között való Fejedelmeket, és mondának: Bocsássátok el az Izráel Istenének ládáját, hadd menjen el az ő * helyére, ne öljön meg mind engemet s mind az én népemet: mert nagy keserves halál vala az egész városban, és felette igen nehéz vala ott az Istennek keze.

12. A melly emberek meg nem halnak is pedig, süllyel verettetnek vala meg, és a városnak kiáltása mind az égig felhat vala.