2. RÉSZ.
Az Anna hálaadó éneke.
Imádkozék azért akkor Anna, és monda: Örül az én * szívem az Úrban,
felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban: Az én szájam megnyilatkozott az én
ellenségim ellen; mert én örvendek a ## te szabadításodban.
2. Nincsen senki ollyan szent, mint az Úr, sőt nincsen * senki te
kivűled; és nincsen senki ollyan erős, mint a mi Istenünk!
3. Ne szóljatok azért ennekutánna kevély szókat, és szátokból ne
származzék kérkedékeny szó: mert mindent tudó Isten az Úr, és minden
cselekedeteit véghez * viszi.
4. A kézíves * erős emberek megrontatnak, és az erőtlenek
felépítetnek hatalommal.
5. A bétöltek a kenyérkeresésben foglalatosok, az éhezők * pedig a
kereséstől megszüntek, úgyannyira hogy
a magtalan # hét gyermeket szült, és kinek a gyermekei felesen valának,
megfogyatkozott.
6. Az Úr megöl, * és ismét megelevenít: pokolra alávet, és ismét
felhoz.
7. Az Úr szegénnyé tészen, és meggazdagít; megaláz, * és
felmagasztal.
8. Felemeli a porból * a
szegényt, és a ganéjból a szűkölködöt, hogy ültesse a Fejedelmek közzé, és a
dicsőségnek székibe: mert az Úré a földnek kereksége, és azoknak határt vetett.
9. Az ő híveinek lábokat * megoltalmazza, de az istentelenek a
setétségben megnémulnak: mert az embernek nem lehet bizodalma az ő erejében.
10. Az Úrnak ellenségei megtöretnek, ő ellenek * mennydörgés
lészen. Az Úr a füldnek határait megítéli, és az ő Királyának hatalmat ád, és
felemeli az ő megkent Királyának szarvát.
11. Elméne azért Elkána Rámába az ő házához; a gyermek pedig
szolgál vala az Úrnak Éli Pap előtt. *
12. Az Éli fijai pwdig valának Beliálnak fijai, * és az Urat nem
esmérik vala:
13. Mert a Papoknak ilyen szokások vala a község között: Ha mikor
valaki áldozatot tészen vala, eljön vala a Pap szolgája, mikor a húst főznék, *
háromágú villácskát vévén kezébe.
14. És béüti vala a serpenyőbe, vagy az üstbe, vagy a vasfazékba,
és egyéb fazékakba, és valamit a villácskán kihőzhat vala, a Pap magának veszi
vala; így cselekszenek vala az egész
Izráel népével, kik oda mennek vala Silóba.
15. És minekelőtte még a kövérit * meg nem áldozták volna, eljő
vala a Pap szolgája , és azt mondja vala az embernek, a ki áldozatot akar vala
tenni: Adj húst ide, had süssem meg a Papnak; mert nem veszen tőled főtt húst,
hanem nyerset.
16. Ha pedig azt mondja vala az ember néki: Hadd áldozzam meg
először a kövérit, azután vedd el a mint szívednek kívánsága; ő azt mondja
vala: Semmiképen nem, hanem most adjad, mert ha nem adod, erővel is elveszem.
17. Nagy vala ezért a szolgáknak vétkek az Úr előtt; mert az
emberek megútálják aaaavaka az Úrnak áldozatját.
18. Sámul pedig szolgál vala az Úr előtt gyermek lévén:
felöltöztetvén gyolcsból csinált Efód köntösseé.
19. Az ő annya is pedig kicsiny köntöst csináltat vala néki, és
esztendönként néki viszi vala, mikor az ő férjével felmenne, az esztendönként *
való áldozatnak megáldozására.
20. Megáldá pedig Éli Elkánát és az ő feleségét, és mondja: Adjon
az Úr néked ez asszonytól magzatot, mivelhogy az Úrnak tett fogadása szerint
ezt * megadá: és haza menének.
21. Meglátogatá azért az Úr Annát, ki az ő méhében fogada, és szüle
három fijat és két leányt; és a gyermek Sámuel felnevelkedék az Úrnál..
22. Éli pedig igen vén ember vala, és meghallá mind azokat,
mellyeket azu ő fijai az egész
Izráellel * cselekszenek vala: és miképen hálnának & az asszonyokkal, kik
sereggel gyűlnek # vala a Gyülekezet sátorának ajtaja eleibe.
23. Mondja vala azért nékik: Miért mívelitek ezt? Mert hallom én a
ti gonosz cselekedetiteket mind az egész néptők.
24. Ne míveljétek azt jó fiaim, mert nem jó hír ez, a mellyet
hallok, hogy az Úrnak népét * vétkeztetitek.
25. Ha egyik ember a másik ellen vét, a Bíró ítéletet tészen
közöttök; de ha valaki az Úr ellen vét, vallyon ki lészen közbenjáró? De nem
fogadák az ő attyoknak szavát: mert az Úr meg akará őket ölni.
26. A gyermek Sámuel pedig nevekedvén nevekedik vala, és kedves
vala az Úr előtt, mint pedig az emberek előtt.
27. Jöve pedig az Istennek embere Élihez, és monda néki: Azt mondja
az Úr, vallyon s nem jelentettem é meg magamat nyilván a te atyád * házának,
mikor Égyiptomban a Faraó házában valának.
28. Elválasztám * őtet az Izráelnek minden nemzetségei közzűl
magamnak a Papságra, hogy az én oltáromon áldoznék, hogy temjénezne; és az
Efódot előttem viselné. és az Izráel fijaitól minden tűzre való áldozatnak #
maradékát a te atyád háznépének engedtem.
29. Miért hogy megtapodtátok az én áldozatimat és az én Minhámat,
mellyet parancsoltam, hogy legyen az én sátoromban? És inkább becsülted a te
fijaidat hogynem mint engemet, hogy ti magatok hízlalnátok * az én népemnek az
Izráelnek minden áldozatinak szépével.
30. Azért azt mondja az Izráelnek Ura Istene: Azt mondottam vala, *
hogy a te házad, és a te atyádnak háza előttem járna mind örökké; de most azt
mondja az Úr: Távol legyen az tőlem: Mert a kik engemet tisztelnek, azokat
megtisztelem, de a kik engem megutálnak, megutáltatnak.
31. Ímé eljönek a napok, és én elvágom a teg karodat * és a te
atyád házának karját, hogy ne találtassék vén ember a te házadban.
32. És meglátod az Isten házának keserűségét: a jók helyett,
mellyeket az Úr cselekedett volna az Izráellel; és vén ember nem lészen
házadban soha.
33. És mindazáltal az én oltáromtól el nem fogyatom a te házadnépe
közzűl való férjfiat, hogy a te szemeidet megemésszem és a te lelkedet
keserűséggel illessem; de minden te házadnépe ember korokban halnak meg.
34. És e legyen néked jelül, melly következik a te két * fijaidra,
Hofnira és Fineásra, hogy minketten egy napon meghalnak.
35. És támasztok magamnak * hívséges Papot, ki az én kedvem és
akaratom szerint cselekeszik: és építek néki állandó házat; és jár az én
megkent Királyom előtt teljes életének napjaiban.
36. És lészen, hogy valaki megmarad a te házadban, előjő, és térdet
fejet hajt annak egy ezüstpénzért, és egy darab kenyérért, és azt mondja:
Fogadj bé, kérlek, engemet is a Papok közzé valami tisztre, hogy ehessem valami
falat kenyeret.