2. RÉSZ.

Az Anna hálaadó éneke.

Imádkozék azért akkor Anna, és monda: Örül az én * szívem az Úrban, felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban: Az én szájam megnyilatkozott az én ellenségim ellen; mert én örvendek a ## te szabadításodban.

2. Nincsen senki ollyan szent, mint az Úr, sőt nincsen * senki te kivűled; és nincsen senki ollyan erős, mint a mi Istenünk!

3. Ne szóljatok azért ennekutánna kevély szókat, és szátokból ne származzék kérkedékeny szó: mert mindent tudó Isten az Úr, és minden cselekedeteit véghez * viszi.

4. A kézíves * erős emberek megrontatnak, és az erőtlenek felépítetnek hatalommal.

5. A bétöltek a kenyérkeresésben foglalatosok, az éhezők * pedig a kereséstől  megszüntek, úgyannyira hogy a magtalan # hét gyermeket szült, és kinek a gyermekei felesen valának, megfogyatkozott.

6. Az Úr megöl, * és ismét megelevenít: pokolra alávet, és ismét felhoz.

7. Az Úr szegénnyé tészen, és meggazdagít; megaláz, * és felmagasztal.

8. Felemeli a porból  * a szegényt, és a ganéjból a szűkölködöt, hogy ültesse a Fejedelmek közzé, és a dicsőségnek székibe: mert az Úré a földnek kereksége, és azoknak határt vetett.

9. Az ő híveinek lábokat * megoltalmazza, de az istentelenek a setétségben megnémulnak: mert az embernek nem lehet bizodalma az ő erejében.

10. Az Úrnak ellenségei megtöretnek, ő ellenek * mennydörgés lészen. Az Úr a füldnek határait megítéli, és az ő Királyának hatalmat ád, és felemeli az ő megkent Királyának szarvát.

11. Elméne azért Elkána Rámába az ő házához; a gyermek pedig szolgál vala az Úrnak Éli Pap előtt. *

12. Az Éli fijai pwdig valának Beliálnak fijai, * és az Urat nem esmérik vala:

13. Mert a Papoknak ilyen szokások vala a község között: Ha mikor valaki áldozatot tészen vala, eljön vala a Pap szolgája, mikor a húst főznék, * háromágú villácskát vévén kezébe.

14. És béüti vala a serpenyőbe, vagy az üstbe, vagy a vasfazékba, és egyéb fazékakba, és valamit a villácskán kihőzhat vala, a Pap magának veszi vala; így cselekszenek vala  az egész Izráel népével, kik oda mennek vala Silóba.

15. És minekelőtte még a kövérit * meg nem áldozták volna, eljő vala a Pap szolgája , és azt mondja vala az embernek, a ki áldozatot akar vala tenni: Adj húst ide, had süssem meg a Papnak; mert nem veszen tőled főtt húst, hanem nyerset.

16. Ha pedig azt mondja vala az ember néki: Hadd áldozzam meg először a kövérit, azután vedd el a mint szívednek kívánsága; ő azt mondja vala: Semmiképen nem, hanem most adjad, mert ha nem adod, erővel is elveszem.

17. Nagy vala ezért a szolgáknak vétkek az Úr előtt; mert az emberek megútálják aaaavaka az Úrnak áldozatját.

18. Sámul pedig szolgál vala az Úr előtt gyermek lévén: felöltöztetvén gyolcsból csinált Efód köntösseé.

19. Az ő annya is pedig kicsiny köntöst csináltat vala néki, és esztendönként néki viszi vala, mikor az ő férjével felmenne, az esztendönként * való áldozatnak megáldozására.

20. Megáldá pedig Éli Elkánát és az ő feleségét, és mondja: Adjon az Úr néked ez asszonytól magzatot, mivelhogy az Úrnak tett fogadása szerint ezt * megadá: és haza menének.

21. Meglátogatá azért az Úr Annát, ki az ő méhében fogada, és szüle három fijat és két leányt; és a gyermek Sámuel felnevelkedék az Úrnál..

22. Éli pedig igen vén ember vala, és meghallá mind azokat, mellyeket azu ő fijai  az egész Izráellel * cselekszenek vala: és miképen hálnának & az asszonyokkal, kik sereggel gyűlnek # vala a Gyülekezet sátorának ajtaja eleibe.

23. Mondja vala azért nékik: Miért mívelitek ezt? Mert hallom én a ti gonosz cselekedetiteket mind az egész néptők.

24. Ne míveljétek azt jó fiaim, mert nem jó hír ez, a mellyet hallok, hogy az Úrnak népét * vétkeztetitek.

25. Ha egyik ember a másik ellen vét, a Bíró ítéletet tészen közöttök; de ha valaki az Úr ellen vét, vallyon ki lészen közbenjáró? De nem fogadák az ő attyoknak szavát: mert az Úr meg akará őket ölni.

26. A gyermek Sámuel pedig nevekedvén nevekedik vala, és kedves vala az Úr előtt, mint pedig az emberek előtt.

27. Jöve pedig az Istennek embere Élihez, és monda néki: Azt mondja az Úr, vallyon s nem jelentettem é meg magamat nyilván a te atyád * házának, mikor Égyiptomban a Faraó házában valának.

28. Elválasztám * őtet az Izráelnek minden nemzetségei közzűl magamnak a Papságra, hogy az én oltáromon áldoznék, hogy temjénezne; és az Efódot előttem viselné. és az Izráel fijaitól minden tűzre való áldozatnak # maradékát a te atyád háznépének engedtem.

29. Miért hogy megtapodtátok az én áldozatimat és az én Minhámat, mellyet parancsoltam, hogy legyen az én sátoromban? És inkább becsülted a te fijaidat hogynem mint engemet, hogy ti magatok hízlalnátok * az én népemnek az Izráelnek minden áldozatinak szépével.

30. Azért azt mondja az Izráelnek Ura Istene: Azt mondottam vala, * hogy a te házad, és a te atyádnak háza előttem járna mind örökké; de most azt mondja az Úr: Távol legyen az tőlem: Mert a kik engemet tisztelnek, azokat megtisztelem, de a kik engem megutálnak, megutáltatnak.

31. Ímé eljönek a napok, és én elvágom a teg karodat * és a te atyád házának karját, hogy ne találtassék vén ember a te házadban.

32. És meglátod az Isten házának keserűségét: a jók helyett, mellyeket az Úr cselekedett volna az Izráellel; és vén ember nem lészen házadban soha.

33. És mindazáltal az én oltáromtól el nem fogyatom a te házadnépe közzűl való férjfiat, hogy a te szemeidet megemésszem és a te lelkedet keserűséggel illessem; de minden te házadnépe ember korokban halnak meg.

34. És e legyen néked jelül, melly következik a te két * fijaidra, Hofnira és Fineásra, hogy minketten egy napon meghalnak.

35. És támasztok magamnak * hívséges Papot, ki az én kedvem és akaratom szerint cselekeszik: és építek néki állandó házat; és jár az én megkent Királyom előtt teljes életének napjaiban.

36. És lészen, hogy valaki megmarad a te házadban, előjő, és térdet fejet hajt annak egy ezüstpénzért, és egy darab kenyérért, és azt mondja: Fogadj bé, kérlek, engemet is a Papok közzé valami tisztre, hogy ehessem valami falat kenyeret.